A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-14 / 33. szám
GONDOLKODÓ Pulitzer József MAGYAROK AMERIKÁBAN Csak a mesében történnek oly csodálatos dolgok, hogy a szegény ember legkisebb fia, felpakolva a szokásos hamuban sült pogácsával, nekivág a világnak, hogy a tengernyi nehézség legyőzése árán végül is elnyerje a királylány kezét és a fele országát. Olykor a valóság is megpróbálja utánozni a fantáziadús mesefákat, minek folytán a szegény kisfiúból pénzmágnás, milliomos, sajtocézár válik. Ahogyan az a makói születésű Pulitzer Jóskával megesett. A hagyma városában született fiú Budapesten végzi középiskoláit, majd gondol egy merészet, Hamburgba megy szerencsét próbálni, mindössze tizenhét éves korában. Szinte az első napokban belefut a Hanza városban működő amerikai toborzóügynökség embereinek karjaiba, akik az otthon dúló polgárháborúba gyűjtenek önkénteseket. A kalandvágyó fiatalember nem sokat tétovázik, hamarosan az Újvilág felé tartó gőzös fedélzetén szövögeti szebb jövőbe vetett álmait, amelyek — mint hamarosan kiderül — korábban válnak valósággá, mint hinné. Legelőször is önkéntesként bevonul a New-York-i lovasezredhez 1864 nyarán. Eközben az ősz folyamán Grandt, az északiak fővezére, Sheridan tábornok hathatós segítségével áttöri a déliek védelmi vonalát, sorban elfoglalva városaikat, így fél éven belül, 1865 tavaszára sikerül véget vetnie a négy évig dúló véres polgárháborúnak. így történik meg, hogy Pulitzer József alig tölti be a tizennyolcadik életévét, amikor már harcedzett obsitosként leszerelik. Ezt követően civil pálya után kénytelen nézni. Saint Louisban betársul a német nyelvű Westliche Post című lapba, ahol többek között szerkesztői feladatokat is ellát. Közben figyelmét a politika is leköti, 1869-ben beválasztják Missouri állam törvényhozó testületébe, majd öt évvel később az államtanács tagja lesz. Ez idő tájt egyre inkább kirajzolódik újságkiadói és szerkesztői koncepciója, amely szerint a nagy példányszámú, szórakoztató, könnyen olvasható, jól eladható lapoknak van igazán jövője Amerikában. Ahhoz viszont, hogy ezt a gyakorlatba is átültethesse, angol újságot kell kiadnia, hiszen a lakosság nagyobbik része angol anyanyelvű, a bevándorlók esetében is számolni lehet azzal, hogy előbb-utóbb kisebb-nagyobb mértékben elsajátítják az angolt. Céljának eléréséhez 1878-ban megveszi a Saint Louis-i Dispatch napilapot, majd az Evening Post-tal egyesítve megalapítja a Post Dispatch-ot, amelyet hamarosan úgy felfuttat, hogy jelentős tőkét szerez további terveihez. A polgárháborút követően indult el az Egyesült Államok a kapitalizálódás meredek útján, amely a világ legdinamikusabban fejlődő gazdaságának kiépítését vonja maga után. A hetvenes-nyolcvanas években egyre sűrűbb hullámokban érkeznek a bevándorlók, köztük százezerszámra Magyarországról is, akik elsősorban a keleti partvidéket népesítik be. Ez idő tájt alakul ki az Atlanti-óceán partján a milliós nagyvárosokból álló, több száz kilométeres metropolis láncolat. Köztük a legdinamikusabban fejlődő település, New York tíz évenként megkétszerezi lakóinak számát. Ilyen körülmények között érthető, hogy a modem tömegsajtó egyik megalapítója, Pulitzer József is hamarosan ide helyezi át székhelyét: 1883-ban megvásárolja a New York World napilapot. New York különleges helyzetet foglal el az Újvilágban azzal, hogy a hozzá tartozó Long Island szigeten — melynek déli csücskén áll az oly ismert Szabadság-szobor — kötnek ki a bevándorlók hajói, így mintegy az ország kapujának számít. Szerepéből adódóan itt, helyben telepszik le a bevándorlók egy része, ennek következtében a kontinens legvegyesebb városa: ekkoriban a lakosság csaknem fele elsőgenerációs telepesekből áll, akiknek egyre nagyobb hányada nem tud angolul. Ehhez a sajátos helyzethez a helyi újságoknak is alkalmazkodniuk kell. Pulitzer az elsők között ismeri fel a vegyes, gyorsan fejlődő nagyváros sajátosságait, könnyen olvasható, gazdagon illusztrált, nagyméretű fényképekkel teletűzdelt, "szellős" újságot ad az emberek kezébe. Újságírói filozófiájáról legendák keringenek, tekintve, hogy rendkívül érzékletes példákba tudta azt sűríteni. A hírlánc-tételt is ő fogalmazta meg elsőként, mely szerint ahhoz, hogy egy hír célba érjen, három dolog kell. Először is: aki a hírt megtalálja vagy kitalálja (az újságíró), másodszor: aki továbbadja (az újság), harmadszor pedig: aki elhiszi. Azt vallotta, hogy a hírnek érdekesnek, a címnek figyelemfelkeltőnek, csavarosnak, "blickfangosnak" kell lennie. Ebbe pontosan beleillik a neki tulajdonított mondás, miszerint az nem hír ha a kutya megharapja a postást, de az már igen, ha a postás harapja meg a kutyát. Az újságszerkesztés örök gondja, hogy egy oldalra csak meghatározott mennyiségű anyag fér, tehát nemcsak a képeket, hanem olykor a cikkeket is tömöríteni kell. Pulitzer ezt ötletes módon oldotta meg: túl hosszú írásokat leadó kollégáival 4 A HÉT
