A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-12 / 24. szám
ELŐ MÚLT VÁNDORLÁSI NAPLÓ A SARLÓSOK 1931. ÉVI RENDEZÉSÉBEN 1. A katasztrofális terméseredmény a dolgozók ezreit a legnagyobb nyomor elé állította. Az utolsó cséplőgépek búgása is elhalt, de utána nem múlt el a munkás kenyórtelensóge s a paraszt adósság okozta gondja, s már most, a nyár derekán az éhség ijesztő réme tölti be a proletárviskók sötét zugait. A föld krízise s a mezőgazdasági termelés racionalizálása okozta válságmaximum — a részleges munkanélküliséget általánossá tette. Az évek hosszú során át kitermelődött mezőgazdasági munkásság nagy tömege az elproletarizálódó kisparasztság számával napról napra nő. Az így kitermelődött munkástömegből a legkrízismentesebb időben is munkástartalék-csapat áll a munkaadó rendelkezésére, ami a fizetett munkabéreket leszorítja. — A mai válságkulmináció, amely kell, hogy a kapitalista rendszer összeomlását megelőzte légyen, s amelyet Csallóközben sok más speciális ok még csak jobban kiélezett, a kitermelt földmunkásokat 90 százalékban munkanélkülivé tette, s a kisparasztok talpa alól lassan, de biztosan kirántja a földet. Csallóköz nyomoráról, a kilátástalan őszről s a veszélyes télről az összes politikai pártok osztatlan szánalommal írtak s írnak. A válság és a rossz termés okozta nyomort enyhíteni szándékozó farizeusakciókkal iparkodnak (ti. a helyzetet, K. L. megj.) saját hasznukra kamatoztatni. A jobboldali pártok, amelyeknek már évek óta nem volt pártgyűlésük a falukban, most vasárnapról vasárnapra üléseznek, s gyártják a földművesek és földmunkások kívánalmait memorandumokban. De nem ismerik be — mert nem tehetik — az igazságot: a kapitalizmus válságát. Nem ismerik be, hogy földmunkás-nyomor, elproletarizálódás, a parasztság tönkrejutása a legjobb termés esetében is folyamatban volna — s hogy az idei rossz termés ezt a folyamatot csak sietteti, szembetűnőbbé teszi. [A kapitalizmus, amely aljasságának kifejezésére nincs találó szó, cukros-madzagos pórázán viszi magával a már "bevágódott" csatlósait, az intellektuelek különféle csoportját. Haszonóhes gárda ez: pap, tanító, jegyző, s a különféle tisztviselők. Nem akarnak látni, hallani, nyomort tudni, s mi több, a nyomort kamatoztatják (a jegyzők kérvényírással ezreket keresnek). — Az egyházi adók behajtásánál a papok szorgalmasabbak, mint az üdvösség szerzésénél. Semmi engedmény részükről, sőt a régi szokás ellenére, most egyfolytában akarják beszedni az adót, nehogy a paraszt kamrája végleg kiürüljön. Ezek az egyének nem akarnak tudni a dialektikáról, s természetesen nem a történelmi materializmus dialektikájáról: a mai rendszer szemükben a megcsontosodott, a jövőt is betöltő társadalmi berendezkedés. Gondolkodásukban "öregek", legyenek biológiailag fiatalok is, a szocializmusról fogalmuk sincs, utópiának tartják. Veszélyes élősdiek és szekértolók. (Szg. bizalmas.)] A "Sarló" 1931 -i szociográfiai vándorlására azzal a céllal jöttünk Csallóközbe, hogy az e rendszer szülte társadalmi viszonyokat tanulmányozzuk, s valóságszemléletünket kibővítsük. Vándorlásunk első állomása: Püspöki. Nagyközség, 98 százalékban magyar, a lakosság nagy része földműves — 80 (idegen kézzel átírva: 40?) százalék földtulajdonos, a többi zsellér, s egypár iparos (idegen kézzel a sor fölé írva: mezőgazdasági munkás, gyári és ipari munkás). Pozsony közelsége következtében erős az urbanizálás. A betelepült család azonban így is kevés: a legtöbb gyalog vagy kerékpáron jár munkába. A község határában nagybirtok nincsen. (A mondat áthúzva, s idegen kézzel föléírva: 3000 hold hercegi... A többi szó olvashatatlan K. L. megj.) A zsellérek a jómódú gazdáknál nyernek alkalmazást: jó aratás esetén biztosítva vannak télire kenyérrel. Az idei terméseredmény magyar holdanként 2.50 — 3 q; ennek következtében oly csekély az aratórész, hogy alig biztosít egy hónapi kenyérrevalót. — A község tehetősebbjei levetkőzik falusi voltukat: urizálnak. Széthúzóak — kifejlődött osztályöntudat se munkásoknál, se parasztoknál nincs. A kerszocok dominálnak. Pozsony közelsége a termékek értékesítését megkönnyíti, s némi pénzhez juttatja a válság ellenére is (ti. a lakosságot, K. L megj.). A zsellérség azonban szegény, mind több és több munkanélküli van. De gazdaságilag oly függőknek érzik magukat, hogy ez megfosztja (őket, K. L. megj.) az önálló gondolkodástól s osztályöntudattól. (Folytatjuk) 12 A HÉT FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ
