A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-25 / 17. szám
A magyar fél ragaszkodik az építkezés leállításához. — Tudtuk meg a Bős—Nagymaros Vízlépcsőrendszer ügyével kapcsolatos sajtótájékoztatón, amelyet a magyar fél tartott. Az újságírókat Tatár György, külügyi miniszteri biztos, Király Miklós, Mád! Ferenc tárcanélküli miniszter kabinetfőnöke, valamint Hajóssy Adrienn, a magyar kormány tanácsadója ismertette a magyar parlament március 24-én hozott döntésével —, amelyben az országgyűlés felhatalmazza a magyar kormányt az 1977-es államközi szerződés felbontására abban az esetben, ha a csehszlovák fél április végéig nem állítja le a C-változat építését. Arra a kérdésre, hogy a szerződés egyoldalú felbontása nem lenne-e jogellenes, Tatár HÍRMONDÓ György elmondta, hogy ugyan az eredeti szerződés nem tartalmaz kitételt a felbontásra vonatkozóan, de ha erre nyomós indokok vannak — ilyen például az ökológiai veszély, a határfolyó elterelése —, a szerződés felbontása nem áll ellentétben a nemzetközi jogi normákkal. A sajtótájékoztatón egyebek között szó volt a Duna—Rajna—Majna hajóútvonal üzembe helyezéséről abban az esetben, ha a vízlépcső építése leáll. Itt Hajóssy Adrienn megjegyezte: van egy 1976-os magyar—csehszlovák egyezmény a határfolyók felhasználásáról, amely a hajózásra is kitér. E probléma megoldására — az egyezménynek megfelelően — külön szakértői bizottságok hivatottak. A sajtótájékoztató végén a küldöttség tagjai annak a reményüknek adtak hangot, hogy április végéig megegyezés születik a két fél között, és nem kerül sor arra, hogy az ügy Hágába, a nemzetközi bíróság elé,kerüljön. Egyébként ugyanebben bízik Ján Čarnogurský is, aki a magyar parlament említett döntésére reagált. A kormányfő többek között a következőket mondta: Ha a magyar fél felbontaná az 1977-es államközi szerződést, az Magyarország belügye. Mivel az eredeti szerződés nem tartalmaz kitételt a felbontására vonatkozóan, így ezt a lépést a csehszlovák fél a szerződés formális megsértésének tekintené. Elmondta továbbá, hogy a csehszlovák fél folytatni fogja az ideiglenes műszaki kivitelezést. Ez a megoldás csak Csehszlovákia területét érinti, ezért a kormányfő nem lát okot arra, hogy az ügy nemzetközi bíróság elé kerüljön. Még hozzátette: jogi szempontból nem lehet egyoldalúan nemzetközi bírósági tárgyalást kezdeményezni. Ehhez mindkét fél kérelme szükséges. (kamoncza) Prikler László felvétele a magyar fél pozsonyi sajtótájékoztatóján készült , BŐS—NAGYMAROS: Érvek és ellenérvek Az utolsó metró ezúttal nem valamelyik végállomásról indult, hanem a Budapest Sportcsarnokban bukkant fel március 21-én este, felidézve az idő múlásával egyre szebbnek tűnő, legendává nőtt Tegnapot, amikor a címben szereplő főnév hallatán nem csak egy tömegközlekedési eszköz jutott az emberek eszébe, mert volt egy másik Metró is... amely most, húsz év múltán újra megjelent, hogy e nosztalgikus, könnyes mosolyú estén visszavarázsolja az "édes éveket", amikor még az Illés, az Omega s a fent nevezett társulat uralta a mezőnyt, természetesen Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta, Kovács Kati társaságában — de hol van már a tavalyi hó? Akik hajdan tájékozódási pontot, mércét és példát jelentettek, néhány kivételtől eltekintve végleg beköltöztek az emlékezetünkbe, s legfeljebb nosztalgia- vagy búcsúkoncerteken láthatjuk viszont őket. Mint most: Frenreisz Károly, Sztevanovity Zorán, Sztevanovity Dur in, Schöck Ottó és Brunner Győző, az egykor körülrajongott "ötösfogat" jelent meg a színpadon, hogy egy felejthetetlen találkozás élményével ajándékozza meg az egybegyűlteket, nem kevesebb, mint tizenháromezer embert. Akik afféle generációs rendezvényre számítottak, alaposan tévedtek: nemzedékek adtak itt randevút egymásnak, s együtt tapsoltak, ujjongtak a hatvanas éveket már felnőttként megélő rajongók azokkal a tinédzserekkel, akik a Metro megszűnésekor még a világon sem voltak. A műsor első részében Zorán még szólóénekesként andalította és lelkesítette a közönséget: szelíden ironikus, bölcsen lemondó vagy éppenséggel gunyorosan vidám dalai ezúttal is kitűnő hangulatot teremtettek, melynek fokozásához olyan társakra volt szükség, mint a "banda" másik négy muzsikusa. A szünet után valódi időutazás vette kezdetét, s a mindent elárasztó jellegtelen popgiccs szomorú jelenéből visszatértünk a beatkorszakba, amikor még hinni lehetett, hogy a Beatles, a Rolling Stones, Jimmy Hendrix és Jim Morrison, Szörényi Levente és Zorán egy új világ előhírnökei és dalnokai. Egymás után szólaltak meg a régi nagy slágerek, a Mi fáj? az Édes évek, a Szobrok, a Pár csepp méz, a Dohányfüstös terem, s persze a Pénz, a Fekete Pál, a Mária volt, s mi nem tudtuk, min csodálkozzunk jobban: a kis híján negyed százados szerzemények "tűzgyújtó” hatásán vagy a feltámadt zenekar vitalitásán? Elismeréssel kellett megállapítanunk, hogy Frenreisz Karesz, termetét és megfogyatkozott haját meghazudtolva valóban egy "kócos kis ördög" mozgékonyságával uralja a színpadot, s lám, a Presser Művek szövegírójaként — poétájaként? — hervadhatatlan babérokat szerzett Dusán sem felejtett el gitározni, és a németországi üzletemberre avanzsált Brunner Győző is pontosan találta el a dolgokat. Az együttes tagjai a jeles alkalomra egy igazi búcsúszámot is komponáltak, felidézve azt az időszakot, amikor "szárnyak nélkül emelkedtünk, Is tudtuk egymás nevét". Mi bizony nem tudtuk egymás nevét, betéve tudtuk viszont az Ülök egy rózsaszínű kádban és Komárom és Környéke Kulturális Alapítvány A Csemadok Komáromi Területi Választmánya kulturális alapítványt hozott létre, amelynek célja Járásunk kulturális életének fejlesztése, hagyományainak megőrzése, anyanyelvűnk tisztaságának védelme, művészeti együtteseink és azok vezetőinek továbbképzése, valamint regionális kiadványok támogatása. Az alapítvány vagyona közadakozásból áll össze, ezért kérjük a magánszemélyeket, vállalkozókat, Intézményeket és mindazokat, akiknek szívügye nemzeti kultúránk fejlesztése, járuljanak hozzá alaptőkénk emeléséhez. Számlaszám: SŠTSP Komárno 2192081-149 ó.ú. 96942-149/0900 A kuratórium nevében támogatásukat előre is köszönj ükl Dr. Bajnok István Kiss Mihály elnök gazd. felelős a Citromízű banán szövegét, újfent bizonyítva, hogy a két ellenállhatatlanul vidám dal végérvényesen "örökzölddé" vált. Egy múltidéző örömünnep résztvevői voltunk, mely ünnepből sehogy sem akaródzott visszatérni a jelenbe, ahol az utolsó Metrokoncert már "csak" emlék. Azt mondják, ez fgy van rendjén, az élet nem áll meg, minden elmúlik egyszer stb. stb. Hát igen, be kell látni, hogy mindez igaz, most mégis a pokolba kívánom ezeket az ócska közhelyeket. G. Kovács László A HÉT 9
