A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-19 / 29. szám
Ml A HAZA? GONDOLATOK A HAZÁRÓL A haza fogalmával kapcsolatban legelőször Radnóti verse jut eszembe: "Én ón vagyok magamnak / S neked ón te vagyok / S te ón vagy magadnak / Két külön hatalom / S ketten mi vagyunk / De csak ha vállalom." Az emberi faj az élet hatalmas és egységes rendszerébe tartozik, és az ólet általános törekvéseit képviseli. Minden emberi problémánk hátterében a sejtek és szervek bonyolult egysége és a faj áll, valamint az, hogy e faj csoportos életű egyének sajátos módja az emberi település, csak így maradhatott fönn. Az emberi közösségeknek szükségük van a településekre azért is, hogy megszerveződjenek és tevékenykedni tudjanak, védelmet, biztonságot és békességet nyújtsanak a közösségnek. Ezért szerintem a haza fogalma inkább politikai, mint erkölcsi értékű, főleg azért, mert az erkölcsi értéke nem állandó. Például — őseink elindultak az Ó-hazából, hogy Új-hazát találjanak maguknak. Tehát hazát lehet változtatni, de Szülőföldet nem. Látjuk, a kettő nem mindig ugyanaz. De a kettőnek együtt óriási erkölcsi értéke van. Számomra Csehszlovákia jelenti a Hazát és a Szülőföldet egyaránt. Más országokban eddig csak turistaként voltam. Szüleimmel ugyanez volt a helyzet, csak amikor Ok születtek a Szülőföld (Pozsonypüspöki) még Magyarországhoz tartozott, s így Csehszlovákia megalakulásáig Magyarország volt a hazájuk és szülőföldjük egyben. Majd a szülőföld maradt, a haza azonban Csehszlovákia lett. "Egy parton vagyunk, hová a zivatar vetett ki, és nem evezőink vittek." — írta Kemény Zsigmond, és hasonlóan fejezte ki magát apám is. Számára Csehszlovákia volt az Új-haza — számomra egyszerűen a haza és egyben szülőföldem. Abban a tudatban nőttem fel, hogy a hazában többfajta nemzet és nemzetiség él, több nyelven beszélnek — magyarul, németül, szlovákul stb., s ezeknek szintén Csehszlovákia a hazájuk. Tehát a haza — egyezményes, bonyolult politikai fogalom. Magában foglalja az etnikai területet, a gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális és szellemi jelenségeket, a konkrét nemzet nyelvével és sajátos kultúrájával együtt, a szociális szerkezetet, a társadalmi berendezkedést, a történelmi múltat, a jelent és a jövőt. A haza fogalma egybeesik "az államalkotó" nemzet fogalmával is. Mert ha a nemzetiségek is államalkotó közösségek, akkor a csehszlovák állam az ő államuk is, hisz ehhez kapcsolódik, hogy részesei lehetnek a politikai rendszernek és életnek, valamint az idetartozó, a nemzetiségek tagjait megillető egyéni és csoportjogok biztosításának. Tehát a haza fogalom nem változik, de a viszonyaink a hazához sokszor könnyen változhatnak. Ám ez már nem a haza, de a hazafiság fogalmához tartozik. "... Van aki fölkel és sírván megyen Új-hont keresni túl a tengeren..." (Tompa M.) A hazához való jog ellenére mégis milliók voltak és vannak, akiket elüldöztek ebből a hazából. Vajon mit éreznek azok, akiknek el kellett hagyniok ezt a hazát? Nagy József: Hazatérés, 1974, rajz Mindenki egy nyelvközösségbe születik bele, és miközben az anyanyelvén megtanul beszélni, a nyelvközösség tagjává válik. Hazám Csehszlovákia, szülőföldem Csallóköz, és a magyar nemzethez tartozom, nyelvem, gondolkodásom és hagyományaink által, az anyanyelv tudata azonosít bennünket. A romániai magyarnak Románia, a jugoszláviai magyarnak Jugoszlávia, a kárpátaljai magyarnak Kárpátalja, az ausztriai magyarnak Ausztria, az amerikai magyarnak, az ausztráliainak stb. az az ország, állam a hazája, amelyben él, de mind egy nemzetközössóghez tartozhatunk. Hogy írta Radnóti? "de csak ha vállalom!" Ha vállaljuk! Hogy a nyelvközösség az emberi csoportosulás egyik föltétele, vagyis az egyén szempontjából motivációkeltő és viselkedésszabályozó tényező, az sajnos nemcsak pozitív, hanem negatív formában is megnyilvánul. Ismert tény, hogy a közös nyelv bizonyos közösségi kapcsolatot teremt, s hogy a nyelvi elkülönülés elválaszt. Ha más ember más nyelven beszél, idegennek tekintjük. Az idegen megjelöléséhez általában negatív jegyek társulnak (csavargó, jöttment stb.). Minden nyelvközösség igyekszik az anyanyelv fölsőbbrendűsógót és tisztaságát megőrizni és kiterjeszteni. Ez a védekezés, amely az anyanyelv "tisztaságának megérzését" írja zászlajára, csak nehezen határolható el az "idegenek" iránti ellenszenvtől, s onnan csak egy lépés az idegennyelvűek jogfosztása felé. Ez idegenkedés alól egyetlen ország sem kivétel. Ahogy az ország hatalma erősödik, a nyelvi különbségek decentralizációt, fenyegetéseket rejtenek magukban, és az állam egységesítő érdekeivel ellentétesek lehetnek. Különösen a kisebb létszámú népeknél, mert számunkra nagyobb fontossága van a belső kohézió fönntartásának. Mert bár a külső körülményektől, föltételektől való erős függőség már önmagában is segíti a csoportkohézió fönntartását, az ebből adódó kohézió — kevés. Hacsak nem közvetlen, súlyos fenyegetéses helyzetben él egy közösség. Ugyanis belső feszültségek, ellentétek, viszályok gyöngíthetik a közösségek életét, összetartását. Másrészt a veszélyhelyzet csak a csoportkohézió létrejöttének vagy növekedésének aktuális előidézője: a kohézió folyamatosságának közvetlen okát másutt találjuk — többek között a csoport szerkezetében (kisebbségi vagy többségi stb.). Ezért veszélyhelyzetet kell teremteni "művileg". Egyrészt a kohézió fönntartására, erősítésére, másrészt a művileg előidézett "veszélyhelyzet" és "ellenségkép" elősegíti bizonyos "nem tiszta" célok elérését. Erre ünnepeket, tömeggyűléseket rendeznek, mozgósítják a sajtót, hogy a közvéleményt,, sőt, az "ellenfelet" is meggyőzzék. Ám lehet, itt és ekkor a bajkeverő kockára teszi saját közössége stabilitását hosszú távon, csak azért, hogy rövid távon sikert érjen el. Ugyanis a stabilizáció forrása abból ered, amit a szervezők akciói tartalmaznak — kedvezmények és pszichológiai hatások, — melyek csak rövid távra szólhatnak. Sokszor csak a fölbújtó információ a fontos, a közlemény tartalma majdhogynem mellékes. így például a nemzetség őseire vonatkozó információknál nincs jelentősége annak, hogy a közlemény mennyiben vonatkoztatható a való.ságra; létezett-e egyáltalán a föltételezett vagy sem: inkább az a fontos, hogy van valamilyen információ, 14 A HÉT
