A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-17 / 3. szám

GTT JÁRTUNK Földi gondok Számunkra az a legegyszerűbb, ha az illető rendelkezik az előbbiekben felso­rolt okmányokkal, kiveszi a szövetkezet­ből vagy az állami gazdaságból a földet, és gazdálkodik rajta. Az érintettek szemével — Az az igazság, hogy ón nem nagyon igazodok ki ezekben a törvényekben — mondja Konkoly Tibor, az újvári földhi­vatal folyosóján. A huszonöt éves sza­kács már két hónapja munkanélküli. Falun él, évek óta a szüleivel együtt kertészkedik. Úgy gondolja, kivesz pár hektár földet, amin gazdálkodna. Csak­hogy... — A gond az, hogy a föld az édesa­nyám nevén van, aki a szövetkezetben dolgozik. Ha ón kiveszek mondjuk két hektár földet, akkor az édesanyám nem kap a szövetkezettől gabonát és egyéb juttatásokat, ami, ugye, a szövetkezeti tagoknak kijár. Aztán arra gondoltunk, hogy kivesszük az összes földünket, és bérbe adjuk a szövetkezetnek. De ez sem megy, mert a szövetkezet elnöke kijelentette, aki akarja, nyugodtan kive­heti a földjét és gazdálkodhat rajta, a szövetkezetnek ugyanis nincs arra pén­ze, hogy földet bérbe vegyen. Most is csak azért vagyok itt, hogy érdeklődjem, nincs-e még valamilyen lehetőség, amiről esetleg mi nem tu­dunk. Kiss Irén már harminc éve Újvárban lakik. Öt éve nyugdíjas, közel három évtizeden keresztül elárusítónőkónt dol­gozott, nincs semmi kapcsolata a föld­del. Sőt, mint ahogy mondta: kimondot­tan nem szereti a mezőgazdasági mun­kákat. — Nézze, mi nem voltunk nagygaz­dák sohasem. Össze-vissza talán két hektár földünk lehetett. Volt egy darab szölöföldünk pár gyümölcsfával. Én nem szeretem a kinti munkát, de a szüret élményt jelentett az egész csa­ládnak. Aztán elvették a szőlőt. Persze még sok más egyebet is elvettek, de nekem különösen a szőlőért, meg a gyümölcsfákért fáj a szívem. Elvették, aztán a szőlőtőkéket meg a gyönyörű, fiatal gyümölcsfákat kivágták. Egyik napról a másikra tönkretették azt, amiért a szüleim, a nagyszülőim éveken ke­resztül dolgoztak. Akkor, kérem, el tud­ták venni a földet az egyik napról a másikra, most meg küldözgetnek egyik helyről a másikra, és ki tudja meddig tart majd az egész... A földhivatal vezetője szerint a legnagyobb gond az emberek tájéko­zatlansága. Tomáš Števlík mérnök, az újvári földhivatal vezetője még hozzáte­szi, sokan keresik fel a földhivatalt olyan esetben is, amikor elég lenne a szövet­kezet vezetőségéhez fordulni. — A földhivatal 1991 október elsejétől működik a mezőgazdasági minisztérium mellett. Tevékenysége abból áll, hogy eleget tegyen az emberek valamikori tulajdonukat képező földterület vissza­igénylésének a 229/91-es törvény értel­mében, a földrendezéssel kapcsolatos problémák megoldásának a 330/91-es törvény értelmében. Sokan nem tesznek különbséget a tulajdon elvesztése és a használati jog elvesztése között. A hozzánk fordulók kilencven százalékának a szövetkezet vezetőségéhez kellene kérvényt írnia, mert ők csak a használati jogot veszítet­ték el, de addig is ameddig a szövetke­zet használta a tulajdonukban lévő terü­letet, ők voltak a tulajdonosok. — Sokan panaszkodnak, hogy a föld visszaigénylése hosszú tortúrá­val és anyagi kiadásokkal is jár... — A tízes számú paragrafusra vonat­kozik az ingyenes ügyintézés. Tehát gyakorlatilag a föld visszaigénylésével kapcsolatos adminisztratív dolgok, kér­vények írása, a földterület minőségének felértékelése, a telekkönyvi kivonat, mind pónzmentesen történnek. Csak abban az esetben kell az illetőnek fizet­nie, ha nem veszítette el a tulajdonjogot, de az ilyen esetek — mint már mondot­tam — nem hozzánk tartoznak. Mi hetente kétszer tartunk fogadóna­pot, egy-egy alkalommal körülbelül öt­ven ember fordul meg nálunk. Minden­kinek elmagyarázzuk mit kell tennie, milyen okmányokat kell beszereznie. Ha valaki vissza szeretné kapni a földjét, szükséges, hogy bizonyítani tud­ja a tulajdonjogot, meglegyen a telek­könyvi kivonat, ahol a tulajdonos neve szerepel, a parcellaszám, amelyet a geodéziai hivatalból kell kikérni, aztán fontos még, hogy tőlünk, tehát a földhi­vataltól meglegyen az adott földterület talajminősógónek aranykoronában kife­jezett értéke. Nos, amikor ez mind megvan, akkor általában előáll az a probléma, hogy az egyén nem tudja egész pontosan mit is fog kezdeni a földdel. Sokan szeretnék továbbra is a szövetkezetben hagyni, természetesen bérleti díj fejében. Erre a szövetkezetek többsége úgy reagál, hogy az illető inkább vegye ki a földet, mert a szövetkezetnek nincs pénze bér­letet fizetni. Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy azok, akik számára nem egészen egyértelmű, ami a föld-, illetve a kárpót­lási törvényben foglaltatik, legjobb ha egyenesen a földhivatalhoz fordulnak. Mi többek között azért is vagyunk, hogy tájékoztassuk ügyfeleinket. Megköszönöm Tomáš Števlík úrnak a tájékoztatását. Eszembe jutnak a nyug­díjas elárusítónő, Kiss Irén szavai: an­nak idején a földet elvették egyik napról a másikra, most meg hosszas utánajá­rás, kérvények írása, sorban állás a geodézia, a földhivatal előtt és még ki tudja mi minden szükségeltetik ahhoz, hogy visszakapjuk a saját tulajdonun­kat. Igaza van a néninek, de úgy vélem fontos, hogy a törvény megszületett, és talán idővel azt is megérjük, hogy az ügyintézés is gyorsabb, rugalmasabb lesz. KAMONCZA MÁRTA FOTÓ: KÖNÖZSII. A HÉT 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom