A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-31 / 5. szám
SZABADIDŐ Jerry Norman A szerelem eImúlih Emily Chapman nem élhet további Mindezt a hitvese mondta, aki azzal nyugtatta meg háborgó lelkiismeretét, hogy az élet rövid, mindenkit érhet baleset. Gregory Chapman legyintett. Vigye el az ördög Emiiytl Miért nem akar válni? Ez az átkozott házasság már régen elvesztette a varázsát. Szerelem? Ugyan kérem, úgy elmúlott, mint egy szélfútta évszak. Gregory Chapman negyvenesztendős üzletember volt. Mindig nyugodt, hűvös és udvarias. Semmi sem hozhatta ki a sodrából, kiegyensúlyozott lelkületű, habár Emily immár húsz esztendeje ül a nyakán. Abban a pillanatban, amikor megismerkedett Cheryl Gilmorral, elvesztette a fejét. Nem ó volt az első úriember, aki a szép hölgy hálószobájában elnémult, mint a hal. Mr. Chapman gyűlölte a nejét. — Elvárom tőled — sziszegte Emily —, hogy rögtön szakíts azzal a vörös ringyóvall Nekem is van önérzetem. Nem osztom meg az ágyamat egy közönséges ribanccal. Megértetted? — Megtiltom, hogy ilyen hangon beszélj Cherylről! A nem túlságosan gyengéd párbeszéd színhelye a gépkocsi volt. Gregory dühösen rálépett a gázra. Szinte repültek az autóúton. — Megtiltod? Nem tilthatsz te meg nekem semmit. Meg aztán... miért vezetsz olyan veszettül? Elment az eszed? — Te még őrültebben vezetnél, ha markodba adnám a volánt — mondta Gregory cinikusan. — Ha a markomba nyomnád... — Clevelandig te vezetsz. — Nagylelkű vagy, Gregory. — Üzleti megbeszélésem van Clevelandban. Vonattal érkezem vissza Bostonba. — Szép. Gregory abban reménykedett, hogy Emily sohasem érkezik meg Clevelandbe. Időközben ugyanis realizálódni látszott merész terve, amelynek sikerében nagyon bízott. Ezalatt Cheryl a barátnőjénél tartózkodott. — Ha unatkozol, hallgassunk muzsikát — mondta Sally Norton. — Szereted Frank Sinatrát? Cheryl nevetett. — Nekem megfelel az a muzsika, 30 A HÉT amelyet a rádió sugároz. Szeretem Vangelist. Most mesélj. Mi történt a Bahama-szigeteken? Voltál a... A nő hirtelen elhallgatott. — Mi történt, Cheryl? — Valami gépkocsiról beszélnek a rádióban. — Na és? A bemondó közleménye: "Még egyszer elmondom! A sárga FORD, melynek rendszáma BO-M 345, pillanatnyilag Cleveland felé tart. Alapos a gyanú, hogy a csavarok nem kerültek vissza szabályosan a helyükre. Figyelem! Életveszélyt" — Gregory — súgta maga elé Cheryl sápadtan. — Mit beszólsz? Ki az a Gregory? — A barátom Gregory Chapman. Az ő gépkocsijáról beszélnek. Veszélyben... életveszélyben forog. Összeköttetésbe kell lépnem vele azonnal. — Van telefon a Fordjában? — Nincs. — Hát rádió? — Van. — Akkor nyugodj meg. Biztosan hallotta a figyelmeztetést. Ne izgasd fel magadat, drágám. — Én azt hiszem... — Megiszol valamit? Cherylnek természetesen fogalma sem volt arról, ami az úton lejátszódott. Chapmanék a benzinállomásnál megittak egy-egy sört. Gregory ekkor megkérte az egyik műszerészt, hogy vizsgálja meg tüzetesen a bal első kereket. Azonnal megállapították, hogy a gumi teljesen elhasznált. Gregory azt mondta, hogy nem mehetnek tovább, cseréljék ki azonnal. — Nagyon hálás vagyok önnek — mondta a műszerésznek. — Ha nem veszi észre ezt a csekélységet, akkor mi ezzel a pocsék gumival hajtunk tovább. Mindez a tervéhez tartozott. Nem is volt szükség színószkedésre, mert a gumi valóban hasznavehetetlen. A gumit gyorsan "lehámozták". Emily elvonult a műszerésszel. Mindig ő rendezte a számlát. Gregory ezalatt gyorsan meglazította a csavarokat. Az egyiket egyszerűen eltávolította. Emily hamarosan visszatért. — Szállj be — mondta Emily határozottan. — Meggondoltam magamat— válaszolta Gregory egykedvűen, és felkapta a hátsó ülésről az aktatáskáját. — Szeretem a friss levegőt. Nem vagyunk messze a várostól. Bevárok egy autóbuszt. Veled nincs is miről beszélgetni. Ma elviselhetetlen vagy. Csak menj... ég áldjon! Emily megvonta a vállát és elrohant. — Az ördögbe is — mondta Gregory néhány perc múlva, és az asztalra mutatott. — Egy csavarl Csak nem a gépkocsikerékről pottyant le? — Lehetetlen — csodálkozott a műszerész. — Az egyik csavarról megfeledkeztünk, mi? A nejem úgy hajt, mint egy szárnyas ördög. Uram, teremtőm... ha az a kerék leválik... — Értesítem a rendőrséget! Bemondják a rádióban... van rádió a Fordjában? — Van. Siessen! Volt rádió a Fordban, persze hogy volt. Csak éppen nem működött, mert Gregory azon is csavart egyet. Nagyot ám, hogy soha többé ne szólalhasson meg. Most Emilyn a sor tehát... Ha gázt ad... Szabad lesz, mint a madár. Uj élet kezdődik... és benne a legszebb fejezeteket Cherylnek szenteli. Gregory mindhiába tárcsázott. Senki sem jelentkezett. Mi történhetett Cheryllel? Éppen most hagyta el a lakását? Vagy netán elutazott? Nem akart neki beszólni a "szerencsétlenségről", de hallani kellett a hangját. Végre valaki felemelte a hallgatót. — Cheryl! Végre! Hol voltál egész éjszaka? — Én nem vagyok Cheryl. A barátnőjével, Shellyvel beszól, uram. — Hívja Cherylt... — Kivel beszélek? — Gregory Chapmannal. — Maga ól? Hát az autó... mi azt hittük, hogy... — Csak a nejem ült a gépkocsiban. Hívja végre a telefonhoz Cherylt. Kérem... Shelly nagy szünet után válaszolt. — A rádió bemondta, hogy az ön gépkocsija teljes sebességgel lerepült az autóútról. A vezető szörnyethalt. Cheryl összeroppant. Azonnal hazarohant, és nagy adag altatót vett be. Sajnos... elkéstem. Az orvos nem segíthetett! Holnap lesz a temetése...
