A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-12 / 24. szám
OTT JÁRTUNK Diáhlesen Gímesen Ha valaki május második hétvégéjén a Nyitra környéki utakon két keréken közlekedő hálózsák- és konzervtornyokat, sörözgető-stoppolgató fekete varjúhadat (alternatívok), esetleg egérkamionokba préselődött farmeres "elitt-osztagot" pillantott meg, az biztosra vehette, hogy a Gimesi Művelődési Tábor jövendő lakóihoz volt szerencséje. Apropó, a szerencse! Az idén a lelkes szervezőgárdához (JUGYIK és DH) szegődött, hiszen bár 13. alkalommal adtak egymásnak randevút a magyar diákklubok tagjai és a hajdani egyetemisták, ennek ellenére (vagy talán éppen emiatt?) rengetegen vertek tanyát a festői környezetben található gimesi autókempingben. Szerencsére, az időjárás is kedvezett a folklórra, politikára, bulira és vadromantikára vágyó táborlakóknak. A résztvevők a pénteki elszállásolás után a FIDESZes Németh Zsolttal vitatkozhattak, majd Karácsony Zoltánnak "A Kárpát-medence helye az európai néptánckultúrában" című előadása után a KOLO együttes balkáni táncházában vigadhattak. A szombati nap tömény politikával kezdődött: Püspöki Nagy Péter az 1918-tól napjainkig folytatott csehszlovákiai magyar kisebbségpolitikáról nyújtott áttekintést, majd választási előzetesként következett a "Pártoskodó" — három hazai magyar politikai mozgalmunk küldötteinek a vitaműsora. (Sajnos, a Magyar Néppárt képviselői nem fogadták el a meghívást.). Továbbá a Total Chaos (no, nem a politikai véleménykülönbségek következtében...!) — egyre népszerűbb hazai magyar alternatív együttesünk gyarapította — egy sikeres koncert során — rajongói táborát. Azután irány a faluban található kultúrház, ahol a tábor elmaradhatatlan műsorszáma, a Ghýmes-koncert vette kezdetét. A tapsvihar elcsitultával és a táborba visszavezető túra után újra hangolt a Ghýmes legénysége, mivel a Vajdaszentiványi Hagyományőrző Csoport (Erdély) tagjaival közösen csalogatták táncházba a fáradhatatlan ifisereget. Persze, messze volt még a hajnal, ezért akadt idő a KOR-ZÁR együttes tábortűz mellett előadott, megzenésített verseire, tóparton szövődő új szerelmekre, erdei sétákra, címcserékre, gulyáspartira... is. A vasárnapi kopjafaállítás után bár üres zsebekkel (hiszen a büfében hat koronába került egy darab virsli, személyenként 140-200 koronába két éjszakára a szállás stb.), ám feledhetetlen élményekkel gazdagodva vettek egymástól búcsút — a jövő évi viszontlátás reményében — a fiatalok. Ezután Csenger Gézát (JUGYIK), a tábor főszervezőjét kértem meg arra, hogy értékelje a rendezvényt: — Mennyiben változott a tábor programja az elmúlt évekéhez viszonyítva ? 10 A HÉT — A programok beosztása, aránya szinte évek óta változatlan, tehát aktuális politikai előadásokkal kezdünk — ez még az ellenzéki korszakból maradt ránk, azután hagyományosan nagy teret adunk a folklórnak. Az idén hatalmas sikert aratott a Budapest melletti horvátiakta faluból, Thökölyből származó KOLO együttes, amelynek tagjai délszláv táncházat vezettek. Mivel Vujicsicsék nem tudtak eljönni, ezért rájuk esett a választásunk. Rajtuk kívül — a régi hagyományokhoz híven — az idén is fellépett a Ghýmes együttes, amelynek tagjai egykor nyitrai diákok voltak, tehát szívesen vissza-vissza-járnak Gimesre. Újdonságnak számított az erdélyi hagyományőrző csoport bemutatkozása, amely szintén szíves fogadtatásra talált. Azonban nemcsak a folklór és a politika vonzza a fiatalokat Gimesre, hanem az egészséges közösségtudat is. Hiszen itt hagyományosan megjelennek az egyetemi városok magyar diákjai, akik három kellemes napot szeretnének együtt tölteni — szórakozni, művelődni. — Úgy tudom, hogy a programok összeállításába és a szervező munkába besegített a JUGYIK-nak a Diákhálózat is... — Valóban besegítettek néhányan a DH-ból is. Persze, a sok ötlet közül csak azokat valósíthattuk meg, amelyekre anyagi eszközeink elegendőnek bizonyultak. Ugyanis manapság a szereplőket is meg kell fizetni — honoráriumot, útiköltséget stb. Egyedül Németh Zsolt nem tartott igényt honoráriumra, de hát a jelenlegi gazdasági körülmények között nem lehet elvárni senkitől, hogy anyagilag ráfizessen egy fellépésre. — Egy-egy hagyományt csak akkor lehet ápolni, ha van kinek továbbadni
