A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-19 / 29. szám

másolás, a bórfaxolás, a különféle nyomtatványok készítése, a szöveg-, adat- és információfeldolgozás, vala­mint újabban a biztonsági berendezé­sek beszerelése. — Hányán vógzitek ezt a sokrétű tevékenységet? — Főállásban a kilenc alapító tagon kívül még tíz alkalmazott, továbbá heten félállásban (pl.: a könyvelők), néhányan pedig alkalomszerűen be­dolgoznak a kft-nek (pl.: a programfej­lesztők). Az újabb részlegek létreho­zásával párhuzamosan azonban nö­velnünk kell majd a létszámot. — Milyen az együttműködésetek a hasonló profilú belföldi cégekkel? — Több céggel rendszeresen ko­operálunk, kölcsönösen kínáljuk, pro­pagáljuk egymás termékeit. Vannak belföldi szállítóink is, mert például a fénymásolókat érdemesebb belföldön megvenni, mint külföldön. Ezenkívül vannak olyan vállalatok is, amelyek­nek mi szállítunk különféle terméke­ket. Amíg képesek vagyunk minősé­get produkálni, nem félünk a konku­renciától. — Külföldi kapcsolataitok? — Három országgal rendszeres az együttműködésünk, gyakorisági és fontossági sorrend szerint. Ausztriá­val, Magyarországgal és Németor­szággal. — Megkérlek, hogy értékeld az említett komáromi kiállítást, és tervez­tek-e hasonlót a közeljövőben? — Tavaly májusban és idén márci­usban rendeztünk egy-egy nagysza­bású kiállítást, ahol bemutattuk a nagyközönségnek egyes termékein­ket. Kedvező fogadtatásra találtunk, sőt, egy osztrák cég is kiállított velünk, ezért ősz elején megismételjük ezt a bemutatót. Ezt megelőzően egy nyitrai kiállításon fogunk résztvenni, egy elektrotechnikai szakközépiskoláknak ajánlható oktató- és egy komolyabb fejlesztőprogrammal, amelyek ma­gyarországi termékek, de első hazai terjesztőiként mi fordítottuk le és dol­goztuk át. Emellett bemutatunk kétfaj­ta elektronikus írógépet, amelyeket kedvező áron, szlovák billentyűzettel kínálunk. — Végül is sikerült valóra váltanotok az elképzeléseiteket? — Javarészt sikerült, hiszen nyere­séggel működünk, partnereink vissza­járnak és másoknak is ajánlják szol­gáltatásainkat. Bár senkit sem kény­szerítünk vásárlásra, ellenben szíve­sen beszélgetünk az érdeklődőkkel, termékkatalógussal is szolgálunk. — Szerinted mi a siker titka? — Talán több meghatározó tényező megfelelő aránya. Ezek a szükséges képességek, a szaktudás, a munkabí­rás, az anyagi feltételek, kellő ismeret­ségi kör, jó adag szerencse; emellett ügyelni kell a külsőségekre és a megjelenésre is. A sikert nem adják ingyen, ón például naponta 14-16 órát dolgozom, beleszámítva a hétvégeket is. Örülök, hogy odahaza a feleségem és a kisfiam még megismernek... — Köszönöm a beszélgetést: Miskó Ildikó LÁTOGATÓBAN Akár úgy is kezdődhetne ez az írás, hogy van aki bámészkodni utazik Isztambulba, van aki vásárolni, s van. aki "kereskedni". Egy biztos, aki a manapság divatos három­vagy négynapos utakra fizet be, naiv, ha azt hiszi, hogy turistákkal lesz napokra összezárva. Ilyen na­ivak voltunk mi is, akik egy utazási iroda isztambuli útjára fizettünk be. Az út Belgrádon, Szófián keresztül ugyan pokoli hosszú volt, de nem csalódtunk, mert a Márvány-tenger még rossz időben is szép, s mert Isztambul egzotikus kavargása, csodás színei, ünnep előtti tarkasá­ga elvarázsolja az embert. S mert visszafelé a görög tengerpart mel­lett utazhattunk, s mert láttuk a Boszporuszt, a Kék mecsetet, s Rodostóban a Rákóczi-emlókhá­­zat. Hogy ezekben a látványokban milyen megfontolások nyomán ré­szesülhettünk, azt csak Udvar után tudtuk meg egyik útitársunktól. — A múltkor gondok voltak a bolgár határon, ezért Romániának jöttünk — mondta K., aki Kaposvár­­j ról érkezett. — Nagylaknál aztán i teljesen szétszedték a buszt, s buk­tunk egy nagyot. Én is ráfáztam vagy hatvanezerrel. Azért fedeztük fel azt a görög kapcsolatot. S hogy mennyit ér egy ilyen út, ha minden rendben van? Olyan 120-200 ezer forintot. Én vagy tíz éve voltam először Isztambulban, most havon­ta egyszer-kótszer. Először ón is minden kacatot megvettem, ara­nyat, bőrkabátot stb. Az sem volt rossz üzlet, de most jobb a farmer­­címke. Ott hamisítják legkiválób­ban a jó márkát. Én aztán továbba­dom, s valahol a vacak farmer átvarázslódik márkássá. Ezért per­sze tejelni kell a határon, szinte mindenütt. Mi is el tudunk intézni egy két dolgot, de segítenek azok is, akik átveszik tőlünk az árut. így sem egészen kockázatmentes. A férjem van otthon a gyerekkel, ón meg szervezem a boltot. Már meg­vannak a kapcsolataim, selejtes dolgot nem adnak el nekem, mert visszaviszem. Most értettük meg útitársaink fel­tűnő idegességét a görög-jugo­­szláv határon, amikor a jugoszláv vámos nem akarta beengedni a buszunkat az országba. Igaz, tejel­tek itt is a szervezőink, de úgy tűnt a nagyfőnök kapta az ajándékot Aztán meguntak bennünket, és mindenféle vámvizsgálat nélkül léptük át a határt. Csak azután tűnt fel az is, hogy vámos nem tette még lábát a buszra. Igaz nem voltunk magányos "kirándulók", előttünk, mögöttünk rengeteg cseh és ma­gyar autóbusz "kalandozott". A beszélgetés előtt azért már sejtettünk valamit, hisz az utolsó határon ugyanaz a személyzet fo­gadott bennünket, amelyik búcsúz­tatott. Néhány tömött szatyorral lett könnyebb rakományunk, és már révben is voltunk. Utólag is csak álmólkodik az em­ber! Volt idő, hogy Oroszvárnál az egy pár vásárolt cipőt leszedték a gyerek lábáról, míg másoknak ak­kor is minden szabad volt. De el lehetett töprengeni az emberi talá­lékonyságon is, s azon, hogy van aki hivatásszerűen járja a déli félte­két, s fél életét autóbuszon tölti. Az meg már több, mint tanulság, köve­tendő példa, ahogyan Isztambul­ban az idegennel bánnak. Minden nyelv világnyelv, a szlovák és a magyar is. A vevőkért tanultak meg e nyelveken is, nem Petőfi kedvé­ért, vagy azért, hogy a szlovák nyelvtörvényt eredetiben tanul­mányozhassák.-Böröndi-AHET 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom