A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-09 / 19. szám
FIGYELŐ abbahagyja a verekedést, s engedelmeskedik Merényi utasításának, letérdel előtte. Nem azért, mert gyáva (Merényi kiáltja ezt feléje), hisz minden jel arra vall, hogy ha a párbajt folytatná, ő győzne, hanem azért, mert egyszerre rádöbben: értelmetlen a harc, Merényit korbáccsal nem tudja megváltoztatni. Erre a jelenetre utal vissza (mintegy a műszerkezet tengelyébe emelve a hősnek ezt az életérzését) a regény vége felé az a jelenet, amelyben Medve rokona, a "a hórihorgas tábornokáé" kiviszi kimenőre Medvét, Bébét és Zsoldost. Bébéék tudják, hogy ebből a kimenőből több bajuk lesz, mint hasznuk, hogy Schulze (az iskola embertelen szellemét, géperkölcsét megtestesítő tiszthelyettes) és Merényiék megbosszulják a sorból való kilépést. Ez a tudás kavarog Bébében ilyenformán: "A világ minden tábornokának, tábornagyának, királyának, császárnak kevés a hatalma ahhoz, ami rajtunk igazán segíthetne. Megszüntetni már nem lehetett Schulzét azzal, ha agyonverik. Az kellett volna, hogy más legyen; hogy mégse legyen olyan, amilyen. És ne a rossz legyen a valóságosabb és hitelesebb, hanem a jó". Ez a keresztényi-emberi tényező hiányzik a Törtess iskolaéveibő\ (mint ahogy Törless sem azonos Medvével), Törlesst Reiting és Beineberg sötét, perverz üzelmei valahogy úgy érdeklik, mint az imaginárius szám: felborítják a helyes, ellenőrizhető rendszereket, tehát nyugtalanító tényezők. Musil egy korai regénytervének a címe: Monsieur le vivisecteur. A Törless iskolaévei nem az ember, hanem a vívódó emberi intellektus élveboncolása. S mégis: körülbelül Öttevényinek az iskolából való távozásáig pontról pontra ki lehetne mutatni Musil és Ottlik könyvének a megfeleléseit. Az önfertőzéssel (is) vádolt Öttevényi ilyen vonatkozásban a kicsapott Basininak felelne meg, s az intézetet szintén elhagyó Törlessnek a megfelelője természetesen Medve lenne. Csakhogy (amint arról fentebb már szóltam) Medve, szökése után, a "konzervdobozának" köszönhetően viszszatér az iskolába, s újra kezdődik a lázadások sora. S innnentől kezdve Ottlik regénye már nem "variációja" Musil könyvének, hanem egy visszájára fordított, egy keresztény Törless. S ez a második rész már nem Basini és Törless, hanem Merényiék távozásával (kicsapásával) végződik. A rész (s az egész regény) igazi mondanivalója persze nem ez a kicsapás (nem véletlen, hogy a kicsapást a cseppet sem rokonszenves Tóth Tibor — afféle Basini III. — s a még ellenszenvesebb Hanák főtisztelendő intézik el), nem az erőszak győzelmét érezzük fontosnak a rossz fölött, hanem a visszatérő Medve erkölcsi győzelmét Merényi és Merényiek fölött. S Hanák főtisztelendő közbelépése ilyen értelemben valószínűleg az emberhez (Medvéhez) egyedül méltó győzelem travesztiája, s az egyházi és társadalmi "győzelmek" szerkezetének malíciózus átvilágítása kíván lenni. 3. Máhrisch-Weisskirchen cseh nevének a "Hranicének" a jelentése: határ. Azaz az Iskola a határon annyit is jelent (jelenthetne), hogy Iskola Hranicén. E játékos-tudatosnak tűnő újabb megfelelés s az egyéb kimutatott párhuzamok alapján akár azt is állíthatnánk, hogy az Iskola a határon a Törless iskolaéveinek, afféle tudatos parafrázisa. Mint ahogy például Joyce Ulyssese "hermeneutikus" átírása az Odüsszeiának. S ugyanakkor tudjuk, hogy Ottlik mindig erősen tiltakozott Musil regénye és saját könyve párhuzamba állítása ellen. Egy interjújában azt mondta: "Musil katonaiskolai regényéről csak nagyon késón értesültem, és akkor már szándékosan nem próbáltam megszerezni, mert nem akartam, hogy befolyásoljon. Musil egyébként egészen más témát írt meg fiatalkori művében, mint amibe én vágtam bele a fejszém". Nincs jogunk a szerző állításában kételkedni, az egyezések viszont akkor is egyezések maradnak. Talányosan, megmagyarázhatatlanul. De a vallomás világosságában talán nagyobb fény esik a különbözésekre. Az említett interjúban Ottlik ezt is mondja: Musil "... arról sem írt, hogy ki lehet-e bírni az emberi társadalmat... a civilizáció önáltatása nélkül". Véleményem szerint mindketten erről írnak, Musil regényében is, Ottlik regényében is ez az alaphelyzet, csakhogy az alaphelyzetet alkotó kérdésre Ottlik valóban teljesen más választ ad, mint Musil. Az alábbi levelet Ablonczy László igazgató úr kérésére — örömmel — közöljük. TISZTELT HÖLGYEIM ÉS URAIM! A megújuló Magyarországgal a Nemzeti Színház is történelmi változásokat él, s reménykedhetünk: beteljesedhet végre a haza a magasban gondolata, s megteremthetjük a nemzet színházát. Összetartozási törekvéseinkben ezért tekintjük jelentős és jövőnket meghatározó eseménynek az augusztus 19—21 között rendezendő Magyarok Világkongresszusát. Úgy határoztunk: noha a szokásos rend szerint színházunk még nyári szünetet tartana, a rendkívüli eseményre való tekintettel kitárjuk a Nemzeti Színház kapuját, hogy a világ minden tájáról érkező barátaink megismerhessék előadásainkat, bízva abban, hogy lélekemelő élményekkel hazatérve magukénak tudják a Nemzett Színházat. Az alábbiakban ismertetjük azokat az előadásainkat, amelyeket augusztus 19. és 26. között, az igényekhez igazodva, szeretnénk műsorra tűzni: Nemzeti Színház: Sütő András: Advent a Hargitán Várszínház: Csiksomlyói passió Karmelita udvar: János vitéz (A Várszínház udvarán szabadtéri előadás) Retektórium: (A várszínház stúdiója): Gulyás Dénes dalest Székely János: Dózsa (monodráma) Béres Ilona XX. századi magyar költészetéből összeállított estje Segíts élni! — Balogh Emese Szabó Lőrinc pódiumműsora Az előadások a Nemzeti Színházban és a Várszínházban este 7-kor, a Refektóriumban 1/2 8-kor, a Karmelita Udvarban 1/2 9-kor kezdődnek. A jegyek átlagosan 40 német márkának megfelelő forintba kerülnek. Levelünket eljuttatjuk a világ minden táján működő valamennyi szervezetnek. A beérkező igények alapján véglegesítjük az előadások számát és időpontját és levélben értesítjük Önöket, mely időpontra biztosítjuk a belépőket. Amennyiben jelentkezésükkel megtisztelnek bennünket, szeretnénk, ha ez számunkra erkölcsi és anyagi garanciát is jelentene a majdani előadásra. Amint az ország, mi is nehéz anyagi helyzetben vagyunk. Művészektől és a színház valamennyi dolgozójától, s az intézménytől rendkívüli erőfeszítést követel, hogy a nagyjelentőségű világtalálkozó magyarságát szolgálni tudjuk. Tisztelettel kérjük, hogy szíveskedjenek tájékoztatni érdeklődésükről, jegyigényükről. Budapest, 1992. március 25. Nagyrabecsüléssel: Ablonczy László igazgató Cím: Nemzeti Színház 1077 Budapest pf.: 25 Hevesi Sándor tér 4. A HÉT 15