A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-12 / 24. szám
HÍRMONDÓ Ezerarcú világ A losond Nógrádi Galéria és a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum közösen rendezte meg Földi Péter műveiből azt a kiállítást, melynek megnyitója április 30-án volt a losonci Nógrádi Galériában. Az ünnepélyes megnyitón a losonci "Mladosf” gyermekkórus adott sikeres hangversenyt. A Nógrádi Galériának van egy állandó regionális koncepciója: bemutatni a környéken élő, vagy a környékkel valamilyen kapcsolatba kerülő művészeket. Nos, Földi Péter kiállítása e koncepción belül valósult meg, hiszen a művész a közelben él, a losond és füleki tájhoz hasonló, vagy inkább — mondjuk ki bátran, mert a választó vonal csak képzeletbeli! — ugyanaz a táj ihleti. Földi Péter 1949-ben született Somoskőújfaluban. Elvégezte az egri Tanárképző Főiskolát, s az ott szerzett diplomával visszatért szülőfalujába, s azóta is ott él — gyakorló pedagógusként. Pedig oktathatott volna az egri Tanárképző Főiskolán és kaphatott volna műtermet Pécsett. Ám ő úgy gondolta, hogy leginkább otthon, a Salgótarján melletti kis faluban fog tudni kiteljesedni művészete. Képeit nézve kijelenthetjük, igaza volt. Földi Pétert — az 1970 óta kiállító, magyarországi és külföldi tárlatokon egyaránt szereplő művészt — a Budapestről érkezett művészettörténész, Lóska Lajos jnutatta be, aki szintén földink, hiszen Fülekről származik. Elmondta róla, hogy Földi Péter azok közé az alkotók közé sorolható, akik már indulásukkor kialakítják saját egyéniségüket és megtalálják saját hangjukat. Földi Péter rögtön, pályája elején kialakított egy olyan sajátos képű világot, amelyik gyakorlatilag egészen napjainkig meghatározza egész festészetét. Képi világa nem unalmas, ez egy ezerarcú világ, melyet a kompozíciók markáns stílusa köt össze, s bár a színvilága állandóan változik és fejlődik, mégis önmaga marad. Földi képein — mint a sámánok korában — az emberek és az állatok egyenrangúak, a teheneknek éppúgy lelkűk van, mint az embereknek, s hasonló tulajdonságokkal vannak felruházva. Egyszerre jók és rosszak, haragosok és kiszolgáltatottak. Emberszabásúak, mint a mesékben. Egyáltalán, a művész sokat merít a népmesékből és a gyermekrajzokból — melyekkel pedagógiai pályája során találkozik — s ezt nem szégyenli bevallani. Képein a körnek és fészeknek jelentősége van: mindkettő a teljességnek és a tökéletességnek a jelképe. A standard művészektől éppen abban különbözik, hogy olyan világképet épít és hoz létre képein, amilyet az életben csak óhajtani tudunk, megvalósítani már kevésbé. A táltos boronával című képén szereplő gebéről elhisszük, hogy bármelyik pillanatban tüzes paripává változhat. Földi Péter művészete nem rokonítható semmiféle divatokkal, iskolákkal, kifejezésmódokkal. Alkotásainak értéke abban rejlik, hogy a helyi, regionális motívumokat emeli egyetemes művészetté. Életműve biztosan bekerül majd a művészettörténetbe. Május 18-án — a Múzeumok és Galériák Nemzetközi Napja alkalmából — a galéria termeiben diafilmvetítéssel egybekötött beszélgetésre került sor a művésszel. Földi Péter kiállítását a losonci Kalmár Péter féle Audiovideoszerviz szponzorálta. Ardamica Ferenc Visszhang--------------------------------------------------------------s Kedves keszegfalvi olvasónk! Levele megérkezett hozzám, de sajnos címe a borítékkal elkeveredett valahol a szerkesztőség boszorkánykonyhájában. így kénytelen vagyok néhány sorban a lap hasábjain válaszolni, reagálni levelére. A hozzám címzett leveléből kiderült, hogy a nagycétényi templom felújításáról és annak újraszenteléséről írott cikkem késztette az írásra. Bevallom örültem levelének, és megelégedéssel olvastam György Ferenc lelkiatyával kapcsolatos sorait, aki — előző állomásán — Önöknél Keszegfalván végzett áldozatos munkát: Igaza van, a jó lelkipásztort nehezen felejtik el hívei! Node, nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy Ferenc atyát új otthonában, Nagycétényben is tisztelik, szeretik hívei. A lelkiatyáról talán még annyit, hogy szerény ember lévén, nem szereti nagyon a nyilvánosságot, de szellemi téren is bármikor hajlandó magyar keresztény híveinek jogaiért szót emelni, anélkül, hogy a szlovák hívőket akár egy pillanatig is sértené. Legutóbb a komáromi imanapon láthattuk hívei élén a körmenetben, majd a szentmise celebrálásának folyamán is. György Ferenc plébános úr példája is bizonyítja, hogy milyen nagy szükségünk van a Zoboralján és az ország minden részén olyan magyar papokra, akik nagyon komolyan, tenniakarással, felemelő, őszinte lelkesedéssel látják el hivatásukat és feladataikat. Maradok üdvözlettel, az olvasó iránti tisztelettel! Motesíky Árpád /--------------------------------------------------------'S Laubert kiállítás Pozsonyban A pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában a Szondák sorozat keretén belül ez alkalommal Otis Laubert szlovák képzőművész alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás — amely június tizennegyedikéig tart — lényegében két részből áll. Az egyik a Back and white (Fekete és fehér) kompozíciók, a másik részben pedig egy alkotást láthatunk, mely olyan tárgyakból készült, amelyek használat után kidobandók. Például üres cigarettás- és gyufásdobozok, használatlan filctollak és hasonlók. Otis Laubert 1946. január 8-án született a Besztercebányai járásban fekvő Valaská községben. 1965- ben érettségizett a pozsonyi Iparművészed Középiskolában. Ezt követően több munkahelyen tevékenykedett. Jelenleg Pozsonyban él. 1970 óta állít ki rendszeresen. Volt már kiállítása többek között Párizsban, Berlinben, Bécsben, Budapesten és Amszterdamban. (kamoncza) Prikler László felvételén Otis Laubert a Szlovák Nemzeti Galériában rendezett kiállítása megnyitóján v______________________________/ A HÉT 9
