A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-21 / 12. szám
SZABADIDŐ Zs. Nagy Lajos Félperces novellák Éhségsztrájk Egy belvárosi szemeteskonténer mellett ül a havas járdán és reszket az éhségtől, mégsem eszik. — Sztrájkolgatunk, sztrájkolgatunk? — kérdi tőle az újságíró. — Bizony, bizony — feleli, s büszkén elnéz a riporter feje mellett. — Elvi alapon? — Az csak természetes. — Csak nem a nyelvtörvény ellen? — Fütyülök én a nyelvtörvényre. Egyáltalán nincs kedvem beszélni. Semmilyen nyelven. Jobb lesz ha maga is lekopik rólam. — Ne haragudjon, de én nagyon kíváncsi ember vagyok. Ez a szakmám: a kíváncsiskodás. — Mi közöm hozzá...? — Csak néhány kérdésemre válaszoljon, s már itt sem vagyok. — No, kérdezzen, de gyorsan! — Szlovákia teljes önállóságáért éhségsztrájkol? — Természetesen. Meg azért, hogy Csehszlovákia szép egységes államként megmaradjon. — Nincs ebben némi ellentmondás? — Van. Egyebek között ezért is sztrájkolok: az ellentmondások feloldásáért. — Mikor evett utoljára? — Újév után, pontosabban január 3-án. Akkor ez a konténer még tele volt ünnepi ételmaradékkal. Meg is untam örökre a mákos beiglit. — Mit gondol az éhségsztrájkolással sikerül feloldani az ellentmondásokat? — Meg vagyok győződve róla. Egyébként esztétikai elveket is szem előtt tartok. — Ezt nem értem... — Tudja-e, hogy az éhségtől milyen gyönyörű csillagokat lát az ember?! Ilyenkor az egész világ olyan, mint egy ragyogó, tündöklő, csillagokkal ékes karácsonyfa. Éljen az éhségsztrájk! — Köszönöm a beszélgetést. Es egy másik éhségsztrájkoló A Fórum nevű belvárosi szálloda éttermében ül mindenféle délszaki növények alatt. Előtte az asztalon sült pisztráng, tejfölös krumplisaláta körítéssel, arrébb torták, krómesek, az asztal jobb szélén csokoládés Gundel-palacsinta. Ő háttal ül a nagyvilágnak, szomorú szemmel nézi az ínycsiklandozó ételeket, reszket az éhségtől, mégsem eszik. — Sztrájkolgatunk, sztrájkolgatunk? — kérdi tőle az újságíró. — Bizony, bizony — feleli, s büszkén elfordítja fejét az ételektől. — Csak nem elvi alapon? — Igenis, hogy elvi és erkölcsi alapon. Mit gondol mi vagyok én, valami elvtelen kapitalista? — Csak nem a nyelvtörvény ellen tetszik éhségsztrájkolni? — Fütyülök én a nyelvtörvényre! Miattam hozhatnak olyan nyelvtörvényt, aminőt csak akarnak. Én két nyelven is beszélek: szlovákul és csehül. — Akkor hát Szlovákia teljes önállóságáért? — Igen. Meg Csehország teljes önállóságáért. Továbbá Morvaország önállóságáért. Szilézia tökéletes önállóságáért, és Kelet-Szlovákia önrendelkezési jogáért. És végül, de nem utolsósorban Csehszlovákia szép egységért. — Nem érzi uram, hogy itt bizonyos ellentmondás van? — Hogyne érezném! Épp azt akarom feloldani, ezért csak szódavizet iszom és punktum. — Mikor evett utoljára? — Várjunk csak, mikor is? Azt hiszem Újév napján, vagyis január elsején. De akkor rengeteget. Még édesanyám szegény mondogatta volt: amilyen az év első napja, olyan lesz az egész esztendő. Tehát alaposan belaktam. Meg is untam örökre a mákos beiglit, de a Gundel-palacsintára sem tudok ránézni. Tulajdonképpen a szódavízen kívül semmi se megy le a torkomon már hetek óta. — Azt tetszik gondolni, hogy óhségsztrájkolással ez a sok-sok ellentmondás feloldható? — Meg vagyok győződve róla. Egyébként esztétikai célokat is szem előtt tartok. — Csillagokat tetszik látni az éhségtől? — Egyrészt. Másrészt nem kenem össze a szmokingom gallérját majonézzel. Tudja, nekem nem volt gyerekszobám, az illemszabályokat most tanulgatom, hiszen csak mostanában, amióta magánvállalkozó vagyok, tettem szert annyi pénzre, hogy szabadidőmet itt a Fórumban tölthetem. Ez az éhségsztrájk arra is jó, hogy tiszta maradjon a gallér. — Köszönöm a beszélgetést. Hideg Itt cigarettázunk a fenyőerdők aljában. Hideg van, fázunk. Az egyik királyi lucfenyő alatt valami kémény füstölög. Hajnácskői barátom a füstölőnek támasztja a hátát. — Tudjátok-e milyen hideg volt 43-ban? — Milyen? No, milyen? — kérdi a cigarettázó kórus. — Olyan baromi hideg, hogy a tehénben megfagyott a bornyú. — Fel kellett volna melegíteni azt a tehenet! — mondja az egyik csacai sofőr. — Hogyan? — Tüzet kellett volna rakni alája. Hipnózis — Engedje el! Lazítsa magát! Lazítsa el a jobb kezét! Lazítsa el az összes kezét! — El vagyok lazulva. — Nagyon helyes. Most csukja be, illetve nyissa ki az összes szemét! — Ki vagyok csukódva. Illetve be vagyok nyikódva. Nagy Zoltán illusztrációja 30 A HÉT
