A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 2. szám

ÉLŐ MÚLT

Ung-vidéh

Rezesostor Nagyszelmencból a Bemáth pásztordinasztia tulajdonából. A felirat valószínű 'Csizsmár Margit' akart lenni. Bizonyára a pásztor szeretője lehetett, ugyanis a Csizsmár család egy ága híres

pásztorcsalád volt Kaposkelecsényben

Gulyás János remekbeszabott ivótűlökje. Működési területe Ung-vidéke, közelebbit nem tudunk róla

e

§

f

c

S

is

£

$

<TJ

fcí-8

S

Ö>

.C

E

Ung-vidéken a XIX. század pásztorainak élete nyugodt és romantikus volt, egészen az első világháború kitöréséig. Felső-Tisza vidéken s ezen belül Ung-vidéken a különféle használati tárgyak készítéséhez a kiterjedt erdőségek biztosították a faanyagot, a legelő állatai pedig a bőrt, csontot, szarut, esetenként a lószőrt. Ung-vidék pásztorainak életét a falvak közelsége, az Ung és a Latorca folyók kanyarulataiban elterülő küllegelők, az Ung folyó hajdani medrei, az Ungocskák, a Latorca mentén a Szirének, a pallagcsák, a mocsárvilág, a tocsogók, a füzesek alakították évszázadokon át. A környezet lehetővé tette, ezért a legtöbben halászok és orvvadászok is voltak.

A falvakat utak kötötték össze a megyeközponttal, Ungvárral. A

fővonalon Vaján, Nagykapos, Vajkóc, Mátyóc, Palló, Bátfa, Sislóc, Tarnóc, Őrdarma községek kapcsolódtak. Ungi kaviccsal kövezett megyei út kötötte össze Bés, Iske, Vaján, Mokcsakerész, Ungmogyorós, Bajánháza, Lakárt, Pinkóc községeket. A harmadik vonal Nagykapos, Kaposkelecsény, Dobóruszka, Nagyszelmenc, Ptruksa (Szirénfalva), illetőleg Szőrién át Csap érintésével Bereg megyéhez vezetett az út. Kaposkelecsénytől szintén ungi kaviccsal kövezett megyei út kapcsolta a főúthoz a ma már nem létező Radios községet. Ezekben a községekben a fejősteheneket, kondákat, igáslovakat naponta hajtották a legelőkre. A növendókmarhát, csikójószágot, a nem igázott lovakat és ökröket a küllegelőkre hajtották. Ebből az is kitűnik, hogy a pásztorkellékeket, a pásztorművészetet a kinti pász-12 A HÉT