A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-19 / 25. szám
Kert és kutya Ha a kertünk már berendezett a kutya beszerzésekor, jövőbeli barátunk kiválasztásakor legyünk tekintettel néhány dologra. Ne vagyünk kan kutyakölyköt, ha kertünk legszebb ékességei örökzöld cserjék. A kankutyák ugyanis felcseperedvón ezek közül néhányat — s bizton állíthatom, hogy a legszebbeket — "kipisilik". E téren a kutyák nagyon álhatatosak és kitartóak. Tevékenységük nyomán először csak az alsó ágak sárgulnak el, majd fokozatosan elszárad, kipusztul a növény. A szukától az örökzöldek tökéletes biztonságban vannak. Tőlük a pázsitot kell félteni. Testmérettől függően tenyérnyi vagy lavórnyi területen kerek sárga, majd kopasz foltok jelzik jelenlétüket a nyírott zöld gyepen. A kutyák nagysága többnyire nem befolyásolja kártékonyságukat. Igaz, a nagyobb testű, hosszú szőrű állatok nyáron kevésbé mozgékonyak, a taposási kár kisebb. Abban azonban aligha akadályozhatok meg, hogy teknőnyi gödröket ássanak egy-egy árnyas bokor tövében hűsölés céljából. Ilyenkor — érdemes meghagyni, mert ha folyamatosan mindig mindet betemetjük — sűrű szemrehányások közepette —, akkor állandóan új helyen próbálkoznak, hátha ott szabad... Tudomásul kell venni, hogy a komposztgödörre vagy dombra — kinek mije van — ezentúl nem dobhatjuk ki az ételmaradékot, üres tojásdobozt, s egyéb gyorsan korhadó, de a kutya számára vonzó dolgokat, mert másnap reggelre nagy valószínűséggel a kert legszebb és legfeltűnőbb részén találjuk meg apró miszlikre szaggatva. Törődjünk bele, hogy a kertet az utcától leválasztó kerítés mellé nem ültethetünk sem évelő, sem egynyári virágokat, sőt, egyebet sem, mert a kerítés a kutya életében az egyik legfontosabb dolog, amely mentén naponta több ezerszer végig kell rohanni, üdvözölni a barátokat, megugatni az ellenséget, vagy egyszerűen csak őrjáratot tartani. El kell fogadnunk azt a megmagyarázhatatlan tényt, hogy a rózsa csak minket szúr, a kutyát nem, és ha a virágjában gyönyörködni szeretnénk, nem elég, ha csak a tüskékre bízzuk a védelmét. Ne tévesszen meg bennünket kutyánk jámbor érdeklődése, amit akkor tanúsít, amikor vetünk vagy ültetünk. Az első adandó alkalommal, ha elfordulunk — ellenőrizni fogja, hogy mit rejtettünk a gödörbe vagy árkocskába. Megszívlelendő jó tanács: kutyánk jelenlétében soha ne szedjünk fel csicsókát. Mert csak egyszer lesse el, hogy a földből kiforgatjuk és összeszedjük. Utána egy köbméter földet is megmozgat, hogy további gumókra leljen, amivel előbb jót lehet labdázni, majd el lehet ásni a kert másik részén, s jövő tavasszal csak azt vesszük észre, hogy minden talpalatnyi helyen csicsóka tör elő. Ha mindezekkel előre számolunk, kevesebb csalódásban és bosszúságban lesz részünk. TANÁCSADÓ Ha a kutyakölyköt vagy fiatal állatot tavasszal a konyhakerti ágyások kialakításakor néhány napon keresztül tanítgatjuk, hogy az úton kell járni, és ha belép a puha ágyásba, a lábnyomára mutatva megdorgáljuk, hihetetlenül hamar megtanulja, hogy az úton járjon. Később ezt az ismeretét el is mélyíthetjük úgy, hogy a kert különböző sarkaiba állva magunkhoz hívjuk olyankor, amikor az ágyásokon keresztül vezet a legrövidebb út. Ha nem lép bele, hanem inkább kerülővel, de az úton jön, apró sajt és túláradó dicséret lehet a jutalma. Nem csak a konyhakerti veteményt fenyegeti azonban veszély. Azokon az útvonalakon, ahol a kutya rendszeresen jár vagy rohangál, csúnyán kikopik a fű. Kis kopasz ösvényekkel lesz tele a kert. Különösen kora tavasszal a fölázott talajon még alig serkenő füvet, és nyár végén a szárazságtól megviselt gyepet fenyegeti a kitaposás veszélye. Ne várjuk meg, amíg csupán a puszta föld marad. Amíg a fű képes megújulni, addig zárjuk le az utat. Nem szükséges komoly akadályokat állítani, két földbe szúrt bot és közte kifeszített zsinór is megteszi, csak el kell magyarázni a kutyának, miért van ott, hogy ne ugorja át, ne másszon át alatta, és ne is rágja le. A fűnek legtöbbször két hét elegendő, hogy magához térjen, s akkor újra megnyitható az út. Vannak azonban olyan erős igénybevételnek kitett területek, amelyeken az ideiglenes elzárás már nem segít. Sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat, ha oda néhány beton-, kővagy fatipegőt helyezünk el. Ilyen például az utcai kerítés melletti ösvény. A körülkerített virágágy bizony nem esztétikus látvány. Néhány napra vagy hétre azonban mégis szükség lehet rá, amíg a növények megerősödnek, és a kutya is megszokja, hogy számára tilos terület. Ilyenkor is elég jelzés egy szál zsineg, hiszen csupán figyelmeztetésül szolgál, emlékeztet, mit is magyaráztunk neki előző délután. Soha ne keverjük a munkát a játékkal! Ne játsszunk kötélhúzást ugyanolyan zsinórral, mint amivel majd bekerítjük a virágágyat, mert csak magunknak tehetünk szemrehányást, ha a kutya kihúzza a karót zsinórostól, és odahozza, hogy: na, akkor húzzuk! A legtöbb kutya tökéletesen fegyelmeztethető, s ha elég kitartóak, szigorúak és következetesek vagyunk, akkor elérhetjük, hogy semmi kárt ne tegyenek a kertben. A HÉT 23
