A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-19 / 29. szám
másolás, a bórfaxolás, a különféle nyomtatványok készítése, a szöveg-, adat- és információfeldolgozás, valamint újabban a biztonsági berendezések beszerelése. — Hányán vógzitek ezt a sokrétű tevékenységet? — Főállásban a kilenc alapító tagon kívül még tíz alkalmazott, továbbá heten félállásban (pl.: a könyvelők), néhányan pedig alkalomszerűen bedolgoznak a kft-nek (pl.: a programfejlesztők). Az újabb részlegek létrehozásával párhuzamosan azonban növelnünk kell majd a létszámot. — Milyen az együttműködésetek a hasonló profilú belföldi cégekkel? — Több céggel rendszeresen kooperálunk, kölcsönösen kínáljuk, propagáljuk egymás termékeit. Vannak belföldi szállítóink is, mert például a fénymásolókat érdemesebb belföldön megvenni, mint külföldön. Ezenkívül vannak olyan vállalatok is, amelyeknek mi szállítunk különféle termékeket. Amíg képesek vagyunk minőséget produkálni, nem félünk a konkurenciától. — Külföldi kapcsolataitok? — Három országgal rendszeres az együttműködésünk, gyakorisági és fontossági sorrend szerint. Ausztriával, Magyarországgal és Németországgal. — Megkérlek, hogy értékeld az említett komáromi kiállítást, és terveztek-e hasonlót a közeljövőben? — Tavaly májusban és idén márciusban rendeztünk egy-egy nagyszabású kiállítást, ahol bemutattuk a nagyközönségnek egyes termékeinket. Kedvező fogadtatásra találtunk, sőt, egy osztrák cég is kiállított velünk, ezért ősz elején megismételjük ezt a bemutatót. Ezt megelőzően egy nyitrai kiállításon fogunk résztvenni, egy elektrotechnikai szakközépiskoláknak ajánlható oktató- és egy komolyabb fejlesztőprogrammal, amelyek magyarországi termékek, de első hazai terjesztőiként mi fordítottuk le és dolgoztuk át. Emellett bemutatunk kétfajta elektronikus írógépet, amelyeket kedvező áron, szlovák billentyűzettel kínálunk. — Végül is sikerült valóra váltanotok az elképzeléseiteket? — Javarészt sikerült, hiszen nyereséggel működünk, partnereink visszajárnak és másoknak is ajánlják szolgáltatásainkat. Bár senkit sem kényszerítünk vásárlásra, ellenben szívesen beszélgetünk az érdeklődőkkel, termékkatalógussal is szolgálunk. — Szerinted mi a siker titka? — Talán több meghatározó tényező megfelelő aránya. Ezek a szükséges képességek, a szaktudás, a munkabírás, az anyagi feltételek, kellő ismeretségi kör, jó adag szerencse; emellett ügyelni kell a külsőségekre és a megjelenésre is. A sikert nem adják ingyen, ón például naponta 14-16 órát dolgozom, beleszámítva a hétvégeket is. Örülök, hogy odahaza a feleségem és a kisfiam még megismernek... — Köszönöm a beszélgetést: Miskó Ildikó LÁTOGATÓBAN Akár úgy is kezdődhetne ez az írás, hogy van aki bámészkodni utazik Isztambulba, van aki vásárolni, s van. aki "kereskedni". Egy biztos, aki a manapság divatos háromvagy négynapos utakra fizet be, naiv, ha azt hiszi, hogy turistákkal lesz napokra összezárva. Ilyen naivak voltunk mi is, akik egy utazási iroda isztambuli útjára fizettünk be. Az út Belgrádon, Szófián keresztül ugyan pokoli hosszú volt, de nem csalódtunk, mert a Márvány-tenger még rossz időben is szép, s mert Isztambul egzotikus kavargása, csodás színei, ünnep előtti tarkasága elvarázsolja az embert. S mert visszafelé a görög tengerpart mellett utazhattunk, s mert láttuk a Boszporuszt, a Kék mecsetet, s Rodostóban a Rákóczi-emlókházat. Hogy ezekben a látványokban milyen megfontolások nyomán részesülhettünk, azt csak Udvar után tudtuk meg egyik útitársunktól. — A múltkor gondok voltak a bolgár határon, ezért Romániának jöttünk — mondta K., aki Kaposvárj ról érkezett. — Nagylaknál aztán i teljesen szétszedték a buszt, s buktunk egy nagyot. Én is ráfáztam vagy hatvanezerrel. Azért fedeztük fel azt a görög kapcsolatot. S hogy mennyit ér egy ilyen út, ha minden rendben van? Olyan 120-200 ezer forintot. Én vagy tíz éve voltam először Isztambulban, most havonta egyszer-kótszer. Először ón is minden kacatot megvettem, aranyat, bőrkabátot stb. Az sem volt rossz üzlet, de most jobb a farmercímke. Ott hamisítják legkiválóbban a jó márkát. Én aztán továbbadom, s valahol a vacak farmer átvarázslódik márkássá. Ezért persze tejelni kell a határon, szinte mindenütt. Mi is el tudunk intézni egy két dolgot, de segítenek azok is, akik átveszik tőlünk az árut. így sem egészen kockázatmentes. A férjem van otthon a gyerekkel, ón meg szervezem a boltot. Már megvannak a kapcsolataim, selejtes dolgot nem adnak el nekem, mert visszaviszem. Most értettük meg útitársaink feltűnő idegességét a görög-jugoszláv határon, amikor a jugoszláv vámos nem akarta beengedni a buszunkat az országba. Igaz, tejeltek itt is a szervezőink, de úgy tűnt a nagyfőnök kapta az ajándékot Aztán meguntak bennünket, és mindenféle vámvizsgálat nélkül léptük át a határt. Csak azután tűnt fel az is, hogy vámos nem tette még lábát a buszra. Igaz nem voltunk magányos "kirándulók", előttünk, mögöttünk rengeteg cseh és magyar autóbusz "kalandozott". A beszélgetés előtt azért már sejtettünk valamit, hisz az utolsó határon ugyanaz a személyzet fogadott bennünket, amelyik búcsúztatott. Néhány tömött szatyorral lett könnyebb rakományunk, és már révben is voltunk. Utólag is csak álmólkodik az ember! Volt idő, hogy Oroszvárnál az egy pár vásárolt cipőt leszedték a gyerek lábáról, míg másoknak akkor is minden szabad volt. De el lehetett töprengeni az emberi találékonyságon is, s azon, hogy van aki hivatásszerűen járja a déli féltekét, s fél életét autóbuszon tölti. Az meg már több, mint tanulság, követendő példa, ahogyan Isztambulban az idegennel bánnak. Minden nyelv világnyelv, a szlovák és a magyar is. A vevőkért tanultak meg e nyelveken is, nem Petőfi kedvéért, vagy azért, hogy a szlovák nyelvtörvényt eredetiben tanulmányozhassák.-Böröndi-AHET 7
