A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-29 / 48. szám

ÉLŐ MŰIT A K om árom i Lapok újraindításáról A Komáromi Lapok történetéből Komárom történetének egyik legérdekesebb fejezete az 1848—49-es magyar szabad­ságharc időszaka volt, és egyben Komárom legizgalmasabb sajtó­­történeti emléke is ekkor született meg. Ugyanis a Komáromi Érte­sítő (1849. január 9. — 1849. július 6.) működése után 1849. július 11 -ón megjelent a Komáro­mi Lapok első száma. A lap szer­kesztője Friebeisz István volt. Egy nagyon nehéz történelmi idő­szakban indult útjára a lap. A nagy igyekezet ellenére a lapnak a léte is a szabadságharc kime­netelétől függött. A lapból rövid időszak alatt 68 szám és két rendkívüli szám jelent meg. A Komáromi Lapok után 22 évig lap nélkül maradt a város, hiszen csak 1871. április 1 -én jelent meg a helyi és vidéki eredetű társadal­mi szépirodalmi és közigazgatási hetilap. Felelős szerkesztője Páz­mány Kornél komáromi ügyvéd és főmunkatársa Rovács Albin volt. A gazdasági válság okaiból eredően a kellő érdeklődés hiá­nyában az év végével megszűnt a lap. Az 1880-as óv már nagyobb biztosítékot jelentett a lap újrain­dításában, ugyanis július 3-án in­dult újra harmadszor, és 1944-ig szolgálta Komárom igényes olva­sóit, tehát a város leghosszabb időt megért lapja volt. A felelős szerkesztője és a tulajdonképpe­ni megalapítója Tuba János volt, főmunkatársa pedig Ányos Lajos. A hatvannégy évfolyama alatt ilyen nevekkel találkozhattunk, mint Zámbó Gyula, dr. Kiss Gyu­la, Fülöp Zsigmond, dr. Gaál Gyula, dr. Baranyai József, dr. Alapy Gyula, Nehéz Ferenc és Szombathy Viktor, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. Tehát kulturális életünkben jelen­tős szerepet játszott a lap. A Komáromi Lapokat a Cseh­szlovákiában lezajlott politikai változások után indítottuk újra, 1991-ben. Persze ez sem ment gond nélkül. Erről talán a legilleté­kesebb, a Komáromi Lapok 1991 -beni újraindítója, Tarics Pé­ter tudna bővebben írni, aki jelen­leg a Komáromi Lapok kulturális rovatának vezetője. Szénássy Árpád mérnök, Komárom alpolgármestere Amint azt a Komáromi Lapok törté­netéből (is) láthatjuk, a lap működé­se fölött sosem volt felhőtlen az ég. Nem volt ez másként 1991-ben sem, amikor fél évszázad hallgatás után újraindítottuk az újságot. A Ko­máromi Lapokat egyrészt a hagyo­­mányóbresztós és a hagyományőr­zés szándékával, másrészt pedig a hagyományokkal való szakítás cél­jából indítottuk úrja. Hagyományób­­resztés azért, mert azt a folyamatot szeretnénk folytatni, amelyet még a múlt században Póczeli József, Jó­kai Mór, Tuba János, Fülöp Zsig­mond és mások elkezdtek. S a ha­gyományokkal való szakítás azért, mert mindenképpen mellőzni kíván­juk azt a sajtópolitikát, ameiy az elmúlt fél évszázadban folyt, és amely a vélemények pluralizmusát nem ismerve kisajátította magának — a közvélemény beleszólása nél­kül — a tömegtájékoztatás eszköze­it. Lapunkkal hangsúlyozni szeret­nénk politikai hitvallásunk azon lé­nyegi elemét, hogy tudatunk és lé­tünk egyik legfontosabb alapsejtje szülőföldünk és népünk igaz, önzet­len, áldozatokat is vállaló szeretető. Szeretnénk elősegíteni azt, hogy a szülőföld-hazához való kötődés mindenkiben erkölcsi erővé váljon. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánjuk: a szülőföld, amellett, hogy egy tájat jelent, jelenti a történelmet, a nyel­vet, a nyelvjárásokat, a szomszéd­ságot, sőt, a világba indulás, a világ­hoz kapcsolódás lehetőségét is. Hogyan is született a Komáromi Lapok újraindításának gondolata? Sok-sok éven át csak a Komáromi Lapok hírét emlegették tisztes idő­sebb komáromi polgárok. Sokan hi­ányolták a lapot, s közvólemónyku­­tatásom is azt bizonyította: a mai Komáromnak szüksége van a Ko­máromi Lapok rendszeres megjele­nésére. Konkrét és határozott lépé­sek azonban nem történtek ez ügy­ben. Éppen ezért — két és fél hóna­pos alapos előkészítő munka után — 1991. január 24-ón Komáromban összehívtam a Komáromi Lapok alapító gyűlését, amelyre meghív­tam Észak- és Dól-Komárom polgár­­mestereit, alpolgármestereit, a két városi önkormányzat képviselőit és tisztviselőit, továbbá történészeket, politikusokat, jogászokat, főiskolai és középiskolai tanárokat, újságíró­kat, képzőművészeket, Komárom művelődési intézményeinek vezető­it, valamint azokat az idősebb polgá­rokat, akik kitűnő ismerői az egyko­ron megjelenő Komáromi Lapoknak. Az alapító gyűlés összehívásával az volt a célom, hogy egy szellemi­­közösségi platformot hozzak létre a Komáromi Lapok regionális közéleti hetilap újraindítására. Itt kell meg­említeni, hogy még az alapító gyű­lést megelőzően 1991. január 7-én a Komáromi Lapok regisztrálását ille­tően írásos kérvénnyel fordultam a Kerületi Nemzeti Bizottsághoz és a Szlovák Művelődésügyi Minisztéri­umhoz, amely kérvényemet Pásztor István, Komárom polgármestere — szintén írásban — támogatta. A "Ko­máromi Lapok" mint név hivatalos és jogi lefoglalására több okból rendkívül nagy szükség volt. Egy­részt azért, mert a sajtótörvény így írja elő, másrészt pedig azért, mert Komáromban 1991 elején komoly kísérletek folytak a Komáromi Lapok — mint név, s mint szellemi műhely — meggyalázására, lejáratására. Ezek a kísérletek— hála a hivatalos regisztrálásnak — nem kaptak teret. Az alapító gyűlésen apró részlete­kig menően ismertettem a Komáro­mi Lapok szellemi hátterét, újraindí­tásának szellemi és politikai jelentő­ségét, s javaslatot tettem arra, hogy a lap Észak- és Dél-Komárom közös folyóirataként működjön. Konkrét ja­vaslatot tettem a lap évi költségveté­sét illetően is, és azzal a kéréssel fordultam a városi önkormányzatok­hoz és polgármesterekhez, hogy anyagilag támogassák a lap kiadá­sát és működését. Az alapító gyűlésen megegyezés született arról, hogy a Komáromi Lapok 4 oldalon és 10 ezer példány­ban jelenik meg, az ára pedig 3 korona lesz. A lap elméleti koncepci-12 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom