A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
INTERJÚ Ki kicsoda? Beszélgetés Szőke Józseffel A magyarországi Babits Könyvkiadó megjelenteti a Révai Nagy Lexikon egy új kiadását, és ezt további kötetekkel szeretné kiegészíteni. E kötetek arra kívánnak választ adni, hogy az anyaországon kívül, a különböző államokban élő magyarság körében "ki kicsoda". Az élet, a társadalom különböző területein, kik azok, akik hazájukban, szűkebb pátriájukban a tudomány, az irodalom, a képzőművészet, a zene, a politika, az oktatásügy, a sport stb. "vonalán" munkájukkal a magyarság javát is szolgálták, akik közéleti tevékenységükkel szülőföldjük, városuk, falujuk anyagi és szellemi fellendülését segítették. A kiegészítő kötetek közül elsőként a csehszlovákiai magyar "Ki kicsoda" lexikon készült el, s ez nem kis mértékben a kötet összeállítójának, Szőke Józsefnek és munkatársainak köszönhető. — Alig mástól óv alatt hozták "tető alá’ ezt a könyvet, amelynek a megírását szerteágazó adatgyűjtés előzte meg. Végül is hogyan tudtak az igényes feladattal a rendelkezésükre álló rövid idő alatt megbirkózni? —A lexikon a maga újszerű "kívánalmaival", nem tagadom, nehéz feladat elé állított bennünket. Ez a lexikon ugyanis nemcsak a szellemi elit nagyjairól, a közélet kimagasló személyiségeiről tudósít, hanem azokról az emberekről is, akik kitartó, szívós munkával, hangyaszorgalommal dolgoztak azért, hogy ez a népcsoport megmaradjon, anyagilag, szellemileg fejlődjön. A lexikon készítésekor arra törekedtünk, hogy bemutassuk azokat az ún. "tevékeny embereket" is, akik mindennapi kötelező munkájukon túl rengeteget dolgoztak azért, hogy a csehszlovákiai magyar kultúra létezhessen, hogy magyarságunk anyanyelvón művelődhessen, hogy megteremthesse közéletét, és kisebbségi létében viszonylag önálló életet élhessen. Igyekeztünk hát ezeket az embereket megkeresni, azonban így is bizonyára nagyon sok olyan személy neve kimaradt a lexikonból, amelynek pedig ott lenne a helye. Sajnos már most meg kell állapítanom, hogy nem végezhettünk százszázalékos munkát, bár a könyvet rendkívül hasznosnak tartom, hiszen általa a csehszlovákiai magyarság minden társadalmi rétegéről metszetet készíthetünk, és tudósít rólunk a külvilágnak is. — Milyen szempontok figyelembevételével vágtak bele a munkába? Milyen forrásokból meríthettek? — Nagyon örültünk annak, hogy a Babits Kiadó szabad kezet adott nekünk, s arra ösztönzött, hogy időtálló lexikont készítsünk. Részben a csehszlovákiai magyar irodalmi lexikon többszöri elvetélése figyelmeztetett bennünket arra, hogy szabaduljunk meg korunk korlátáitól, hogy eszmei, politikai szempontból még véletlenül se minősítsük a könyvben szereplő embereket. Elsősorban adatokat kívánunk közölni, olyan forrást, amelynek alapján az olvasó a saját belátása szerint "minősítheti" a könyvben szereplő személyeket. Az imént emlegetett irodalmi lexikon azért vetélt el többször is, mivel a kiadványt "elbírálandó" felsőbb, többnyire pártszervek, mindig találtak valami kiigazítandót benne, mindig akadt egy-két olyan személy, akit ki kellett volna hagyni, vagy akit be kellett volna iktatni a lexikonba. Természetesen nem a művészi, nem a szakmai szempontok, hanem a pártérdek dominált. Ebből is azt a tanulságot vontuk le, hogy egy lexikonban nincs helye a politikai "értékelésnek". Bízzuk ezt az olvasók ítélőképességére, ugyanis a lexikon igyekszik tényszerűen és pontosan felsorolni a benne szereplő emberek társadalmi, kulturális, politikai, művészeti tevékenységének jellemzőit és állomásait. Szeretnénk, ha lexikonunk jóvoltából kisebbségi magyar társadalmunk "emlékezetében" sok név megmaradna. Nem világhírű személyiségekre gondolok, hanem többségében olyan emberekre, akik egy-egy helységben hosszú éveken át tánccsoportot vezettek, különböző közérdekű munkát végeztek. Gondolom, egy-egy község vagy városka lakói tíz-húsz év elteltével örömmel fedezik fel a lexikonban immár elhunyt pedagógusuk, sportvezetőjük, polgármesterük (stb.) nevét. Az lett volna az ideális, ha minden településről kerek kép alakulhatott volna ki lexikonunkban. Azt is meg kell állapítanom, hogy sajnos a jelenlegi átmeneti és meglehetősen zűrzavaros politikai, társadalmi helyzet nem a legalkalmasabb időpont lexikon készítéséhez. Közép-Európában mindig ingatag a talaj, gyakran változik a politikai klíma. Ezért bizonyos félelmek élnek az emberekben. Sokan azért nem kívántak szerepelni könyvünkben, mivel attól tartottak, ha felfedik, milyen tevékenységet folytattak lakóhelyükön magyarságunk fennmaradása érdekében, a politikai klíma változásával a jövőben mindezt esetleg "számonkérhetik" tőlük. Olyan félelmekkel is találkoztunk, amelyek arra intettek: nem célszerű, ha az ember teljesen "kitárulkozik" a külvilágnak, és olyan adatokat is közzétesz, amellyel rosszindulatú emberek visszaélhetnek. Ez az átmeneti korszak egy másik szempontból sem kedvezett munkánknak. Egy régi vezetőgárda távozott kisebbségi életünkből, mert távozni kényszerült. Képviselői közül számosán — részben indokoltan, részben indokolatlanul — azért nem kívántak a lexikonban szerepelni, mert attól tartottak: múltbéli tevékenységüket túlzottan mai szemmel ítélnék meg. Azok az emberek pedig, akik most kerültek közéletünk reflektorfényébe, azt hozták fel kifogásként, hogy ők még keveset tettek ahhoz, hogy egy lexikonban helyet kapjon a nevük. Mint említettem, átmeneti korunk nem kedvez a lexikonírásnak, azonban egyre inkább arra a meggyőződésre jutok, hogy nincs is más korszak az ember életében, csak átmeneti, legalábbis itt, Közép-Európában. Ha viszont lexikont akarunk összeállítani, vállalnunk kell egy olyan munka létrehozását, amely óhatatlanul magán kell, hogy viselje ennek az átalakuló, változó korszaknak a jegyeit. — Nyilván nem véle tlel ül bízta meg Önt e munkával a Babits Kiadó, hiszen köztudomású, hogy Szőke József összeállított már nó-6 A HÉT
