A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-17 / 3. szám
HÍRMONDÓ HľD. AmyertlmoD zea. Ha valaki azt gondolja, őrültség, ha hazai gyártmányú Karosa távolsági autóbuszon harminc órán át sanyargatja magát az ember azért, hogy eljusson Pozsonyból Isztambulba, szerintem téved. Én ugyanis kipróbáltam. Nem mondom, hogy az út egy leányálom, hiszen az utazást a szupermodern tévével, bárpulttal és toalettel ellátott autóbuszon is el tudom képzelni... De szerencsére a Karosánk a legkisebb technikai hiba nélkül a hajdani szultánok és janicsárok országába vitt bennünket. Az út fáradtságát az ember csak az első húsz órán át érzi, majd egyre közelebb kerülve a célhoz, új erőre kap. Az első isztambuli mecset megpillantásakor pedig már azt gondolja, a harmincórás út csak álom volt. A megérkezés után még csak harcolni sem kell a "régi ellenséggel”, hacsak az utcai árusok hadával való találkozást nem tartjuk annak. Ők ugyanis értik a módját, hogyan kell lecsapni az idecsöppent idegenre. Az emberfia még fel sem fogja, mi történik valójában körülötte, máris könnyebb lesz a pénztárcája pár ezer török lírával, márkával, forinttal, ugyanis a bolgár leván és a csehszlovák koronán kívül minden jöhet — mondják. A legfrissebb hivatalos árfolyam a kisujjukban van. Számítógép nélkül, pillanatok alatt közlik az árát bármely pénznemben. A nyelvtudásukról nem is beszélve. Már öt-hat éves srácok is több nyelven kínálják a portékáikat. Többek között kellemesen meglepett, hogy nemcsak az utcán, hanem boltokban is előszeretettel használják a magyar nyelvet. A magyar szó hallatán mosolyogva, szervusszal üdvözölnek. Vajon miért ilyen kedvesek? — kérdezem magamban. Talán jóvá akarják tenni a százötven évet? Üzleti fogás? Vagy egyszerűen nem szégyellnek a törökön kívül más nyelven is beszólni? Egy kicsit talán mindhárom igaz, de nekem jólesik. Arról nem is beszélve, hogy az üzleti szellemüket, hozzáértésüket az eladói szakközépiskoláinkban taníthatnák. A magára (az üzletére) egy kicsit is adó boltos (többnyire férfi) frissen borotvált arccal, öltönyben, nyakkendőben várja az érkezőt. A vevőt tisztelni kell, megnyerni és persze minden’ kívánságát teljesíteni. Ennek érdekében mindent megtesznek. A komoly szándékú vevőt hellyel és almateával kínálják. A holmi árát az alku dönti el. Éneikül megsértenénk kereskedői mivoltukat, de arra is ügyeljünk, nehogy mélyen a valódi érték alatt akarjuk megszerezni az árut. Maradjunk még egy kicsit az üzletnél. Ha Isztambulban járunk, mindenképpen menjünk el az árusok Mekkájába, a "Nagy bazárba". A hatvan fedett utcájával és négyezer üzletével a legnagyobbak közé tartozik a világon. Nem túlzók, ha azt mondom, itt minden megtalálható. Ember legyen a talpán, akivel az itteni árusok nem vetetnek meg valamit. Több olyan utca (igen, utca!) található, ahol a nemesfémeket kedvelők órákon keresztül válogathatnak a szebbnél szebb ékszerekben. A világ turistáit az építészeti remekművek is vonzzák Isztambulba. Imaházak több tucatja található itt. A legnagyobb a XVI. században az oszmán birodalom szultánjának, Szulejmánnak a parancsára, Sinan építész tervei alapján készülő, Süleymaniye-dzsámi. A város fölé emelkedő kupolái és a minaretjei Isztambul szimbólumává váltak. Nagyságban ugyan nem, de szépségében talán fölülmúlja az Ahmet szultán által építtetett Kék mecset. Nevét a szemet kápráztató belső díszítésének több évszázadon át is megmaradt színéről kapta. Az egykor fél Európát is uraló óriásbirodalom fejének székhelye. Szultánok palotája a Topkapui Szeráj (Topkapu Saraya). A palotaegyüttest fal veszi körül, amelyen belül négy udvar kapcsolódik egymáshoz. A múzeummá nyilvánított Topkapiban" minden látogató a fantáziájától függően pár órára akár szultánnak képzelheti magát, nem beszélve arról, hogy a Háremet is megnézheti, igaz, a szultán négyszáz hölgyét már nem találja itt, de a látnivaló biztosan kárpótolja. Az erőd második udvarában az idegenvezetőt hallgatva gondolatban hazatértem, ugyanis a szultánok idejében egy jól bevált, bölcs szokásról mesélt. A Fővezír, aki a szultánhoz menvén a nem éppen közelben ülésező tanácsadók döntésével, csak az út többszörös megtétele és a közlendő többszörös átgondolása után adta őfelsége tudtára. Ilyen több száz méteres séta bizony néha a mi kormányunk és pártjaink tagjaira is ráférne, mielőtt nyilvános kijelentéseiket megtennék. De térjünk inkább vissza. A szultán a palota negyedik udvarából, Tulipánkertből szemlélhette a két földrészt elválasztó Boszporusz-szoroson zajló élénk hajóforgalmat. Ezen a Fekete- és Márvány-tengert összekötő 800 m széles és 30 km hosszú Isztambult ketté választó tengerszoroson pár ezer líra fejében volt szerencsém nekem is vógighajózni. Nagy élmény volt látni a világ nyolcadik csodájának is nevezett, a Török Köztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulóján, 1973-ban átadott 1074 m hosszú, csak a két parton alátámasztott függőhidat: valóban csak csodálni lehet. Átkelni rajta nagyszerű érzés, de Ázsiából visszatekinteni Európára és tudni, hogy pár óra múlva hazatérhetünk, talán még nagyszerűbb. A hídon visszafelé azon gondolkodtam, milyen furcsa is ez a világ. Azért, hogy az emberek, a földrészek, közelkerüljenek egymáshoz, a föld számos helyein nagy költségeken hidakat építenek. Nálunk meg a már meglévő hidakat akarjuk elpusztítani... Merem remélni, hogy ha ezt a hídóriást még sok hazánkfia meglátogatja, és ha szimbólumát magáévá tesz, az autóbuszon eltöltött harmincórás út nem tűnik majd önsanyargatásnak. MARKÓ TIBOR A Real butik A lapunk múlt évi 50. számában közölt szelvényt 742 olvasónk küldte be. A Real butik modelljeit a következők nyerték: 1. Vendégh Gabriella - Apácaszakállas (Dunaszerdahelyi járás) 2. Horváth Gizella - Garamszentgyörgy (Lévai járás) 3. Medvec Mária - Kassa A nyerteseknek gratulálunk. A szerkesztőség Megalakult a romák kulturális szervezete 1991. december 14-én hivatalosan is megalakult a ROMANI KULTÚRA, a roma polgárok független kulturális szervezete. A ROMANI KULTÚRA előkészítő bizottsága a hivatalos beiktatás előtt már tizenegy hónapig működött. A kultúrszervezet lap- és könyvkiadással, kulturális fesztiválok szervezésével foglalkozik. A decemberi összejövetelen a jelenlévők megválasztották a kilenctagú elnökséget, a revíziós bizottság tagjait, valamint Dezider Banga személyében a szervezet elnökét. Az elnök elmondta, a ROMANI KULTÚRA a jövőben is kiadja a ROMA című havilapot, amelynek két oldala magyarul jelenik meg, valamint a Luludi című gyermeklapot. Az első könyv, amely a ROMANI KULTÚRA gondozásában jelenik meg Ravasz Jószef: Szívházikó című mesefüzete lesz. A füzetben megtalálható tizenhét mese roma, magyar, illetve szlovák nyelven jelenik meg. (km) 8 A HÉT
