A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-20 / 51. szám
ÉLŐ MÚLT Repül a mórtégla -a Hodos, 1829—1830 Sebők plébános úr joggal követelt elégtételt a súlyos és szentségtörő inzultusért, s ilyen kéréssel fordult református szolgatársához,, a hodosi Nyikos József prédikátorhoz. Ő azonban a maga eszközeivel képtelen volt bármit is a gyanúsított kamaszra bizonyítani, ezért az alábbi sorokat menesztette a szomszédos Nagyabonyba: "Kedves Tisztelendő Ur! Ha a’ szóban forgo Casus bizonyossan reá sült volna a’ gyermekre a’ büntetést el nem kerülte volna az Ekklésia részéről is; de mivel tsak gyanúság vagyon reá, és semmi bizonyos hiteles tanú nintsen a’ki látta volna: tehát a’ gyermek meg-büntetéséröl Testimonialist (bizonyságlevelet) sem magam nem adhatok, sem Halgatoimat (híveimet, gyülekezetemet) betsületem megsértése nélkül igasságtalan dolognak tselekedésére nem kénszerithetem. Alázatos tiszteletem mellett vagyok Kedves Tisztelendő Uramnak— Hódosban d(ie) 25. Maji 1830. Alázatos Szolgája Nyikos Jósefm.k. (maga kezével) Hodosi Predékátor." A kedélyek tovább fortyogtak, az ügyet a katolikus Canonica Visitatio elé vitték, ott Krascsenits Péter főszolgabíró is jelen volt, de nem foglalt állást és nem intézkedett. így hát a vikárius egy 1830. nov. 7-én kelt levelében határozott megyei vizsgálatot és büntetést követelt a bűnös ellen, aki szerinte ezzel a kijelentéssel nyugtázta volna cselekedetét: "Meg adtam a Papnak." A mórtégla-darab szerinte sem a ferences barátot, hanem Perovszkynét, a bábát találta el, s ez a levél a hodosi temető dolgának törvényes rendezését is kérte a vármegyétől. A helynöki levél harmadik oldalára Németh János vármegyei főjegyző két nap múlva, november 9-én ezt a pár sort jegyezte: "Ezen értekezés következésiben Tábla Biró Büky Ferentz Úr maga mellé vévén Tanács béli Fő Biró Urat Segéd Esküttyivel a fel adott panaszt az illető Feleknek bővebb meg halgatása mellett rendessen meg visgálni, és ha lehet rövidutonn igazságossan el intézni igyekezend ha azomba ezt nem eszközölhetné a tapasztaltakról 's dolog miben voltáról környülállásos (részletes) Tudósítást jövő Törvényszékre bé adni fogja." A vizsgálat a legsúlyosabban érintett tanú, a mórtéglától megtalált megyei bába, Perovszky Magdolna kihallgatásával kezdődött lakhelyén, Dunaszerdahelyen, 1830. Szt. András hava (november) 22. napján. Tollbamondott vallomását betűhíven közöljük. "Alább is meg írt ezzel tudtára adom, a' kiknek illik, hogy midőn 1829. Esztendőben, December holnapban, Nemes Csömör Péter' betek (!) ágyban sénlődő feleségéhez Hódosban kivittek volna, e' következendő szomorú, és tsak nem halált okozó eseten által mentem: Mint egy ötöd fél orakor a’ kotsi Hódoséul értem jött. A' rettentő hideg miatt két bundát, melly mind a' kettő vastag bárány bőrei kibélelve volt, magamra vettem, és egy nagy kezkenyővel fejemet háborítván, kotsira ültem. Mellettem jobbrul a’gyóntató Atya, Pater Aloisius (!) ült, kinek melyén, a' Katholikus Papoknál lévő szokása szerént, az Oltári Szentség függőt; előttünk pedig, ugyan abban a’ Kotsiba’ egy aszony, kit Csömör Péterné' testvégének néztem, ült. Még (míg) Hódosban értünk, mint egy ött óra lehetet ugyan, de a’ hold világosága, a’ tsillagok ragyogása, és a' hó' fényesége miatt, olly világos volt, hogy nem tsak mindenn embert megkülömböztetni, hanem még Könyvet is olvasni lehetet volna. Illy világosággal alég (alig) be értünk Hódosba, és imé mint egy negyedik, vagy ötödik jobbról lévő házból egy darab mór(r)al, melly olly nagy mint egy mórtéglának harmat (!) része volt, olly kegyetlenül jobbik kanomat megdobták, hogy ha azon dobás tsak egy kis arasztnyival fellebb esik, bizonyossan halál fiává tett volna. A’ dobás ugyan a' gyóntató Atyára czélozva volt, de mivel ez a’ Kas der(e)kához támaszkodott, én pedig noha túl, de elő hajolva ültem, a' dobás engem, és nem étét (!) érte. — Én ugyan a’ két bundámon által érzett fájdalmomat azonnal a' Pater Aloysiusnak és a' velem lévő aszonynak elbeszéltem, de a' Kotsi zörgése és a' hóban való csikorgása miatt, gyenge szavamat el nem érthették; jobbra is egyszersmint tekéntettem, a’ honnand a' dobás jött, és ugyan a’ Konyha ajtót nyitva láttam, de a’gonosz tévőt meg nem szemthettem(l). — Kotsirul leszólván a’ mór darabot a' kotsisomnak, az velem lévő aszonynak és a’ gyóntató lelki Atyának megmutattam, és az egész estet újonnan elbeszéllettem. Beszédemre azt feleli a’ Kotsis: "Alkalmasin Présháznál esett, mert ott mindég ollyan huntzfutok vannak, iszen majd fel keresem én aztot." — A' házat, a ’ velem lévő aszony is, úgy mint Hodosi, megmutathatya, mert tudja, melly tájon hozzá szólottám. — Hogy pedig azon dobás nem tsak fájdalmas volt, hanem halált is okozhatot volna, ki tetzik abból, hogy noha két bunda rajtam volt, mégis tovább mint 14. napik (!) jobbik karomon nagy fájdalmakat szenvettem, és még most is esős és ködös időkben fájdalom nélkül kanomat fel emelni nem tudom. Mint ezeknek nagyobb bizonyságára adom ezen tulajdon kezemmel alá írt Bizonyság-Levelemet, és arra az esetre, ha szükséges lészen, hitemet is ajánlom. — Költ Duna Szerdahely Mezző Városában Sz. András hava 22. napján 1830. Esztendőben. Magdalen Perosski (!) Com(itatus) (a)erár(iális) Hebam(me)". A névaláírás és hivatásának latin-német nyelvű megnevezése a bába kezétől származik. Az asszonyt két nap múlva ismét kifaggatták, s a következőket vallotta: "Az itt fenteb alá irtt Perovszky Magdolna élőnkbe állatatván és meg hütösztettvén, kinek hite letétele után ezen általa adott írásbeli vallása fel olvastatott, a’ mellyet meg erősétett ugyan azon világosétással hogy ha a’ Barátra volt é czélozva a’ Dobás vagy ő réá azt nem tudja, és a’ Kámzsája nem volt a' Barátnak fejére húzva, hanem téli Süveg volt a’ fején, és sem egyikének sem másikának a' Présnél semmi Szavokat nem hallotta. Költi (!) Nagy Abonyiban amint fölebb" — tudniillik 1830. november 24-én. Eskü alatt a bábaasszony árnyaltabban nyilatkozott, s a kép a dobás célját illetőleg már nem is olyan egyértelmű, mint eddig látszott, és sem kiáltásnak, sem merénylőnek semmi nyoma benne. A nagyon részletes megyei nyomozás 1830. november 3-ára hat tanút idézett Nagyabonyba, valószínűleg az ottani községházára, ahol erre a kérdésre kellett válaszolniuk: "Le tett hite után, tudja-e? avagy latia e a tanú? hogy a midőn a most múlt 1829k esztendei Advent első hétben Hodosi Nemes Csömör Péternek halálos vajlodásban sénlődő feleségihez Szerdahelyről a Lelki Attyát, Pater Aloysius nevezetű Franciscánust gyóntatni, úgy evei a Szerdahelyi Perovszkyné Bába Aszonyt a vajlodó aszonnak élete lehetséges megtartása végett ki vitték volna, Hódosban Hodossy Péter Olaj sajtója előtt nevezett Gyóntató Attyáthantaldobálták? ha látta? vallya meg le tett hite után, ki dobálta azt? és beszéllye ell ezt környülállásossan." (Folytatjuk) 12 A HÉT
