A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-05 / 27. szám

HÍRMONDÓ Népművészeti alkotótábor Oly rövid a szünidő, hát hogy egy kicsit hosszabb legyen, a dunaszerdahelyi regi­onális kulturális központ már júniusban négy napra — péntektől héttőig tartó hétvégére — "kiszabadította" mindazokat a gyerekeket az iskolából, akik óv közben kemény munkával érték el sikereiket. Ahogy Czóre Erzsébettől, az említett in­tézmény művészeti osztályának vezetőjé­től megtudtam, táncosok, zenészek, kéz­művesek az idén együtt s egyszerre szórakoztak, no meg tanultak is, ki-ki a maga választotta művészetben tökélete­sítve tudását. Az elmúlt évben is szerveztek hasonló táborozást, de akkor külön a táncosok és zenészek számára Deákin — nem hi­szem, hogy van, ki feledni tudja a résztve­vők közül, oly jól érezték ott magukat a gyerekek — és más időpontban Nagyme­­gyeren a kézművesek számára. Ez idén együtt s egyszerre tanult s szórakozott 160 gyerek, mert sikerült kibérelniük az eperjesi gyermektábort, ahol elég nagy a terület ahhoz, hogy mindenki elférjen. Néptáncot tanítani az Erdélyből Magyar­­országra települt házaspárt, Muszka Györ­gyöt és Ilonát hívták meg, kalotaszegi táncokat tanultak tőlük a Csalisok és a Pántlikások. A zenekarok továbbképzésé­ről a Ghymes együttes gondoskodott. A nyárasdi citerásokat a szintén magyaror­szági, dunaszegi citerazenekar vezetője. Kozma László vette gondjaiba. urf t rrrr ff ff rrfrr r-f *■*-•• ****************************..................................................................... KÉPZELT BETEG : I A Nagykürtösi járásban szép hagyományai vannak az öntevékeny színjét- :; : szásnak. A Csemadok csábi alapszervezetének műkedvelő Thália papjai, |: I: az utóbbi hét évben megszakítás nélkül jelentkeztek bemutatóval. Az idén ;j ;; a világirodalom egyik klasszikusát, Molier-t választották. I i: Zatykóné Piri Mária rendező talán azért is választotta a Képzelt beteget, 1j ;; mert egy jó, összeszokott gárdát tudhat maga mellett. Közülük többen ;; :: például Bojtos Ferenc, Simák József, Slávikné Vidó Ágnes vagy Vidó József ;: már évek óta oszlopos tagjai a színjátszó csoportnak. ;j A Képzelt beteg c. háromrészes vígjátékot Csábon két alkalommal :; mutatták be nagy sikerrel a közönségnek. Hogy tényleg így volt, azt azzal j: j is tudom bizonyítani, hogy a második bemutató után egy fejkendős néni j | ; megjegyezte, ó bizony meg harmadszor is szívesen megnezne az előadást. :; : Nemcsak az igényes darabválasztás válik a csábi színjátszók dicséretére, < j ; hanem az is, hogy vállalták a mostoha körülmények között zajló próbákat, ;j I és a kultúrháznak kikiáltott nagy teremből álló helyiség alkalmi színpadán :: ; dolgozni a díszletekkel, valóban kész művészet. Es mégis, a csoport tagjai j: ennek ellenére is igénylik az évenkénti bemutatót, és tudnak is színdarabot ;; ; játszani. BODZSAR GYULA ; 8 A HÉT Érdekes és ma már ritkaságnak számító kézművességet — a tűzzománc készíté­sét — Kovács Gábortól tanulhatták el a gyerekek, népi ékszer készítést, gyöngy­fűzést és szövést Pongor Lászlónó — Margit néni, a lószőrókszer-kószítósónek tudományát pedig Németh György adta gyerekeknek tovább. A szabadidős programok szerve­zésében Baross Éva volt Czóre Erzsébet segítségére. A felsoroltakkal, Kovács Gábort kivéve és az itt nem említett Csórni Orsolyát, aki a fazekasság rejtelmeibe vezette be a kisdiákokat, már Zselizen, az Országos Népművészeti Fesztiválon is találkozhat­tunk. Ott készültek a mellékelt fényképek is. Az egyes számún Czóre Erzsébet (jobbról) azt mutatja meg a kislányoknak, hogyan is készül a rongybaba, a kettes számú képen Margit nénit látjuk — illetve csak szép kontyba fésült haját és az őt körülvevő gyereksereget (középütt, nap­szemüvegben Szabó Géza, bőrdíszmű­ves és népi ékszerkószítő már nem gye­rek, de nagy érdeklődéssel és elismerés­sel szemléli a gyöngyfüzóreket). A lószőr ékszerekről nem készült fénykép,-de az itt mellékelt grafika nagyon szépen bemutat­ja, hogy milyen is. Ez a mesterség már­­már kihalt. Emlékszem, jó tizenöt évvel ezelőtt láttam a tévében egy rövid műsort, amelyben valaki — ma már tudom, hogy Bodrogi Sándornak hívták — figyelmezte­tett, hogy ez az ősi tudományunk elvesző­ben van. Szavai olyan meggyőzően s buzdítóan hatottak, hogy mára feltámadt ez a mesterség. Németh Györgytől azt is megtudtam, hogy amikor Rózsa Sándor Kufsteinben raboskodott, lószőrókszer-kó­­szítéssel töltötte napjait. A börtönhatósá­gok azt is megengedték neki, hogy amikor vásár volt a városban, kimenjen, s pénzzé tegye portékáját. Ma is őriznek néhány lószőr ékszert a kufsteini múzeumban. Lehet, hogy az eperjesi táborban is készült olyan darab, amely bekerül a mú­zeumba? Ezt még nem tudni. Mint ahogy az is a jövő titka, hogy hány résztvevő gyerekből válik felnőtt korára a népművé­szet mestere. Mivel e cél felé a legjobb úton haladnak remélhető, hogy többükből. FISTER MAGDA Gyökeres György felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom