A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-20 / 51. szám
HÍRMONDÓ Szabad-e a magyar irodalom, és újraértékeljük-e Fábryt? Az idei Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokon az első kérdésre három előadó háromféleképpen próbált válaszolni, s csupán a második kérdésre válaszolhatjuk a vita alapján egyértelműen: igen. Mindez — úgy tűnik — így is van rendjén, de miért van nekem hiányérzetem? Vegyük sorra. A rendezvény a megszokott módon zajlott. Koszorúzás, a Fábrydíj átadása, előadások, vita. Méghozzá neha elég indulatos, expresszív. Nekem a vita tartalmával van bajom. Mint már említettem, három előadó — Domokos Mátyás, Tőzsér Árpád és Grendel Lajos — az irodalom és a szabadság problémakörével foglalkozott. Mindegyik más-más szempontból vizsgálta a fogalmakat, és megállapításaik, gondolatmeneteik más-más eredményekhez vezettek. Ez jó alkalom lett volna arra, hogy a résztvevők is véleményt nyilvánítsanak, állást foglaljanak egy-egy előadó mellett, vagy ellentmondjanak neki, esetleg kifejtsek a témával kapcsolatos nézeteiket. De ehhez a témához senki sem szólt hozzá. Elhangzott ugyan néhány felszólalás, ám az volt az érzésem, hogy a felszólaló csupán azért kér szót, hogy felsorolhassa a számára fontos — a témát gyakran nem érintő — problémákat. Csanda Gábor a Mit ér az ember, ha fiatal és irodalmár? című előadásával azonban — hogy a közmondással éljek — szelet vetett, és bizony vihart aratott. Témája apropóját az Irodalmi Szemle idei 7. számában megjelent, többek között Fábryt is támadó Hizsnyai-írás (cikk, eszszé), illetve az Új Szó és az A Hét részt sárbatiprására. Egyúttal megindultak a támadások az Irodalmi Szemleben közölt írások gyakran vulgáris nyelvezete ellen. Hangsúlyozni szeretném: mindez helyénvaló lett volna, ha a közönség és az Irodalmi Szemle szerkesztőinek a találkozója zajlott volna. Grendel Lajosnak — mivel éppen jelen volt — alkalma nyílt ugyan válaszolni a kérdésekre, de ezek, sajnos, nem az előadására vonatkoztak. Engem a vita hangvétele is elszomorított. Mert manapság senkit nem védhetünk csupán azzal, hogy "szent embernek" minősítjük. De azért sem tiporhatunk senkit a az aktuális politikai események értékeléséig és elítéléséig. Ebben a tüzes hangulatban került sor Grendel Lajos bejelentésére: követelni fogja, hogy az.FMK lépjen ki a koalícióból, Mikloško és Čarnogurský Husák temetésén való részvétele miatt. Grendel Lajosnak akár ezen a fórumon, akár más fórumon joga volt és van bármilyen bejelentést tenni, ezt senki sem vitathatja. Áz viszont érthetetlen, miért kellett állást foglalniuk mellette a Fábry Napok résztvevőinek! S valamennyi résztvevő állást foglalt mellette? Kérdezem ezt azért, mert mint résztvevő tanúsíthatom, hogy a • Sidó Zoltán beszédet mond Stószon a Kábrv-ház előtt • A képen balról jobbra Szakolczay Lajos irodalomtörténész, Domokos Mátyás irodalomtörténész, Máté László, a Csemadok OV titkára, Sidó Zoltán, a Csemadok OV főtitkára és Gál Sándor költő, a Csemadok OV alclnöke látható hasábjain közzétett két reagálás — Tőzsér Árpádé és Gál Sándoré — szolgáltatta. Jól megfogalmazott írásában védelmébe vette Hizsnyait, elítélve Tőzsér Árpád és Gál Sándor cikkeit, mivel szerinte ezekben a cikkekben Hizsnyait lefasisztázták. És itt kezdődött meg — szerintem — a "süketek párbeszéde". A két érintettől eltekintve — akik egyenesen a vádra reagálva válaszoltak Csanda Gábornak — mindenki (legalábbis a felszólalók) mindenkit félreértett. Sok minden elhangzott ebben a vitában, csupán a lényeget — az előadásban felvetett problémát — kerülték meg. Csanda Gábor előadása csak ürügyül szolgált egy részt Fábry kritikátlan dicsőítésére, mássárba, mert baloldali eszméket vallott. Az életmű és az erkölcsi alapállás egészét kell látnunk. A Fábry Napok harmadik napján előadó Tóth László megpróbálta helyretenni a dolgokat. Fábry most megjelent naplójának, az Üresjáratnak a keletkezéséről, új dokumentumok felbukkanásáról beszélve felvetette, hogy éppen az új, eddig nem ismert anyagok feltárásából eredően szemléletváltásra van szükség Fábry értékelésében. Az ő előadását kövstő vita is elfajult. A felszólalók — egy-egy kivételtől eltekintve — folytatták az előző napi "irányvonalat", s az itteni magyarság sérelmeinek felsorolásától eljutottak egészen Grendel bejelentését támogató állásfoglalást nem szavaztatták meg a résztvevőkkel, az egyetértést a már kialakult, érzelemkitörésektől lármás hangulatban, az itt-ott kitörő taps alapján egyszerűen elkönyvelték. Nem kétséges, ha szavazásra kerül sor, a többség megszavazza ezt a javaslatot. Ám úgy hiszem, akadt volna jópár résztvevő, akik ellene szavaznak vagy elhatárolják tőle magukat. Én is ezek közé tartoztam volna, s ezt két — általam nagyon fontosnak tartott — dologgal indokolnám: lényegesnek tartom ugyanis, hogy Grendel Lajos mint FMK-tag tette a bejelentést, s ez pártügy, a vitából egyébként egyértelműen arra lehetett következtetni, hogy a résztvevők többsége nem tagja az FMK-nak. Tehát szerintem nem volt joguk sem támogatni, sem ellenezni Grendel bejelentését. Másodszor hangsúlyozni szeretném e rendezvény kulturális jellegét. Elismerem, hogy a politikát nehezen lehet kizárni mai életünkből, léptennyomon beleütközünk. De kulturális rendezvényen ne fogalmazzunk politikai állásfoglalásokat, s főleg ne a résztvevők nevében! Ismerjük jól a nemzetiségünk szempontjából végképp nem kedvező politikai helyzetet. Ne feszítsük túl a húrt! Nem használna hazai magyar kulturális rendezvényeinknek, ha a Matica slovenská — amelyet lassan már csak idézőjelben nevezhetünk "kulturális" intézménynek — legtöbb rendezvényéhez hasonlóan politikai fórummá válnának. Melaj Erzsébet Fotó: Balejši Árpád A HÉT 9
