A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-17 / 3. szám

HÍRMONDÓ Nehéz helyzetben a komolyzene Röviden így lehetne megfogalmazni annak a sajtótájékoztatónak a lénye­gét, melyet dr. Ladislav Mokrý, a Slov­­koncert igazgatója tartott, aki többek között elmondta, az ügynökség az idén csupán a Pozsonyi Zenei Ünnep­ségekre és az ún. iskolai, a konzerva­tórium, illetve a Zeneművészeti Főis­kola diákjainak koncertjeire kap állami támogatást. A Slovkoncert egyéb ren­dezvényeinek kiadásait, az alkalma­zottak fizetését, valamint az ügynök­ség fennállásának és működésének költségeit a Slovkoncert önállóan fe­dezi. Ami az ügynökség idei terveit illeti, az igazgató elmondta, a Slovkoncert a Pozsonyi Zenei Ünnepségek mellett még a Pozsonyi Kulturális Nyárnak, a Trencsónteplid Zenei Nyárnak, a Pös­­tyéni Fesztiválnak, A XX. századi ze­ne nemzetközi fesztiváljának, a Lelos- Etosnak, a szlovák kultúra első nem­zetközi seregszemléjének, a Szlovák Nyitrának, a régi zene első fesztiváljá­nak, az első nemzetközi Hummel zon­goraversenynek, valamint a pöstyóni III. nemzetközi előadóversenynek a rendezését vállalja. (kamoncza) Helyreigazítás: A Hét 49. számában a 44-es című cikkben tévesen közöltük az alistáli Kukorica csárda tulajdonosának a nevét. A Kukorica csárda tulajdono­sa a Jednota Fogyasztási Szövetke­zet, jelenlegi bérlője Pápai Zoltán. M/JDver/rést Jöhet még bármi. Persze, csak akkor, ha az 1991-es évet záró számunk elnyerte az olvasó tetszését. Akkor, ha levólözön árasztja el a szerkesztő­séget, amelyben az olvasók támogat­ják a kísérletet. Abban az esetben valamelyik óv eleji számunk (próba­szám) majd fekete alapon fekete be­tűkkel vagy fehér alapon fehér betűk­kel, netán sárga alapon sárga betűk­kel (a jövőre is gondolni kell) jelenik meg. A próbaszámok sikere után rövide­sen eljöhet az az idő, amikor majd folyamatosan kapja az olvasó kézhez a teljesen fekete lapot. Persze ez így nem lehet, mert színes lap vagyunk. Tehát egyszer zöld, máskor piros, majd kék lesz az A Hót. Vagy kék első és hátsó borítóban zöld belső, fehér­ben fekete... Ennek a megoldásnak több jó oldala is lenne. Például: nem lenne többé jó felvétel meg rossz felvétel. Nem lenne rövid írás meg hosszú írás. Változatosabb (mert tel­jesen az olvasó fantáziájára bíznánk) lenne a tartalom. Nem volna több nyelvi baki, és eltűnne a sajtóhiba. Talpig gyászban vennének részt a szerkesztőség tagjai Leiter Jakab te­metésén. Koszorút is vinnénk — mi végeztük ki. A gyerekek pedig — természetesen a lap áttanulmányozá­sa után — színes ragasztó, kivágó papírként használhatnák a lapot. Elnézést kérek, nem akarok vicce­lődni. A szerkesztőség jövőre vonat­kozó terveit meg pláne nem szeret­ném kifecsegni. Amint írtam már, je­lenleg csak a kísérletezés stádiumá­ban tartunk. Ami azért nem akadályoz bennünket abban, hogy — a mindent az olvasóért elv alapján — vetélkedőt hirdessünk az 52. számunk alapján. Szemészi igazolással rendelkező csökkent látású olvasóink már a lap 2. oldalán megjelent "lobby" című írás tartalmával is vetélkedhetnek. Aki a 4. oldal "Másik történelmének" "bokros" részeit megfejti, szintén nevezhet. A Ferenczy Anna hajtincseibe burkolt mondanivaló reprodukálói is indulhat­nak. Sok jelentkező esetében is egye­nesen a döntőbe kerülnek azok, akik szó szerint leírják, elmondják azt, amit Rajczi Adri írt a Tháliáról. A vetélkedőben sikeresen szereplők a grafikai szerkesztők és a nyomda különdíját (lehet az sok-sok fekete festék is) kapják. De tényleg ne tréfál­kozzunk, nem olyan évnek nézünk elébe, hogy erre különösebb okunk legyen. Az 52-es szám második oldalán, a "Mi jöhet még" című főszerkesztői fejtegetés alatt szerényen meghúzód­va "Kedves olvasóink" megszólítással a lap árának emeléséről voltunk kény­telenek tájékoztatni az olvasót. Tulaj­donképpen nemcsak ez a rövid tájé­koztató, hanem az egész szám bur­koltan azt példázza, hogy 5 koronáért már nem lehet hetilapot készíteni. Illetve lehet — de csak olyat, mint az 52-es volt. Hát nem jobb akkor hatért, de olvashatót? Utóirat: Reméljük, hogy a Thália Szín­ház igazgatója ötletünket lekoppintva nem küldi egyik színészét sem sötét színpadon szöveg nélküli szerepben a nagyérdemű elé. Találmányunkat ugyanis a törvény védi. (9) A HÉT 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom