A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-31 / 5. szám
kiváltsága. Minden varázslónak van egy famulusa, akit gyermekkorától oktat a titkos tudományokra, és aki halála után átveszi a helyét. így mindig négyen vannak: mágikus szám, mivel határt szab az emberi elmének. A menny és a pokol tanát is hirdetik, a maguk módján. Mindkettő a föld alatt van. A pokolba, amely világos és száraz, a betegek, öregek, szenvedők, a majomemberek, az arabok és a leopárdok kerülnek; a mennybe pedig, amelyet mocsarasnak és sötétnek képzelnek el, a király, a királynő, a varázslók, azok, akik a földön boldogok, kemények és vérengzők voltak. Azonkívül egy istent is imádnak, akinek Trágya a neve, és akit valószínűleg a király képére és hasonlatosságára képzelnek el; megcsonkított, vak, angolkóros és mindenható lény. Rendszerint hangya vagy kígyó alakját ölti magára. (...) Nyelvük bonyolult. Az általam ismert nyelvek egyikéhez sem hasonlít. Mondatrészekről nem beszélhetünk, mert nincsenek mondatok. A szavak egyszótagúak, és mindegyik egy általános fogalmat jelöl, amelynek az öszszefüggés vagy az arckifejezés ad pontosabb tartalmat. A "nrz" szó például szétszóródásra vagy foltokra utal; jelentheti a csillagos eget, a leopárdot, egy madárrajt, a himlőt, a fröcskölést, a szóthintést vagy a vereség utáni menekülést. A "hrl" viszont a sűrűséget vagy a tömörséget foglalja magába; jelenthet törzset, fatörzset, követ, kőrakást, a kő halomba rakását, a négy varázsló tanácskozását, testi egyesülést és erdőt. Más kiejtéssel vagy más arckifejezóssel minden szónak ellentétes értelme is lehet. Ezen ne csodálkozzunk túlságosan: a mi nyelvünkön a "to cleave" ige egyaránt jelent hasítást és tapadást. Mondatok persze nincsenek, még hiányosak sem. ŕ Mivel egy ilyen nyelv feltételezi az elvonatkoztatás szellemi képességét, arra kell következtetnem, hogy a jehuk, noha barbárok, nem annyira primitív, mint inkább degenerálódott fajtának tekintendők. Ezt a feltevésemet megerősíti, hogy a hegytetőn néhány feliratot is találtam, olyasféle betűkkel, mint a mi őseink rúnái, de a törzs már nem tudja elolvasni őket. Lehetséges, hogy az írott nyelvet elfelejtették, és csak a beszélt nyelvet őrizték meg. Z. Németh István Atomkori Ádám Uram ebbe a betonparadicsomba bele fogok őrülni azt hiszem napjaim ajtócsapódások kígyó sincs csak liftszerelő s Éva folyton a tévét nézi alig bírom összeszedni utána a sok-sok almacsutkát Agy katlan a vers csak egy palánkon áldobott szótömeg belső vérzéssel született szerencsétlen pillanat papírbölcsőben ringó szemérmes autóbuszjegy egyszer csak porrá válik mint az aki felnevelte s a végtelenbe ha sántítva is de elcipelte Feliinger Károly Németh László 90. születésnapjára a süllyedő hajó fedélzetén a hordóban igen a hordóban egy fuldokló légycsapó — biztosan elsüllyed már mikorra elsüllyed az egész hajó valami a tenger felszínére dobja egy röpke pillanatra — pár darab légy száll rá megpihenni hát ennyi A félelem elcsábít ágyába csalogat végül már kielégíteni sem bír egészen angyallá változol bélyeg vagy egy szerelmes levélen Székács Vera fordítása V. A HÉT 17
