A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-03 / 1. szám
Időszerű kérdések Térségünkben egy merev, zárt, statikus politkai, gazdasági, társadalmi rendszer csődbe jutott alapszerkezetónek megbontásával, fokozatos leépítésével szinte egyidejűleg kezdődött meg egy világszerte működő, az eddiginél nyitottabb és dinamikusabb szerkezet alapjainak lerakása. Természetesen — mint megannyi más gyakorlati folyamat — ez sem megy buktatók nélkül. A forrongó változásokban élő szovjet típusú országok számára komoly, megszívlelendő tanulságokat rögzít a nyílt társadalom mechanizmusairól, működésének tapasztalatairól és csapdáiról Soros György, az ismert magyar származású amerikai üzletember Londonban megjelent Opening the Soviet system című könyve. A kötetben rögzített tapasztalatok végkicsengése egyben magyarázatot ad Soros kultúremberi alapállására, elkötelezett támogatásokban megnyilvánuló magatartására is. Soros György ugyanis a nyílt társadalmat mozgató fenomének tanulmányozásának eredményeképpen törvényszerűen visszatalál civilizációnk mindenkori alapegységéhez — az egyénhez —, melynek végül a célt magának és magában kell megtalálnia. Nemes célokat követő gondolkodó elődjeihez hasonlóan ó is jól tudja, hogy a színvonalasabb emberi közösség megalapozásához nem elég az ezt megelőző, anyagi és erkölcsi csődbe jutott társadalom szerkezetének megváltoztatása. Ehhez történelmi hagyományokra épülő, korszerű művelődési és közoktatási alapok és hálózatok kiépítésére van szükség. Sajnos, ez irányú erőfeszítéseit szűkebb régiónkban is enyhén szólva "kevés megértéssel" fogadták. A szerző tudományos vizsgálódásaiból az említett könyv meghatározó részleteinek ismertetésével adunk rövid ízelítőt. Alapvetően nem tudok egyetérteni a tökéletes verseny elméletével, kiindulásképpen mégis felhasználom, mert van azért valamelyes köze a tökéletesen változó társadalomhoz. Kimutatván, hogy miben tér el az ón nézőpontom a hagyományos gazdaságtani megközelítésektől, könnyebben megvilágíthatom talán a fogalmat, mintha mindentől függetlenül próbálnék hozzá közelíteni. Fő ellenvetésem a tökéletes verseny elméletével szemben az, hogy statikus egyensúlyi helyzetet eredményez, míg a nyílt társadalmat •— véleményem szerint — a dinamikus egyensúlytalanság állapotának kellene jellemeznie. A tökéletes versenyt a gazdaságtani elméletek a következőképpen jellemzik: nagyszámú egyén, akik közül mindenkinek megvan a maga sajátos értékrendszere, nagyszámú alternatívával szembesül, amelyek között szabadon választhat. Ha mindenki racionális szempontok szerint dönt, akkor a leginkább a várakozásnak megfelelő alternativa mellett fog kikötni. A valóságban a viszonyok csak akkor közelítik a tökéletes verseny eszményét, 14 A HÉT amikor új eszmék, új termékek, új módszerek, új preferenciák tartják mozgásban az embereket és a tőkét. A mobilitás sohasem tökéletes: a mozgásnak mindig ára van. Az emberek amúgyis állandó mozgásban vannak, vonzzák őket a jobb lehetőségek, vagy változó körülmények mozdítják ki őket nyugalmi helyzetükből, ha már egyszer mozgásba lendültek, akkor a vonzóbb lehetőségek felé tartanak. Nem rendelkeznek tökéletesnek mondható tudással, de az elmozdulásnak köszönhetően sokkal nagyobb számú alternatíváról szerezhetnek tudomást, mint ha egész életüket ugyanabban a körülhatárolt helyzetben élnék le. Kezdetben valószínűleg tiltakozni fognak az ellen, hogy mások foglalják el helyüket, de ha sok lehetőség tárul fel előttük, akkor korábbi helyzetükhöz való ragaszkodásuk sokkal kevésbé lesz merev. Az tehát, amit "hatékony mobilitásnak" nevezhetnénk leginkább, kiszorítja a tökéletes mobilitás minden valóságalapot nélkülöző fogalmát, a tökéletes tudás prekoncepciójának a helyét a gondolkodás kritikai módja veszi át. Az eredmény pedig nem a gazdaságtan által definiált tökéletes verseny, hanem egy olyan állapot, amelyet én a magam részéről "hatékony versenynek" neveznék. A hatékony verseny nem eredményez egyensúlyt, állapítja meg Soros, de maximalizálja az egyének szabadságát azáltal, hogy csökkenti a fennálló viszonyoktól való függésüket. A szabadságról általában úgy beszélnek, mint jogokról vagy jogok csoportjáról. Ez azonban túlságosan szűk látókörű szemléletre vall. Én ezt a szót a fogalom tágabb értelmében szeretném használni. Úgy gondolom, hogy a szabadság az alternatívák realizálhatósága. Ha a szóba jöhető alternatívák messze alulmaradnak az egyes egyének által elfoglalt pozíciókhoz viszonyítva, vagy ha a kimozdulás túl nagy erőfeszítést vagy áldozatot tenne szükségessé, az emberek fokozott mértékben lesznek a fennálló viszonyok függvényei, és ki lesznek téve különféle korlátozásoknak, sérelmeknek és kizsákmányolásnak. Amennyiben olyan alternatívák állnak a rendelkezésükre, amelyek nem maradnak el lényegesen az éppen elfoglalt pozíciók mögött, felszabadulnak az ilyen természetű nyomás alól. Egy civilizált társadalomban az emberek sokféle kapcsolatban és társulásban vesznek részt. Az organikus társadalomban ezeket a kapcsolatokat a hagyomány szabályozza, a Nyílt Társadalomban az érintett egyének döntései alakítják azokat: írott és íratlan szerződések formájában... A Nyílt Társadalmat talán olyan elméleti modellként értelmezhetnénk, amelyben jellegét tekintve minden kapcsolat szerződésszerű. Az olyan intézmények léte, melyek tagsága kötelező vagy korlátozott, nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen ezzel az értelmezéssel. A Nyílt Társadalom nem biztosít mindenki számára egyenlő lehetőséget. Ellenkezőleg, ha a kapitalista termelési mód a magántulajdon intézményével párosul, nagy egyenlőtlenségekkel kell számolni, amelyek — amennyiben senki nem lép közbe — nagyobb valószínűséggel inkább elmónyülnek, mint kiegyenlítődnek. A Nyílt Társadalom nem szükségszerűen osztálynélküli társadalom; az ilyent egyébként nehéz is elképzelni, ha nem teljességgel lehetetlen. Hogyan egyeztethető össze az osztályok léte a Nyílt Társadalommal? A válasz egyszerű. Egy Nyílt Társadalomban az osztályok a társadalmi rétegek merő általánosításai. A fokozott társadalmi mobilitás folytán nem beszélhetünk osztályöntudatról a szónak abban az értelmében, ahogyan azt Marx használta, és amely a zárt társadalmakat jellemzi mindenekelőtt. A Nyílt Társadalom feltételeit és lehetőségeit vizsgáló tanulmánykötet legproblematikusabb fejezete az értékek kérdését vizsgáló rósz. A szerző megállapítja: A szabadság egyik leg nyilvánvalóbban vonzó aspektusa negatív, vagyis a korlátozások hiányában rejlik. De a szabadságnak van egy sokkal fontosabb, pozitív aspektusa is. Lehetővé teszi az emberek számára, hogy alakítsák elképzeléseiket, hogy eldöntsék: mit is akarnak valójában, és hogy álmaikat valóra tudják váltani. Lehetőségük nyílik arra, hogy kitapintsák tulajdon képességeik határait, és olyan intellelduális, szervezésben, művészeti és gyakorlati eredményeket mutassanak fel, amilyeneket egyébként nem is remélhettek volna. Az értékek azonban éppen úgy választás tárgyai, mint minden egyéb — állapítja meg Soros. A döntések lehetnek tudatosak, elmélyült önelemzések és reflexiók eredményei, de gyakran impulzívak, családi háttérre, tanácsra, reklámra vagy más külső befolyásra alapozottak. Amikor az értékek változóak, alakulásuk nagymértékben kötődik a gazdasági tevékenységekhez. Az egyének tehát nagy külső nyomás alatt választják, alakítják ki értékrendszerüket. Ebben a civilizációs állapotban alakul ki az a kényszerhelyzet, hogy az embereknek a maguk számára és magukban kell megtalálniuk a célt, és ez nehéz próbatétel elé állítja őket. Rövid megfontolás elegendő ahhoz, hogy belássuk: a társadalmat alkotó tényezők közül az ember a leggyengébb egység, összehasonlíthatatlanul rövidebb élettartammal, mint azok az intézmények, amelyek végső soron tőle függnek. Az egyének, ha ilyenként tekintjük őket, egészen bizonytalan alapot kínálnak ahhoz, hogy értékrendszerek épüljenek rájuk, olyanok, amelyek képesek fenntartani azokat a struktúrákat, amelyek majd túlélik őket és amelyek nagyobb értékeket képviselnek a szemükben, mint tulajdon életük és gazdagságuk. Ezekre az értékrendszerekre mindazonáltal szükség van ahhoz, hogy a Nyílt Társadalom létalapja biztosított legyen. Ahol a szabadság elviselhetetlen tehertétellé válik, ott úgy tűnhet, az egyedüli kiút a zárt társadalom. Bettes István
