A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-21 / 8. szám

OTT JÁRTUNK Kát ívig tartott az Irgalmatlan állapot — amlikazlk Gargaly Irin rolt munka után, éh, tizenöt évesen voltam a családfenntartó. Az orvos ugyan kiállította a papírt, hogy az édesanyám beteg, de ez sem men­tett meg bennünket a deportálástól. Gyertyaszentelő napja volt, der­mesztő hideg. Két kisebb testvérem­mel együtt felkapaszkodtam a teher­autóra a bútorok mellé, édesanyá­mat meg a sofőr mellé ültettük. Este­felé értünk a vasútállomásra. Már több család várakozott a vagonok mellett. Akkor beraktak bennünket egy marhavagonba, és két napig utaztunk a fűtetlen vagonban. Nem volt ülőalkalmatosság, fáztunk, éhe­sek, szomjasak voltunk. Aztán egy cseh városka állomásán kiszállítot­tak bennünket. A váróterem felé irá­nyítottak. Ott áldogáltunk tehetetle­nül, megalázva az ismeretlen vas­útállomás ütött-kopott várótermé­ben. Aztán jöttek a cseh gazdák, és mint piacon az állatok között, úgy válogattak közöttünk is. Persze, a mi családunk nem kelt el. Kinek is kel­lett volna egy beteg asszony három kiskorú gyerekkel? Ismét felraktak bennünket a marhavagonra. A kö­vetkező állomáson már a férjem csa­ládja — a férjem akkor még csak udvarolt nekem — felkarolt bennün­ket. így aztán velük együtt egy mla­­déjovicei gazdához kerültünk. Ritka rossz ember volt a gazdánk. Mindig hangoztatta: nem szereti sem a né­meteket, sem a magyarokat. És bi­zony ehhez mérten is bánt velünk. Én harmincöt tehenet gondoztam. Takarmányoztam, ganajoztam, fej­tem őket. Hát bizony kemény munka voltl Két évig tartott ez az irgalmatlan állapot. Akkor aztán az unokatestvé­remmel visszaszöktünk a falunkba. Közben az édesapám, aki mint már említettem Amerikában volt, írt az amerikai konzulátusra, és kérte, hogy az édesanyámat meg minket szállítsanak haza. Úgyhogy nemso­kára szökésünk után édesanyám ka­pott egy vagont, amibe belerakhatta a bútorokat és hazajött. Abban az időben majdnem száz­negyven lakosa volt a falunak. Ti­zenegy családot telepítettek ki Csehországba. Ezek közül, szinte mindenki visszajött. Amikor mentünk ki a faluból, az egyik ismerősünk azt írta Amerikába a rokonainak, akik szintén a faluból vándoroltak ki, hogy az egeket hasogatta a sírás. — Akkor még teljesen mások vol­tak az emberek — veszi át a szót a nyolcvanéves Galo Ferenc. — Job­ban együttéreztek azzal, aki bajba került. Akkor még kérem, nem hiány­zott az emberekből a felebaráti sze­retet. Mindenki dolgozott a maga kis földjén, nem törődött a másikkal. Ha én míg agyazar fiatal lahatnik! — ábrándozik Galo Faranc Ellenben ha valaki bajba került, rög­tön megkérdezte, miben segíthetne. Most megl Az emberek jobban örül­nek más bajának, mint a saját sze­rencséjüknek. Mellettem Irén néni is egyetértőén bólogat: Bizony, más világ volt ak­kori Szegényebbek voltak az embe­rek, jobbak és tisztességesebbek. — A szövetkezetesítés előtt a falu­ban 176 marha volt, 400 juh, 30 pár fogat (ökör, ló), azok mind a lévárti legelőre jártak, és elég volt az a terület. Most meg a derecski és a lévárti határ együtt is kevésnek bizo­nyul annak a pár marhának, ami még van a faluban. Ha még egyszer negyven-éves lennék, megmutat­nám hogyan kell gazdálkodnil — teszi hozzá Galo Ferenc. A totalitárius rendszer ebben a kedves, kis gömöri faluban is meg­tette a magáét. Elvette a paraszttól a legnagyobb kincsét, a földet, megté­pázta az emberek önérzetét, hamis értékrendszert állított fel. A tisztes­séges ember pedig minduntalan alulmaradt a tiszteségtelen világgal szemben. Szerencsére, azonban még az idősebbekből nem sikerült teljesen kiölni azokat a tulajdonsá­gokat, amelyek oly jellemzőek voltak valamikor a falu emberére. Ők még őszintén elmondják azt, ami a szívü­ket nyomja, ha idegen vetődik felé­jük, szívesen útba igazítják. A fiata­lok? Azok többsége a kedves, kis falut, a falusi életet felcserélte a közeli város valamelyik szürke lakó­telepének szürke betonkalitkájára. KAMONCZA MÁRTA Gyökeres György felvételei A választó­polgárok egyhangúlag a falu aradat! nava mai lati voksoltak — mondja Halász Már­ta, a polgár­mester A HÉT 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom