A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-12 / 24. szám
KRONIKA TelepüleslexiHon a "stafétabotot". Ti hogyan álltok ezen a téren? — Szerencsére, mindig akadnak lelkes fiatalok, tehát a szervezői utánpótlás biztosított. Persze, a kezdőknél néha tapasztalható a szervezési gyakorlat hiánya, de az idősebb diákok átadják tapasztalataikat. Emellett felvettük a kapcsolatot a gimesi csemadokosokkal is, akik között szintén vannak fiatalok. Ők kérték, hogy vigyük el a műsort a kultúrházba is, hogy a falu lakossága is egy kicsit magáénak érezze ezt a rendezvényt. A falubeli fiatalok közül is néhányan fel-feljárogattak a táborba, hiszen a falu lakosságának a fele magyar nemzetiségű. Tehát megpobálunk együttműködni mindenkivel, aki egy kicsit is érdeklődik a tábor iránt. — Milyen volt a tábor és az egyes műsorok látogatottsága? — Több mint háromszáz hazai és külföldi magyar fizetővendégünk volt, de az egyes műsorokat megtekintették a táborlakókon kívül a környékbeliek is. Elmondható, hogy e táborban az idén gyűlt össze a legtöbb érdeklődő. Pénteken leglátogatottabbnak a KOLO-táncház bizonyult, de meglepően sokan eljöttek a Fl- DESZ-es beszélgetésre is. Szombaton pedig rengetegen gyűltek össze a Ghýmes-koncerten és a "Pártoskodón" is. — Sikerült megúsznotok ezt a három napot incidensek nélkül? — Elmondhatom, hogy nyugodt légkörben zajlottak a műsorok, a táborban sem történtek balhék. Igaz, hogy azokat próbáltuk megelőzni. Például szombat estére kihívtuk a rendőrséget, mert olyan rémhírek jutottak a fülünkbe, hogy valakik "tűzijátékot" terveznek a parkolóban. Mála istennek elálltak e szándékuktól... — Anyagilag kifizetődő buli volt ez a JUGYIK-nak? — A táborszervezés sosem volt nyereséges, de nem is terveztük annak. Ugyanis az évközben — a bálokon és a nosztalgia diszkókon — bejött nyereséget hagyományosan ráköltjük erre a táborra. Nekünk így is megéri! — Tehát a szervezők és a vendégek is elégedetten távoznak? — A látogatottságot és a hangulatot figyelembe véve elmondhatom, hogy jó érzéssel zárjuk ezt a tábort, elégedettek vagyunk. Kicsit elfáradtunk, de hamarosan kipihenjük magunkat, és azután már a NYIT-re koncentrálunk. _— Akkor hát viszlát augusztusban Órsújfalun! Miskó Ildikó Fotó: Szabó Miklós MAGYAROK NYOMÁBAN JÁNOK (Janik) Egykor — a 13. századtól — a Hont-Pázmány nemzetség birtoka volt. A Jánoky-család tulajdonába a 15. században került. A községnek ma már nincs magyar iskolája. A polgármester Mária Tothová, a Csemadok a. sz. elnöke Szeles Pál. 1939-ben Jánoknak 844, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Az 1980-as népszámláláskor a 735 lakosból 432 személy (58,8 %) vallotta magát magyarnak. Az 1991-es népszámlálás szerint 625-en éltek a községben, ebből 424 fő (67,84 %) volt a magyar. JÁSZÓ (Jasov) Az oklevelek 1208-ban említik először. Az Árpád-kori alapítású premontrei prépostság évszázadokon át jelentős szerepet biztosított a helységnek, amelynek 1740—1766 között épült barokk stílusú temploma messze földön ismert műemlék. A barokkos rendház körül francia park található. A Károly Róbert idejében épített vár a kuruc háborúk végeztével enyészetnek indult. A középkorban ezüstöt is bányásztak a település környékén. Egy cseppkőbarlang is található itt. A községnek magyar iskolája nincs. A Csemadok a. sz. elnöke Csotthó Jenő. 1939-ben 1958-an laktak Jászón, ebből 1731 személy volt magyar. Az 1980-as népszámláláskor a 2364 lakosból 424 fő (17,9 %) volt magyar. Az 1991-es népszámlálás idején a településnek 2385 lakosa volt, ebből 463 fő (19,35 %) vallotta magát magyar nemzetiségűnek. KENYHEC (Kechnec) Az okiratok 1249-ben említik először Kechnek néven, de később Kisszinának is nevezték. R. kát. temploma van, magyar iskola nem működik a községben. Polgármestere Konkoly József, a Csemadok a. sz. elnöke Dunajszky Vilmos. 1939-ben még szinte színmagyar településnek számított: A jászói templom — KASSA-VIDÉKI JÁRÁS 441 lakosa közül csak 8 személy nem volt magyar nemzetiségű. Az 1980-as népszámlálás idején 1100 lakosa volt, ebből 236-an (21,5 %) vallották magukat magyarnak. Az 1991-es népszámláláskor a 742 lakosból 180 fő (24,26 %) volt magyar nemzetiségű. KOMARÓC (Komárovce) 1402-ben említik először az oklevelek. Egykor a Perényi-csaláá birtokolta. Református temploma van. A községben magyar óvoda és alsó tagozatos iskola működik. Polgármestere Zsiga László, a Csemadok a. sz. elnöke Abosi Pál. 1939-ben 469 lakosa volt, 7 személy kivételével magyar nemzetiségű. Az 1980-as népszámláláskor 474-en laktak itt, közülük 367 fő (77,4 %) volt magyar. Áz 1991-es népszámlálás idején a 447 lakosból 400 személy (89,49 %) vallotta magát magyar nemzetiségűnek. MAKRANC (Mokrance) Első ízben 1217-ben, mint az egri káptalan tizedfizető helyét említik az okiratok. Az idő tájt 51 portájával a népesebb települések közé tartozott. Később, a törökdúlás idején szinte teljesen elnéptelenedett, urai szlovákokat telepítettek az őslakosok helyére. R. kát. temploma van, magyar iskolája 1945- ben megszűnt, és azóta nem nyitották meg. Polgármestere Mária Lackóvá, a Csemadok a. sz. elnöke SzalaiSándor. A századforduló idején 192 magyar és 486 szlovák nemzetiségű lakosa volt. 1939-ben a 955 lakosból 950 fő magyarnak vallotta magát. Az 1980-as népszámláláskor 1221-en laktak a helységben, közülük 150 fő (12,3 %) vallotta magát magyarnak. Az 1991 -es népszámlálás idején az 1290 lakosból 439 személy (34,03 %) volt magyar nemzetiségű. MÉHÉSZ (Včeláre) Az első, a királyi uradalom méhészetére vonatkozó feljegyzések 1427-ből maradtak ránk. Református temploma van a településnek, amelynek lakossága állandóan csökken. A múlt század közepén még kb. 200 lakosa volt (valamennyien magyarok), 1939- ben már csak 131-en éltek itt. Közigazgatásilag Udvarnokhoz tartozik, ezért újabb statisztikai adatait már központilag nem tartják nyilván. A Csemadok a. sz. elnöke Demeter Ferenc. NAGYIDA (VeIVá Ida) A település nevét a 13. században említik először az okiratok, az Aba-nemzetség birtokaként. Arany János "Nagyidai cigányok" c. versében megörökítette a nevét; a költeményben említett vár 1410 táján épült. Van r. kát. és református temploma. A szlovák igazgatású iskolában vannak magyar osztályok is. A polgármester František Snyir, a Csemadok a. sz. elnöke Tirpákné A. Klára. 1939-ben a falunak 2298 lakosa volt, közülük 1926 személy volt magyar. Az 1980-as népszámlálás idején a 2911 lakosból 646-an (22,2 %) vallották magukat magyarnak. Az 1991 -es népszámlálás 2449 lakost számlált, ebből 617 fő (25,19 %) volt magyar nemzetiségű. Összeállította: G. S. (Folytatjuk)
