A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-28 / 13. szám

GONDOLKODÓ Kitalálunk a zsákutcából? Kellemetlen szájízzel olvastam végig Szil­­vássy József "Magyar zsákutca" című írását az Új Szó 1992. február 21-i számában. Maradéktalanul egyetértek a főszerkesztő észrevételeivel a szlovákiai magyar pártok és mozgalmak tevékeny­ségével kapcsolatban. Valóban elítélendő példái az egymás eredményeihez leki­csinylőén és gyanakvó féltékenységgel viszonyuló politizálásnak a Szövetségi Gyűlés földtörvényt módosító döntése után elhangzó nyilatkozatok, melyekben pártjaink, mozgalmaink kivétel nélkül saját érdemükként tüntették fel a törvénymó­dosítást. Úgy tűnik mintha valamenyien ezt a mondatot tűzték volna mottóként zászlajukra: Az érdem csak az enyém lehet, más előttem nem arathatja le a dicsőséget! Ez talán az egyetlen elv, amelyhez valóban következetesen ra­gaszkodnak megalakulásuk pillanata óta. Az ilyen jellegű "együttmunkálkodást" szeretném érzékeltetni az iskolaügyben kifejtett tevékenységük példáján, mellőzve ez alkalommal a szinte valamennyi prob­lémánk megoldásánál megnyilvánuló ha­sonló "közös" stratégia ecsetelését. Politikai mozgalmaink, pártjaink és né­hány társadalmi szervezetünk is (Szlová­kiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Országos Magyar Oktatási Tanács, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Tár­saság, diákszövetségeink) kulcsfontossá­gú feladatnak tekintik iskolaügyünk ren­dezését. Teszegetnek is lépéseket az érdekében. Méghozzá nem is akárho­gyan. Nem összmunkával, kölcsönös egyeztetések árán, szakértők bevonásá­val akarnak eljutni egy jól megalapozott, minden szempontból átgondolt, a legap­magyar róbb részletekig kimunkált koncepcióhoz, amelyet valamennyi érdekelt elfogadna és közösen lépne fel megvalósítása érdekében. Ellenkezőleg, mindenki csak úgy a saját szakállára lépeget az ügyben. Silány, olykor sebtében összefércelt ter­vezetekkel kopogtatnak az iskolaügyi minisztérium kapuján — gyakran szinte egymásnak adva a kilincset —, melyeket az illetékesek játszi könnyedséggel se­pernek le az asztalról. Mindent legyőz a beteges bizonyítani akarás: Csak ered­ményt tudjak felmutatni! Esetleg kissé más megfogalmazásban: Ha eredményt nem is érhetek el, legalább az elsőség dicsősége legyen az enyém, hogy én tetszeleghessek a kezdeményező szere­pében. Megítélésem szerint annyira teret nyert ez a hibás szemléletmód felelős képviselőink körében, hogy sokszor az igazán komoly, hosszas előkészítést igénylő érdemi munka — az összmunkáról már nem is szólva — háttérbe szorul a gyors látszatsikerrel kecsegtető "magán­kezdeményezésekkel" szemben. Arra kü­lönösképpen ügyelünk, hogy lépéseink (esetenként ballépéseink), kezdeménye­zéseink, mindennemű utánajárásunk — melyek általában nem járnak eredménnyel — kellő publicitást kapjon hírközlő esz­közeinkben, emelve ezzel személyünk és mozgalmunk tekintélyét. Ezért aztán több mint két évvel a novemberi események után ott tartunk, hogy még mindig nincs egy alaposan kidolgozott koncepciónk iskolaügyünk égető problémáinak megol­dására, holott e célt szinte valamennyi mozgalmunk, szervezetünk, pártunk meg­alakulása pillanatától kezdve alapvető feladatául foglalta programjába. Úgy lát­szik a sok bába között elvesz a gyerek. Pedig, ha mi tudjuk, mennyire létkérdés számunkra az iskola, úgy a másik oldalon lévők is igencsak tudják. Nem is tesznek könnyen engedményeket. A legjobbat akkor cselekedjük a másik fél számára, amikor nem tudjuk összehangolni elkép­zeléseinket. Félkész tervezetekkel, egy­másnak ellentmondó javaslatokkal, köve­telésekkel igazán sikeresen gyengíthetjük pozícióinkat. Kezdjük már el végre e területen az érdemi munkát — termé­szetesen szakemberek vezetésével —, melynek eredményeként eljuthatunk egy mindannyiunk számára elfogadható ki­sebbségi oktatásügyi tervezet kidolgozá­sához. Ennek az alapján aztán lehetséges lenne az érdekeltek összehangolt fellépé­se, és ilymódon kikerülhetőek lennének a nem kellőképpen átgondolt — sok esetben kárt okozó "partizánakciók". Kü­lön szeretném felhívni politikai mozgal­maink, pártjaink figyelmét arra a tényre, hogy ez nemcsak politikai ügy, hanem ez lagalább annyira szakmai ügy is. Ezért e problémát az oktatásügy területén műkö­dő szervezeteink szakembereinek aktív közreműködése nélkül nem tudják meg­oldani. Végül arra kérném felelős politikusain­kat, a továbbiakban ne túlozzák el pártjuk vagy személyük érdemeit bizonyos ese­ményekkel kapcsolatos nyilatkozataikban. Válasszanak az elért eredmények súlyá­nak megfelelő hangnemet. A választópol­gár nem igényli már, hogy állandóan bizonyítgassák neki: "ón teszek a legtöb­bet érted, én munkálkodók a legeredmé­nyesebben érdekedben". Nem annyira balek már, hogy ne látna be a sorok közé is. Kevesebb önreklámozást, annál inkább törhetetlen akarattal párosuló szívós, ki­tartó munkát vár el képviselőitől, akik ezt remélhetőleg önzetlenül végzik vala­mennyiünk érdekében. Együd László Szeretnénk, ha lapunk mindenkihez eljutna Számtalan levelet kapunk szerkesz­tőségünkbe, és örömmel tölt el bennün­ket az a tudat, hogy lapunk tetszik olvasóinknak. Szerkesztőségünk fontos feladatának tartja, hogy állandó kapcsolatban álljon az olvasókkal. Ezért vannak az állandó rovataink — Tanácsadó, az Otthon, a Magányosok Klubja stb. —, hogy tanácsot tudjunk adni egy-egy pana­szos, segélykérő levélre. Azonkívül teret adunk lapunkban a hirdetőknek és nem utolsósorban örömmel veszünk riportot, tudósítást az. ország bármely részéről. Vannak, akik évek hosszú során járatják a Hétét, de akadnak olyanok is, akik szívesen olvasnák, sajnos azonban nem kapják meg. Szeretnénk, ha az A Hét mindenkihez eljutna. Örülnénk a példányszámunk emelke­désének, mert ez fontos feltétele lé­tünknek. Sajnos, az utóbbi időben egyre több panasz érkezik pozsonyi olvasó­inktól. Idézet egy levélből: "Sajnos, Ligetfalura nagyon kevés Hét folyóirat ’érkezik’. A szomszédaim sokszor négy újságárusnál is keresik, amíg végre kapnak. Pedig én nagyon szeretem lapjukat. Fáj, hogy nem olvashatom, ugyanis megrendelni nem lehet, mert kiveszik a postaládából, és széttépik..." Egy másik olvasónk személyesen láto­gatott el hozzánk. Elpanaszolta, hogy Lamacon lakik és nem rendelheti meg újságunkat, mert valahányszor a postás kihozta, feltörték a postaládáját és az újságunkat ott helyben elégették. Sokan telefonon értesítettek, hogy az újságá­rusok egyszerűen azt mondják, hogy az A Hét megszűnt, és nem lehet megrendelni, megvenni. Szerkesztőségünk elsőrendű feladatá­nak tartja, hogy minden, a lapunk eladásával kapcsolatos panaszt, kérést felülvizsgáljon, azt orvosolni próbálja. Ehhez kéri állhatatos és sokéves olvasói segítségét. A szerkesztőség

Next

/
Oldalképek
Tartalom