A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-19 / 25. szám
KRONIKA kisborjút jobb, ha mindjárt ellés után falhoz vágja, mert a nevelésére ráfizet: többet kap a tejért, mint a 8-hetes borjúért. — És így van ez minden más terménynél: ráfizetéssel, rádolgozással termelnek. Ha így megy sokáig, öszszeroppannak. — Egyik kollégám tanácsolja a racionalizált gazdálkodást. "A műtrágyázás, traktorozás nekünk mind nem fizetődik ki" — mondja az öreg gazda. — "80 Kč-s műtrágya 110 Kč-s búzaárak mellett csak az állam által támogatott mintagazdaságokban lehetséges." Diszkussziónk vége: a gazda hibáztatja az államnak a földművesekkel szemben tanúsított mostohaságát, a pénzintézetek garázdálkodását, az ipari termékek aránytalanul magas árát, az állami hivatalnokok magas fizetését, s főképpen a 13. fizetéses hónapot. — Azon megjegyzésemre, hogy az állam gyáripart támogató politikáját a hasznosság szabja meg, (ezért) azt a termelési ágat támogatja, amely számára nagyobb jövedelmet jelent, s ez a gazdaságpolitika mindaddig érvényben lesz, amíg a kapitalista termelés anarchiája irányítja a gazdaságpolitikát... (A mondat befejezetlen. K. L megj.) — Az egyéni gazdálkodás hívei: a tervgazdaság, termelőszövetkezet gondolata idegen előttük. Csípős szélben hagyjuk el Csákányt, s a "sztrájkoló" határon át Felső-Jánokba tartunk. A rossz aratás után silány lesz a kukorica is, a krumpli jórésze meg a fészekben fonnyadt meg. Sztrájkolt a föld! — A gazos búzatarlókat itt-ott egy lovon nyúzza a paraszt. Felaprózott, keskeny földszeletek után szélesen terpeszkedik az uradalmi birtok táblája. (Folytatjuk) JEGYZET Miloslavov: a misérdi vasútállomástól ÉK- re, a volt Anna-major kataszterében telepítették az 1926. évi csehszlovák földreform után; akkor kapta szláv (Kolónia Miloslava) nevét. A major eredetileg Wiener-Wälten lovag gombai uradalmához tartozott, s az itteni 982 hektárra 60 cseh-morva és szlovák család települt. Csákány (Pozsonycsákány) lakosainak száma 1930-ban 415 fő, ebből 401 magyar, 12 (1921-ben 6) szlovák vagy cseh és 2 külföldi. Határa 1119 ha. Földesura, majd nagybirtokosa a bencés rend volt; ezt a területet a csehszlovák állam tulajdonította ki. A falu népessége 1941-ig 487 főre gyarapodott, ebből 478 kát., 6 ref., 3 evangélikus felekezetű, kéttanerős iskolával. Határa 1944 kh., ebből 1800 kh. szántó, 44 kh. legelő, 100 kh. egyéb földterület. Ugyanakkor özv. Heim Gyuláné 870, Varga Ernő 100, Hollósi Bertalan 80, Kiss Rezső 70 kh. földet bírt a határban, s özv. Heimnének egy mezőgazdasági szeszgyára is működött a községben. 1926-ban Heim Gyula 287 és Krolopp Hugó 179 hektárát lefoglalták, majd (az utóbbiét 1 ha híján) visszaadták. Ők az az 5-6 nagygazda, akiket törzsszövegünk emleget. TelepüléslexiHon MAGYAROK NYOMÁBAN PÁNY (Paňovce) Az okiratok — Pan, Paan néven — mint az egri káptalan tizedfizető helyét említik először. Az elmúlt évszázadokban kis település volt, ahol magyarok és szlovákok egyaránt éltek. A községnek magyar iskolája nincs. Polgármestere Jozef Melega. Az 1991-es népszámláláskor 547-en laktak itt, ebből mindössze 59 személy (10,79 %) vallotta magát magyar nemzetiségűnek. PÉDER (Peder) A település neve — Pudor alakban — 1317-ben fordul elő legelőször. A későbbi feljegyzések Egyházaspédernek is írják. R. kát. és református temploma egyaránt van. Működik magyar óvoda és összevont alsótagozatos iskola is a faluban. A polgármester Dórján János, a Csemadok a. sz. elnöke Soltész István. 1939-ben 420 lakosa volt a községnek (egy személy kivételével mind magyar). Az 1980-as népszámláláskor a 395 lakos közül 361 személy (91,4 %) vallotta magát magyarnak. Az 1991-es népszámlálás idején 363-an éltek itt, ebből 339 fő (93.39 %) volt magyar nemzetiségű. PERÉNY (Perín) A település nevét 1317-ben említik először az okiratok. Királyi birtok volt, ahová a 13. században németeket is telepítettek. Később a Peróny/ család tulajdonába került a község. A török hódoltság idején szinte teljesen elpusztult, a 18. században magyar jobbágyokat telepítettek ide. R. kát. temploma van. A településen nincs sem magyar óvoda, sem magyar iskola. A polgármester Monyok Lajos, a Csemadok a. sz. elnöke Soltész Ferenc. Közigazgatásilag ide tartozik Felsőlánc és Hím is. A II. világháború utáni lakosságcsere alaposan megváltoztatta a helység nemzetiségi összetételét. Míg 1939- ben az 1376 lakosból 1327 személy vallotta magát magyarnak, addig az 1991-es népszámláláskor a 931 lakosból mindössze 193 fő (20,73 %) volt magyar nemzetiségű. RESTE (Rešica) Az okiratok 1427-ben említik először a település nevét. A történelem során többféle változatban is szerepelt (Resite, Recheche, Rechyte). R. kát. temploma van. A polgármester Haraszti Béla, a Csemadok a. sz. elnöke Mizsák László. 1939-ben a falunak 504 lakosa volt (kettő kivételével magyarok). Az 1980-as népszámlálás idején a 443 lakosból 417 fő (94,1 %) volt magyar. Az 1991-es népszámláláskor 407-en laktak itt, ebből 379 személy (93,12 %) vallotta magát magyar nemzetiségűnek. SOMODI (Drienovec) A települést először 1359-ben említik az okiratok. A 16. században a szepesi prépost a tulajdonosa. A 17. században elpusztul, de még a század vége felé újranépesül. Új birtokosa a rozsnyói püspök lesz. R. kát. temploma van. Fürdőhelyként ismerik a környéken. Van a faluban magyar óvoda, magyar iskola viszont nem működik. A polgármester Gyula Sándor, a Csemadok a. sz. elnöke Képes Viktor. 1939-ben 1329 lakosa volt, néhány rutén és német nemze— KASSA-VIDÉKI JÁRÁS tiségü személy kivételével mind magyarok. Az 1980-as népszámláláskor az 1688 lakosból 752 fő (44,5 %) volt magyar. Az 1991-es népszámlálás 1649 lakost talált, ebből 1002 személy (60,73 %) vallotta magát magyar nemzetiségűnek. SZÁDELŐ (Zádiel) Határa már az őskorban lakott hely volt. A települést 1429-ben említik először az okiratok. A 16. századtól a Tomavár tartozéka. A 17. század végén a Tornáról kitiltott protestánsok népesítették be. Református temploma van. A polgármester Kupái László, a Csemadok a. sz. elnöke Kardos László. 1939-ben 236 lakosa volt, 8 személy kivételével magyarok. Az 1991-es népszámláláskor 208-an éltek itt, ebből 187 fő (89,9 %) vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A falu az európai hírű Szádelói-völgy bejáratát őrzi. SZÁDUDVARNOK (Zádielske Dvorníky) A települést már a 13. századi okiratok említik, nevét egy legenda nyomán összefüggésbe hozzák a tatárjárás elől menekülő IV. Béla udvaroncaival, akik állítólag itt szálltak meg. Közigazgatásilag ide tartozik Méhész is. A polgármester Spisák Sándor, a Csemadok a. sz. elnöke Miszlay Aranka. 1939-ben 414 lakosa volt, 6 fő kivételével valamennyi magyar. Az 1991-es népszámláláskor a 439 lakosból 365 fő (82,77 %) vallotta magát magyar nemzetiségűnek. (Az adatok Udvarnokra és Méhészre összevontan értendők.) SZEPSI (Moldava nad Bodvou) Az okiratok 1150-ben említik először a település nevét. Az Árpád-házi királyok idején városi jogai voltak és Szekeresfalvának is nevezték, mivel királyi szekeresek állomása volt. A Szepsi név talán onnan ered, hogy a helység lakói a tatárok elől a Szepességbe menekültek, s a veszély elmúltával a visszatelepülőket a környékbeliek szepesinek, szepsinek mondták. A középkorban vára is volt, amely egy ideig a husziták kezére is került; Hunyadi János foglalta vissza 1449-ben. A város jeles szülötte Szepsi Csombor Márton (1595— 1623), aki Europica varietas címmel magyar nyelvű útirajzot írt. A késő gótikus stílusú templomot a 15. században építették. A helységben katolikusok és reformátusok egyaránt élnek. Van magyar óvoda, általános iskola, gimnázium és mezőgazdasági szakközépiskola is a városban. A polgármester Zachariás István, a Csemadok a. sz. elnöke Kalász Ferenc. 1960-ig járási székhely volt. Az 1980-as népszámláláskor 6325 lakosából 2584 fő (40,9 %) volt magyar. Időközben közigazgatásilag Szepsihez csatolták Bodollól, így az 1991-es népszámlálás során már 8789 lakos élt itt, ebből 4323 fő (49,11 %) vallotta magát magyar nemzetiségűnek. (A szlovákok számaránya 47,69 %, a maradék cseh, roma, lengyel, rutén-ukrán és német nemzetiségű.) Összeállította: G. S. (Folytatjuk) A HÉT 13
