A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
FOLYTATÁSOS REGÉNY zsebéből a papírba csomagolt véres fogcsonkot. Itt a gazemberi — Nézd, Zsiga! Nekem nyolckor munkába kell állnom. Itt a kulcs, hazamész, lefekszel, és mire kijózanodsz, haza is érek. Holnap este Fanniókhoz vagyunk hivatalosak. Eljössz velem? — Miért ne? • Rasztyo imádta a szombat hajnalokat. Végre hazamehet Pozsonyba. Az egy kicsit aggasztotta, hogy a német nyelvtudása igen lassacskán gyarapodik, de hát munka közben, a gépek zakatolásában nemigen lehet nyelvet tanulni. Az osztrák kollégái meg munka után rohannak haza. A munkásszállón a két lengyellel, meg a három orosszal még véletlenül sem németül társalognak. Pedig a főnök megígérte, hogy mérnökként alkalmazza majd a jövőben, ám ennek a német nyelvtudás a feltétele. "Röhej, hogy csak annyit értek németül, amit itt megtanultam, pedig az egyik nagyapám német volt" — gondolta, miközben Jassan rótta a kilométereket az ócska Skodával. A határ előtt vagy tizenöt kilométerre megállt két stopposnak. Soha nem tett ilyet, de ezek olyan szerencsétlenül hadonásztak és a hidegben olyan silányan voltak felöltözve, hogy Rasztyo megszánta őket. — Bratislava? — kérdezték szinte egyszerre. — Ja — válaszolta Rasztyo és kinyitotta nekik az ajtót. Mint kiderült, jugoszláv menekültek és Lengyelországba igyekeznek. Rasztyo egy kicsit csodálkozott, hogy miért éppen oda, de nem firtatta a dolgot, mivel nehezen értették egymás nyelvét. A határon hosszú autósor várakozott... • Fanni szombaton reggel enyhe fejfájással ébredt. Tegnap éjjel kettőig írta a cikket a baleseti sebészetről. Nehezen született meg az írás, ám végül egész érdekesre sikeredett. Végül Müller is kötélnek állt. Egy kicsit csapongó volt, szertelen és parancsoló — állapította meg Fanni, de azt nem merte bevallani magának, mekkora hatást tett rá. Amikor megsimogatta, tenyerébe vette az arcát, Müller kinyitotta a szemét, s a legtermészetesebb hangon mondta: "No kislány, fogjunk munkához!" Fanni meg akarta írni a cikket még pénteken, mert a szombatot és vasárnapot nem akarta holmi cikkírással megzavarni. Valahogy fáradtnak és kedvetlennek érezte magát, s egy kicsit megbánta, hogy estére baráti összejövetelt tervezett. Addigra ki lesz merülve. Egy kiadós alvás is ráfért volna már. Lehet, hogy Rasztyo is jobban örült volna egy nyugalmas szombat estének. Ám lehet, hogy barátaik látogatása jó hatással lesz rá. — Orsi, öltözz! Te mész ma a boltba, mert nekem más dolgom van. Előtte lemész a pincébe, és a fagyasztóból felhozod a maradék hurkát, kolbászt meg a disznósajtot, tudod, amit Márti nőnéd küldött Gömörből. Hozzál fel uborkát meg szilvabefőttet is. — Először talán fel kell ébrednem — méltatlankodott Orsi. Amióta apu elipent, mindent nekem kell csinálnom. Üzletbe menni, mosogatni, porszívózni. Nagyon unom már. Más lányok az osztályban dis/kóba meg a rockkoncertekre járnak. Én meg itt játszom a Hamupipőkét. Fanni elkomorult. — Orsi, te ezt most komolyan mondod? — Miért? Mit gondoltál, olyan határtalan öröm nekem ez? — Olyan sokat azért nem segítesz, de ha ez is nehezedre esik, majd megoldom másként, nélküled. Orsi komótosan felöltözött, s lement a pincébe, ahonnan néhány percen belül lihegve tért vissza. — Anyui A fagyasztóban szinte semmi sincs. — Ugyan márl Hogyne lenne. Majdnem egy fél disznót fagyasztottunk le, nem beszélve a disznótorosról. Nem lehet semmit sem rádbízni. Indulj a boltba, majd ón mindjárt lemegyek. Fanni úgy gondolta, hogy a disznótoros mellé készít még pizzát is, hisz ez az Éva kedvence. Igaz, ő nem kelttésztából, hanem levelestósztából készíti. Vajon fog-e ízleni Évának, aki kitűnő szakácsnő. Sütni ezúttal nem fog, meg nem lesz rá ideje, de a hatalmas jénai tálba feldarabolt néhány almát, kót-három kivit, mandarint és narancsot, valamint banánt. Ehhez hozzáöntötte az eper, a körte, a szilva, a meggy és őszibarack befőttjét, tett bele egy csomag mazsolát, vaníliacukrot, kis fahéjat és őrölt szegfűszeget. Mindezt meglocsolta egy kis rummal és letakarta. Tálalás előtt tejszínt ver fel rá. A tálat betette a hűtőbe, és lement a pincébe. Betett a szatyorba néhány üveg savanyúságot. Kinyitotta a fagyasztót, és majd hanyatt vágódott meglepetésében. A fagyasztó teljesen üres volt. Minden eltűnt belőle: a hurka, a kolbász, a sajt, a szalonna, a hús. Az utolsó szálig. (Folytatása következik) A HÉT 19
