A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
hány bibliográfiát, s így némi tapasztalatot szerzett arra vonatkozóan is, hogyan lenne a legcélszerűbb a Ki kicsoda lexikont megírni, megszerkeszteni. Adatgyűjtők, munkatársak nélkül azonban nehezen boldogult volna... — Ezúton mondok köszönetét munkatársaimnak, akik egy-egy témakört "dolgoztak fel" (oktatásügy, kultúra, sport stb.), és meg kell jegyeznem azt is, hogy sokat segítettek az adatgyűjtésben a CSEMADOK-tagok is. —A lexikon tehát elkészült. Mikor kerül a könyvesboltokba, a terjesztőkhöz? — Mivel egy viszonylag drága kiadványról van szó (előreláthatóan kb. 300—350 korona lesz az ára), érthető, hogy a kiadó biztosítékokat szeretne. A könyv nyomását a megrendelők számától teszik függővé. Mivel bennünket érintő fontos kiadványról van szó, nagyon örülnénk, ha minél több magánszemély, közület, helyi önkormányzat stb. jelezné érdeklődését a könyv iránt. Előzetes számítások szerint kb. 1500—2000 példányban már kifizetődő lenne a könyv megjelentetése. A lexikont megrendelni szándékozók a CSEMADOK OV-n (815 57 Bratislava, Nám. 1. mája 10—12., Hornyák István, Bárdos Gábor) jelezzék igényüket. (L. Dusik Éva) Fotó: Prandl Sándor (-----------------------------------------------\ Alsó Garam és Vág Mente Kulturális Alapítvány A Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya Kulturális Alapítványt hozott létre Alsó Garam és Vág Mente néven, amelynek célja az Érsekújvári járás magyar nemzetiségű lakossága szellemi, erkölcsi és kulturális életének támogatása, fejlesztése. Felhívásunkban tisztelettel és reménnyel fordulunk a járás határain belül és kívül működő intézményekhez, szervezetekhez, magán- és állami vállalatokhoz, szövetkezetekhez és minden áldozatkész magyar emberhez, akinek szívügye nemzeti kultúránk és anyanyelvűnk jövője. Alapítványunk bankszámlája: VÚB 20434—172 Nové Zámky. Száraz Dénes V_________________________________/ «■■■»■ŕ AMIKOR A MEZŐŐR MÉRGES (Avagy őszinte párbeszéd Sidó Gyula pozsonyvezekényi polgárral) Kossuth Rádió, Vasárnapi Újság, 1991. december 30. A műsorvezető: Király Edit Futkároznak a gyerekek az utcán, a metróban, a buszokon. Kezükben festék-spray, írdogálnak, rajzolatnak. A végeredmény a világ boldogabbik részén vagy tisztítási költségként, vagy graffity művészetként jelentkezik. írdogálnak, rajzolgatnak, ugyanazzal a sprayvel, mert import-liberalizált országainkban hál'lstennek beszerezhető. Es valami egészen más kerekedik... dehogy kerekedik... szögletesedik ki belőle! A festői szépségű, agyonpingált Budapesten sok helyütt az, ki menjen hová, utalva arra, hogy a festékszórók gombját nyomók kit tartanak idegennek. Alig néhány kilométerre a határtól ugyanilyen szép, importált drága festékszórók azt fröcskölik, ott kit tartanak idegennek. Adott esetben az őslakosokat. Községnévtábla-háború Dól-Szlovákiában, a riporter a pozsonyi rádió munkatársa, Polák László. Sidó Gyulával, pozsonyvezekényi nyugdíjas mezőőrrel beszélget, aki némely dolgot már megélt azon a vidéken. De ilyet — soha! — Hány éves Gyula bácsi? — Hatvanhat éves vagyok. — Akkor már megélt pár ilyen nyelvháborút, vagy nem? — Én még emlékszem Masaryk első republikájára, akkor semmiféle nézeteltérés nem vót... — Gyula bácsi, hogy is volt akkoriban a helységnevekkel? — Ki vót kérem írva, hogy Vozokany, Pozsonyvezekóny, magyarú is meg szlovákú is, ebbű semmi probléma nem vót. Most viszont mi itt azon vagyunk megütközve, hogy miért vannak valakik, akik nem akarják hogy magyarú is ki legyen írva. Há mér bánt az valakit. Ki van írva szlovákú és akkor mér ne lenne kiírva magyarú? Mos meg ha kiírjuk, hogy Vezekóny, gyünnek a sprével és befújassák. Há mér kő azt befújatnyi? Ki van írva magyarú és a másik nyelven is. Kinek baj ez? És biztos, hogy nem magyarok fújassák be. Minket nem zavar a szlovák felirat. Vagy ott van a községháza. Ki van írva, hogy Obecný úrad, alatta meg hogy Községi hivatal. Há mór kő a magyar föliratnak alatta lennyie, há mi vagyunk mi, alattvalók? Má nem a Mária Terézia vagy a Ferenc Jóska uralkodik, má nincsenek alattvalók, most má demokrácia van, miért nem lehet a magyar fölirat mellette, nem alatta, hisz akkor még erősebb is lenne, hogy van támasza... — Gyula bácsi, és kik azok, akik a magyar feliratot befújják? — Há ki vigyázná azt? Én nem ösmerek se szlovákot, se izét, én csak embört ismerők. Én sok szlovákkal dógoztam, jóba vótunk, mint a testvérek. — Gyula bácsi, tud-e arról, hogy a Matica slovenská új és még szigorúbb nyelvtörvényt akar? — Hallottam róla. Honnan veszi a Matica ezt a bátorságot? Ki áll mögöttük? Ki engedi ezt meg nekijük? Nem értem. — Gyula bácsi, nincs olyan érzése, hogy nem is itt lent szítják a feszültségeket? — Az biztos, hogy nem itt lent. Itt volt a múltkor a_Zászlós, príma ember, az má biztos. Ó mondta, maguk itt harcoljanak lent a jogokért, mi meg majd fönn a parlamentben. Tiszta beszéd, nem? — És hogy harcolnak itt lent? — Itt vót például az a felirat a községházán. Mondom ón a polgármesternek, há te kinek vagy a polgármestere, a pozsonyvezekényi községnek, a járási hivatalnak, vagy a Pittner belügyminiszternek? Hogy-hogy nem lehet kiírni a nevünket magyarul? Úgy döntött az önkormányzat, vagy nem úgy döntött? Szégyellő magad — mondtam neki —, tudtam róla, hogy régi kommunista vót, ezér fél még most is. Aztán nagy súrlódások árán, meg nagy dirre-durra ki lett írva magyarul is hogy községi hivatal. De ón rácsaptam az ajtót. Te magyar vagy? Szégyellő magad — mondtam neki. — És a fiatalok? Küzdenek a jogaikért? — Ahogy ón látom, nem. Azt mondják, őket ez nem érdekli, őket ez nem érinti... — Pedig hát ha valakit, őket igazán érinti... — Én is úgy hiszem. A helyükbe ón szégyelleném magam, mer mi az, hogy őket nem érinti? A fiatalok mintha észre se vennék, hogy a Matica itt ügyködik, meg minden, há hogy lehet, hogy ez a mai fiatalokat nem érdekli? Egyszer majd csak észre veszik, hogy má nem is magyarok. Há kő ez majd nekik? Szerintem nem. — Gyula bácsi! Azt mondta, régen minden rendben volt. Pedig én tudom, hogy a "Na Slovensku po slovensky" nem új keletű jelszó? — Nem, ammá biztos. Mondták ezt régen is, főleg negyvenöt után. De ma már, aki ezt mondja, arrú mit mondjak? POLÁK LÁSZLÓ A HÉT 7