A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-20 / 51. szám
ÉLŐ MÚLT morzsa A régi paraszti szertartásoknak a középpontjában a karácsonyi asztal állt, amely ilyenkor nemcsak a család étkezését szolgálta, hanem sokféle egyéb célt is, jelképezte például azt, hogy a karácsony eredetének egyik szála egész Európa múltjában a régi télközépi, évkezdő termékenységi ünnepre nyúlik vissza. Az ünnepi asztalon elhelyezték a gazdaság szerszámait, hogy sikeres legyen az egész gazdasági év. Az asztalterítő sem volt akármilyen, hanem külön erre a célra szőtt "karácsonyi abrosz". A morzsa "készítése" úgy jött létre, hogy az első kanál ételt minden fogásból az abroszra tették, ki-ki saját maga elé, sőt, volt olyan falu, ahol a földre esett hulladékokat is gondosan összeseperték, és az ünnep elteltével a morzsához keverték. A karácsonyi ételek már maguk is varázserejűek voltak. A mézes fokhagyma a jövő évi egészséget szolgálta, a sült tök torokfájást gyógyított. A babszemek sokasága sok pénzt hozott a házhoz. A mákos tésztával férjet jósolt a lány. Az alma közös elfogyasztása "összetartotta" a családot, a dióból pedig betegséget, halált jövendöltek. Vacsora után még nem nyúltak az otthagyott morzsához, sőt, sok helyen egész Vízkeresztig az asztalon hagyták az abroszt a hulladékkal együtt. Ha például Vízkeresztkor a gyümölcsfák Régi szentképek A szülői ház jutott eszembe, amikor kezembe került nemrég elhunyt édesanyám dolgai között nagyanyám imakönyve. Különös hatással van rám, mert emlékszem, hogy a nyári iskolaszünetben, amikor nagyszüleimnél nyaraltunk testvéremmel, mindig ebből imádkoztunk. Rengeteg kisebbnagyobb szentképet találtam benne, amelyeket családunk tagjai bizonyos egyházi szertartások (első szentáldozás, bérmálás, első szentmise) alkalmából kapták. Nemzedékek vallásos hitének tárgyi őrzői ezek sok százezer családban. A leggyakrabban Jézus és Szűz Mária és a Szent Család látható a képeken. Az iskolákban ezekkel jutalmazták a jó feleleteket, és a gyerekkorom idején az ilyen "filléres" ajándék nagyobb örömet szerzett, mint a boltban vásárolt játék. A régi képeket visszateszem az imakönyvbe, s arra gondolok: vajon hányán lehetünk még, akik ezeket a tárgyi emlékeket őrizzük, és tovább-adjuk unokáinknak, dédunokáinknak? Ploczek Mészáros Erzsébet alá szórták, azt tartották, hogy olyan jól fog teremni a fa, hogy nyáron "csak úgy csüng-bong rajta sok gyümölcs". Volt, aki a tehénnek adta, annak takarmányába keverve, hogy egész évben jól tejeljen. Volt, aki a vetőmagnak szánt gabona, kukorica közé is kevert egy kis morzsát: Más vidékeken már karácsony napján, 25-én szórták belőle a tyúkok eleségébe, a lovak ivóvizébe, a disznó moslékjába. Az így táplált baromfi aztán hitük szerint jól fejlődött, nem hullott el. Aki gyógyításra használta, egy szemétlapáttal a parázsra szórta: ez volt a beteg tehén vagy "szemmel vert" kisgyerek füstölőszere, néhol pedig a vihar elhárítására is használták: ha fekete jégfelhők gyülekeztek, tűzbe dobtak egy marék morzsát. Fontos tényező az ünnepi szertartások hagyományokat őrző szerepe, ezért, ha a babonákban már nem is hiszünk, a szertartások teljessége kedvéért a karácsonyi ünnepekhez fűződő hagyományokat kell, hogy felidézzük és megőrizzük. Feldolgozta: P. M. E. A HÉT 13
