A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-16 / 20. szám

ÉGTÁJAK is volt. Persze az "örök" nőről kialakított beteges képzelgései már korábban is irracionális fogantatásúak voltak. A harmadik korszakot úgy minősíthetjük, mint az elsőt, hiszen a misztikába való me­nekülés, elvonulás is gyakori az irodalomban. Ebben az al­kotói állapotában is születtek jelentős művei (Inferno, Le­gendák, Damaszkusz felé), de ezek híre, hatása világirodalmi viszonylatban nem lett tartós. Mint már mondtam: Strindberg világirodalmi pozícióját a nő­gyűlöletet fehérizzásúvá hevítő drámák biztosítják, tartósítják. Ezeket a mai világméretű szex­őrületben is mindenfelé játsszák. A rafináltságban tob­zódó színházi, filmes, televíziós és videós nagyipar perverz ellenerőként is alkalmazza őket. Fentebb arra is utaltam, hogy a strindbergi nőgyűlöletnek erős termékenyítő hatása is volt. A mi közép-európai régi­ónkban először egy rövid életű osztrák filozófusra, Otto Wei­­ningerre (1880—1903) hatott, aki Nem és jellem című érte­kezésében a férfinem erkölcsi és szellemi fensőbbségét filo­zófiai módszerrel bizonygatta. Nálunk, magyaroknál a strind­bergi főhatás Karinthy Frigyest érte. Ő több filozófiai hangos­ságú karcolatában játékos mó­don, de érezhető kesernyés gúnnyal és pesszimizmussal fejtegette a férfi és nő viszo­nyát. A Holnap reggel című drámájában is érintette ezt, a Capillária című regényében pedig a fantasztikum szintjén exponáltan érvényesítette a strindbergi felfogást: a Capillá­ria lakói a tenger mélyében élnek, és az uralmat az oihák­­nak nevezett nők gyakorolják. A férfiak (buliokok) rabszolga munkát végeznek, s amikor már túlszaporodnak, akkor az oihák megtizedelik őket, és meglékelt koponyájukból az agyvelőt kon­dícióerősítő szerként fogyaszt­ják el. Ha Strindberg pszichopata jellegű dómonikus nőgyűlöletó­­re konkrét irodalmi előzményt, előpéldát keresünk, akkor a sötét életérzésnek, a pesszi­mizmusnak nagy megszállottjá­ra: Schopenhauer német filo­zófusra kell gondolnunk. Az ő hatását Strindbergre és mások­ra kiterjedt irodalom tárgyalja. Veress Gerzson versei * Kérdező ez itt a tenger nézd szívem minden gesztusa rávall amint meginti arcodat hullámok pátoszával vagy pajzánul elandalít testedet bírva szóra alakoskodó csínytevés apály-dagály napóra színhely ez is a hely színe s visszája mindazoknak miket megélünk benne itt míg létünk összeroskad kellett e nyár e nyárutó hogy illő kegyelemmel összemesse szerelmünket az érző végtelennel már őszre fordult bennem is együttlétünk hatálya ezúttal lejárt tudatom tudatja utoljára ez a "tengernyi" kis kaland tegyen múltakra pontot... — mi is lett volna istenem ha pont most el nem rontod? Sosemvolt antológia Sorescu mesternek kiadják egyszer összes meg-nem-írott verseinket: az lesz a Nagy Kaland tudatalatti-fölötti-mögötti antológia. még a bölcsek sem értik pedig a művelet fölöttébb egyszerű: betáplálják egy irdatlan számítógépbe mindazt amit megírtunk s az összes lehetséges gondolat- és szóváltozatok egészéből kivonják. a Szent Maradék lesz az a végeláthatatlan verskolosszus manapság úgyis ország-világszerte dívik a gigantománia — legalább éljük totálisan a leg ek évadát! nyugodjatok meg nem lesz semmi bökkenő: végülis minden jó vers elnyeri a maga méltatlan költőjét. A láthatatlan versek hány vers lapul a szó- és sorközökben hány le nem írt és ki nem nyomtatott látszatsenkiföldjein a lapoknak a nincs de van holdudvarként ragyog a láthatatlan versek garmadája mi lesz ha egyszer — rettegj! — szólni kél s nem kell hozzájuk aláírt pöcsétes érvényes láthatási engedély addig is kedves tanulom a csöndjük fejteni fenekszem rejtelmeik s egy napon tán majd felmondom fennhangon a világ összes fehér verseit * Kortárs erdélyi költő A HÉT 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom