A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-04-25 / 17. szám

SZABADIDŐ Jean Baptist: A gombaleves — Csak azt szeretném megköszön­ni, Anita drága, hogy meghívtál — magyarázkodott Karin Kroner a tele­fonba. — Mi jót készítesz nekünk? — Friss gomba lesz. S van egy újfajta receptem a tejfölös-sajtos gom­balevesre... Anita Born szívesen és sokat sze­retett beszélni a konyhaművészet különlegességeiről. Most is jócskán belemerült. Jó negyedóra múlva Karin ezekkel a szavakkal búcsúzott: — Tehát péntek este... Ahogy Karin letette a kagylót és megfordult, az arca elárulta megle­petését. — Nem tudtam, hogy te már hazajöttél. — Épp most érkeztem. Anitával beszéltél? Karin bólintott, és férje további kérdéseire kényszeredetten válaszol­­gatott. Mindig ugyanaz a szándék: pontosan tudni akart mindent. Bornéknál hatan gyűltek össze a vacsorán. A vendéglátókon és Kroneréken kívül ott volt még Rosi Merker és a férje, Helmut. Mindannyian szívesen ápolták a jószomszédi kapcsolatokat. Anita csak rövidke időre hagyta ott a konyhát, hogy a vendégeket üdvö­zölje. Még nem készült el egészen a vacsorával. Mielőtt visszatért volna a konyhába, a férjére mutatott: — Az aperitifért Horst a felelős. Az asszonyok nem akartak inni, inkább ajánlkoztak, hogy segítenek Anitának a konyhában. Ahogy megitta az étvágygerjesztő italát, Helmut Mer­ker is a konyhába ment. — Csodálkoznék is, ha nem jelennél meg itt — nevetett Anita. Helmut ugyanis javíthatatlanul sze­retett belekukucskálni a fazekakba. Abban a pillanatban egy kis ricsaj támadt az ebédlőben. Kurt ugyanis egy szerencsétlen mozdulattal leverte az asztalról az egyik csiszolt kris­tálypoharat, ami persze össze is törött. Kétségbeesetten kezdte ösz­­szeszedegetni az üvegcserepeket, és még akkor is ezzel volt elfoglalva, amikor a két asszony, Rosi és Karin visszatért Helmuttal a szobába. Karin mindjárt felmérte a helyzetet: — Tényleg kétbalkezes vagy — mondta szemrehányón. Kurt nem tiltakozott. — A legjobb lesz, ha bemegyek a konyhába, és bevallom Anitának a történteket — dünnyögte. Mint a többiek, ő is tudta, hogy Anita gyűjti a porcelánt, a kristályt és a régi ezüstkészleteket, s mindazt, ami most az asztalra került, vétek volt használatba venni. — így ni, most van néhány percnyi időm, hogy igyák veletek— hallatszott épp akkor a háziasszony vidám hangja. Anita lépett a szobába. Kurt töredelmesen bevallotta, mit művelt. A háziasszony könnyedén vette a dolgot és barátságos mosollyal meg­bocsátott neki. A konyhában valaki kinyitotta a sütőt, amelyben hat tűzálló leveses­­tálka sorakozott. A tejfölös reszelt­­sajt-keverék még haloványszínű volt. Még kell vagy tíz percnyi idő, hogy a kiváló gombaleves tálalható legyen a várakozó vendégeknek. — Rosszul vagy? — kérdezte Anita. Mindenki Horstra meredt, aki eltolta maga elől a sült hússal telt tányérját. Már néhány perce jókora izzadtság­­cseppek gyöngyöztek a homlokán. Felelni akart, de csak néhány artiku­­látlan hang buggyant ki belőle. Aztán összecsuklott, és a földre zuhant. A riadalom teljes volt. Rosi Merker kapott észbe előbb, és hívta a mentőorvost. Meg is érkezett hamarosan, és nyomban megállapította a mérgezést. Kérdezett még egy-két dolgot, majd a biztonság okáért telefonált a ren­dőrségre. Horstot épp elszállították a kórház­ba, ahogy megérkezett Schrimpf fel­ügyelő két beosztottjával. A rendőrség emberei még a hely­színen voltak, amikor telefonáltak a kórházból. Horst Born már nem ólt. Minden jel szerint gombamórgezós áldozata lett. Három nap múlva mind az öten ott ültek az asztalnál. Olyanok voltak szó szerint, mint az ázott verebek. Mielőtt Schrimpf felügyelő beszélni kezdett volna, sorra szemügyre vette őket. — Born né asszony mielőtt hozzá­látott volna a leves elkészítéséhez, ellenőriztette az árut a gombaszakér­tővel. Hibátlannak minősítették. Vala­kinek tehát apróra vágott mérges gombát kellett kevernie a levesbe. Hogy ki volt, biztosan kiderítem. A valóságban Schrimpf csöppet sem volt olyan biztos a dolgában, mint ahogy azt mutatták Ezidáig gyanúja volt csupán. Anita Born nem volt boldog feleség. Sokszor szemére vetette férjének a gyakori italozást, s nemcsak azt. És a halált okozó ételt ő készítette. Csakhogy képes lesz-e rábizonyí­tani? Sikerül-e egyáltalán a gyilkos­ságot bizonyítania? A vacsora további öt résztvevőjének is voltak rosszulléti panaszaik. A klinikán mindenesetre kimosták a gyomrukat, s megállapítást nyert, hogy mindannyiuk gyomrában volt méreg, hacsak egy kevéske is. Kurt súgni szeretett volna valamit a feleségének. 30 A HÉT FOTÓ: GYÖKERES GY.

Next

/
Oldalképek
Tartalom