A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
AZ . ... AHÁZASSÁGOK SZÓL A RÄDÍÓ ÉGBEN KÖTTETNEK... ... de a pecsétet a Földön adják hozzá. S ha már pecsét, akkor ceremónia. S ha már ceremónia, akkor egyházi vagy polgári. Jobban mondva: egyházi vagy polgári? Így, kérdőjellel. Az elmúlt negyven év műproblémája volt ez. A túlideologizált államapparátus örök kötélhúzása az egyházakkal. Statisztikák készültek a múltban: az adott anyakönyvi körzetben hány polgári szertartást nem követett templomi keresztelő, esküvő. A polgári ügyek testületéi állandóan a pártszervek kritikájának kereszttüzében álltak. Ha rossz volt az arány, ha túl sok egyházi szertartás volt a községben, faluban, hamar kész volt a vádirat: a polgári szertartások nem eléggé vonzóak Pedig az igazi ok jóval bonyolultabb, összetettebb volt ennél. A kommunista rendszer mintha megfeledkezett volna arról, hogy az egyház kétezer éves hagyományával próbál viaskodni. S hogy alulmaradt az egykori pártállam, ezen ma már nem csodálkozik senki. A kérdés viszont továbbra is aktuális. Igaz, hogy az új körülmények közt az emberek hitük szerint vethetik alá magukat egyházi szertartásoknak, és nem kell tartaniuk semmilyen következményektől, ám a jogrend értelmében a polgári esküvőkre most és a jövőben is szükség lesz. Mert, mint azt a címben is jeleztük, a házasságok ugyan az égben köttetnek, de a pecsétet a Földön adják hozzá. Az Új Hullámhossz című rádióműsor mikrofonjával egy verőfényes májusi szombat délután ott voltunk a pozsonypüspöki házasságkötő teremben. Két szertartás közt kapcsoltuk be a magnót. — Nem függ össze a riporttal ugyan, de egy kis kerek jubileumot ünnepelt az imént az eskető Jégh Izabella, a pozsonypüspöki községi önkormányzat esketésekkel megbízott képviselője. Pontosan századszar mondattad ki a boldogító igent. Az ember, ebben az esetben a riporter azt gondolhatná, hogy számodra egyik esküvő már olyan mint a másik? — Még mielőtt válaszolnék a kérdésre, megjegyzem, hogy számomra külön öröm, a 100. esküvőmet anyanyelvemen tarthattam, magyar fiatalok esküdtek éppen. Nem mondhatnám, hogy a száz szertartás ellenére már fejből fújnám a szöveget. Én igyekszem a fiatal párokat előzőleg megismerni, és eszerint próbálom meg az ünnepi szöveget, a jókívánságokat módosítani. — Mennyiben változtak meg a polgári szertartások külsőségei, tartalma a rendszerváltást követően? — A rendszerváltás előtt egy hivatalos "egyenszöveget" kellett a fiataloknak a házasságkötés előtti tanácsadón elolvasni. Ennek volt egy kitétele, amely azt sugallta, hogy az állami esküvőt lehetőleg ne kövesse templomi. Én személy szerint ennek sohasem tulajdonítottam különös jelentőséget, igyekeztem észrevétlenül átsiklani felette.- És az ünnepi beszédek? Azoknak mi mindent kellett tartalmazni ? — A szövegeket egy hivatalosan előírt könyvből "Az élet állomásai" címűből kellett venni, és ezek a szövegek meg voltak bőségesen tűzdelve a "szocialista" jelzőkkel, sűrűn fordult elő bennük utalás a "szocialista hazára", hadd ne soroljam ezeket. Én akkoriban is módosítottam ezeket a szövegeket, egy mondattal intéztem el a "hazaszeretet"-re való utalást, minden jelző nélkül. Egyszerűen anynyit mondtam, hogy szeressék a hazájukat. Inkább az érzelmekre akartam hatni, és az volt a szándékom, hogy a fiatalokat arra próbáljam ösztönözni, hogy a tiszta érzelmeket tartsák fontosnak, mindenféle jelzők nélkül. — A rendszerváltás óta mindenki félelmek nélkül mehet a polgári esküvőt követően templomba. Ez nem rejti magában azt, hogy az állami, tehát a hivatalos szertartás a jövőben elveszti jelentőségét? — Én azt hiszem, hogy azok számára, akik reálisan gondolkodnak, mindkét szertartás fontos, és mindkettő lehet szép és emlékezetes. Természetesen egykor és ma is előfordulnak még a "pénteki" esküsök, amikor csak négyen, vagy hatan jönnek el, de ezek általában olyan párok, akik a második házasságot kötik, vagy idősebbek. Én azonban úgy veszem észre, hogy a polgári esküvők gyakorlata megmarad a szombatnál. Hisz ha már úgyis elkészültek egy ilyen nagy családi ünnepre, akkor egyszerűen belefér az időbe, hogy a községházáról átmennek a templomba. — Ha jól értem, pénteken a múltban és ma is azok kötnek házasságot a községházán, akik a polgári szertartásnak nem tulajdonítanak fontos szerepet, tehát csak muszájból, p polgári törvénykönyv paragrafusa miatt jönnek ide. Ebből következik-e, hogy a pénteki szertartások talán nélkülözik a pompás külsőségeket, amelyeknek ma a tamúja lehettem ? — Nem, ez nincs így, a pénteki házasságkötések is pont ilyenek, mint a szombatiak. Nem teszünk tehát különbséget. Azt mindenki szabadon dönti el, melyik napon kívánja a szertartást. — Százszor eskettél már, ez nemcsakkerek, hanem szép szám is, és egy nagy tömeg lenne, ha ez a száz házaspár most itt egyszerre megjelenne. Voltak-e emlékezetesen szép szertartásaid? — Vagy öt-hat éve volt egy, amelyre ma is emlékszem: volt egy lakodalmam, amely népviseletben történt. Népitáncosok esküdtek, népviseletben volt a menyasszony és a vőlegény, díszsort álltak a táncostársak, és volt népviseletbe öltözött násznagy. A községháza előtt pedig táncra perdültek Volt egy másik is, amikor az ifjú pár hintón jelent meg a házasságkötő terem előtt. Nagyest boldogok voltak, és nagyon jó volt őket esketni. Új Hullámhossz, 1991. május 18. POLAK LÁSZLÓ A HÉT 9
