A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-07 / 6. szám
A LIGETFALUSI KATYN (Beszélgetés dr. Janies Kálmánnal egy tömeggyilkosságról) Kossuth Rádió, Vasárnapi Újság, 1992. január 5. A műsorvezető Vadász Ágnes: A tanúk, ha még élnek, hallgatnak mint a sír. Az orvosból kutatóvá lett dr. Janics Kálmán viszont évtizedek óta nem nyugszik, hogy megtudja, miért kellett meghalnia kilencven magyar leventének a ligetfalusi gyűjtőtáborban, Pozsony mellett. Hogy kik lehettek a gyilkosai negyvenöt végén a haza felé bóklászó fiataloknak, arra pontos választ csak a dokumentumok adhatnak. Polák László mikrofonja előtt az orvos-történész, dr. Janics Kálmán, aki logikával keresi a választ. — Doktor úr, kezdjük a tényekkel, amelyek szerint a háború után tíz héttel kilencven magyar leventét meggyilkoltak a Pozsony melletti Ligetfaluban, és tömegsírba temették őket. Honnan tudjuk, hogy magyarok voltak, és tudjuk-e, kik voltak a gyilkosok? — 1947-ben egy meglepő tömeggyilkosság adatai kerültek elő, amikor egy meggyilkolt szlovákot, egy bizonyos Bacušant kerestek, helyette viszont egy tömegsírt találtak Ligetfalu térségében. Kilencven magyar hullát tártak fel. Feltehetően Németországból voltak hazatérőben, ahová emberanyagként a nyilasok küldhették őket Hazafelé menet a ligetfalusi gyűjtőtábor rabjai lettek, innen emelték ki őket az oroszok, bizonyára azért, mert jómódúak voltak, aranyfogaik voltak, és a zsebeikben is voltak értékek. A kivégzésük előtt egyszerűen kirabolták őket. — Mivel bizonyítható, hogy szovjetek géppuskázták le őket? — Logikus a magyarázat. Ligetfalu a háború alatt a Német Birodalomhoz tartozott, egyértelmű tehát, hogy a háború után tíz héttel szovjet megszállási övezet volt. A háború befejeztével a németeket ugye kiűzték Pozsonyból. Ki maradt Ligetfaluban? Természetesen az oroszok, hisz ez a Reich határa volt. Az biztos, hogy nem németek voltak a gyilkosok, hisz hol voltak már akkor. Úgy ölték meg a magyarokat, hogy felküldtók őket a bunkerek tetejére, és egyszerűen legóppuskázták mind a kilencvenüket. — Ön korabeli dokumentumokra hivatkozik. Itt vannak az asztalán a demokrata párti Čas megsárgult példányai. Tehát ez az újság tudósított az esetről? — A Čas egyértelműen leírja, hogy csak oroszok lehettek a gyilkosok. Ne felejtsük el, hogy tíz héttel voltunk a háború befejezése után. Egy idő múlva viszont a Čas hasábjairól is eltűntek a tudósítások. A Pravda természetesen agyonhallgatta az esetet, noná, hogy nem írt róla, viszont szerintem a KGB közbelépésére a Čas is levette Ligetfalut a műsorról; egyértelmű, hogy Moszkvából jött az ukáz, hisz akkoriban aligha volt publikus az, hogy a győztes szovjet hadsereg háborús bűnöket követett el. — Doktor úr, Ön a ligetfalusi Katynra, igaz, hogy szűkszavúan, de kitért ,a "Hontalanság éveiben" is. És azt is tudom, hogy az Ön kálváriája ekkor kezdődött. — Rá kellett jönnöm, hogy üldöztetésem fő oka az, hogy szellőztettem a ligetfalusi tömegsírt. Akkoriban a Hontalanság éveinek kézirata már Budapesten volt, ón megírtam: húzzátok ki. Közben kidobtak az állásomból. Pestre mentem Illyéshez, beszélgettünk, és ő, hogy úgy mondjam, "visszabátorított". Visszatettem hát, és Illyésnek igaza volt, ilyen lényeges dolgot bűn lett volna kihagyni. Hisz akárhogy is veszszük, a ligetfalusi tömegsír hozzátartozik a mi történelmünkhöz, még akkor is, ha magyarországi fiatalokról volt szó, hisz itteniek nem lehettek, mert ha csak egy felvidéki halott is lett volna, akkor arról tudnunk kellene. — Mikor kezdett el igazából nyomozni? — Ötvenkilencben egy epeműtéten estem át Pozsonyban. A kórteremben együtt feküdtem egy illetővel, aki ismerős volt orvosi körökben. A szobatársam emlegette Klein professzort, akit én ismertem, hisz medikus koromban kórboncnok-tanár volt. Mondom ón a szobatársamnak: kérdezd már meg a professzort, emlékszik-e egy régi medikusra, vagyis rám, és hajlandó-e velem beszélgetni? Hisz megtudtam Kleinről, hogy ő jelen volt a ligetfalusi tömegsír exhumálásánál. Üzent persze a Klein, hogy semmi szín alatt nem kíván a témáról beszólni. Ekkor kaptam gyanút, és azóta nyomozgatok az ügyben. Ezt követően még sok mindenkivel beszélgettem, és egyre több adatot tudtam meg a legyilkolt kilencven leventéről. Ma már nyilvánvaló, hogy maga Berija is bekapcsolódott az ügy eltussolásába. — Kik lehettek a halottak? Létezhet esetleg lista az áldozatok neveivel? — Szerintem igen. Vagy talán? Csak van ilyen lista, ámbár, ahogy ón a KGB módszereit ismerem, hát elég kérdéses... Minden indokuk megvolt •árra, hogy megsemmisítsék a dokumentumokat. — Érdemes még Ön szerint az üggyel foglalkozni? — Sőt! Addig kell, amíg a koronatanúk itt vannak közöttünk. Lettrich, Ferjenóík, Husák meghalt, de Kvetko Martin itt van közöttünk. Kérem, fel kell őt szólítani, hogy nyilatkozzon az ügyben, mert igaz, hogy dokumentumok talán már nincsenek, de szerintem Kvetko sokat tudhat az ügyről. Jó lenne, ha a meggyilkolt kilencven ligetfalusi levente ügyében megszólalna. POLÁK LÁSZLÓ Fotó: Prikler László 10 A HÉT
