A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-25 / 43. szám
MINERVA FEKETEHÁZY JÁNOS ■ életművének székelyföldi kutatójáról A szlovákiai magyarság bizonyára megemlékezik, 1992 májusában, Feketeházy Jánosról, születésének 150. évfordulója alkalmából. Vágsellyén született, nyolcvanévesen hazaköltözött szülőhelyére és ott élt haláláig. A híd- és vasszerkezetek tervezésében kiváló szakemberünk alkotásai közé tartozik a budapesti Szabadság híd, az Operaház tetőszerkezete és számtalan vasúti híd országszerte. Századunk harmincas éveiben mutatta ki a magyar technikatörténetben elévülhetetlen érdemeket szerzett Lósy-Schmidt Ede, hogy a szegedi közúti Tisza-hidat, a párizsi Eiffel-cég építette ugyan, azonban tervezője ugyancsak Feketeházy János volt (Lósy-Schmidt Ede: Magyar vagy francia alkotás-e a szegedi közúti Tisza-híd? — Magyar Mérnök és Építész Egyesület Közleményei, Budapest, 1933.). A Feketeházy János életművének igazabb látáshoz értékes adatokat szolgáltató Lósy-Schmidt Ede, a Vág vidékétől földrajzilag messze eső erdélyi Székelyföldön született. Annak is déli részén, a háromszéki Sepsiszentgyörgy városában (ami Kovászna megye). Történetileg természetesen nem nagy a "távolság", hiszen a középkori oklevelek tudnak a Vág völgyi székelyekről is. Hogy pontosabbak legyünk, voltaképpen Schmidt Ede született Sepsiszentgyörgyön. A helybeli Szent József-plébánia anyakönyvének bejegyzése bizonyítja, miszerint 1879. október 27-én született, és november 2-án keresztelték, Schmidt Eduárd katonaorvos és Kajdos Ottilia gyermekét. Nyolc éven át a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium diákja volt. A kollégiumi évkönyvek tanúsága szerint elsősorban rajzai elismeréseként nyerte jutalomkönyveit. 1897-ben az érettségit követően Darmstadtban szerzett mérnöki oklevelet, majd még évekig Németországban maradt egyetemi tanársegédként. Hazatérése után bölcsésztudományi oklevelet is szerzett 1908-ban. Két évre rá Lósy Károly Vince örökbefogadta. A századunk második évtizedében megjelent első közleményeit már Lósy-Schmidt Ede névvel jelzi. Ezekben a közúti porképződés csökkentésének lehetőségeit tárgyalta. Erre külön érdemes felfigyelnünk, már csupán a környezetvédelmi szempontok korai érvényesítésének szemszögéből is! 20 A HÉT Lósy-Schmidt Ede (1879—1948) TECHNIKAI LEXIKON ÉPÍTÉSZET MÉRNÖKI ÉS GÉPÉSZMÉRNÖKI TUDOMÁNYOK ELEKTROTECHNIKA - KÉMIAI IPAR MECHANIKAI TECHNOLÓGIA BÁNYÁSZÁT - KOHÁSZÁT ERDÉSZET SZERKESZTETTÉK Db. LÓSY-SCHMIDT EDE - Dr. BARÁT BÉLA 1900 87ÓVK0ÁBRÁVAL - 190 KÉfBS TABUVAL ELSŐ KÖTET A-K GYŐZŐ ANDOR KIADÄSA BUDAPEST 1928 A kezdet gazdaságtechnikai vonatkozásai azonban csakhamar elhalványulnak munkásságában, hogy helyet adjanak a technikatörténeti érdeklődés kiteljesedésének. A húszas évektől rendre jelennek meg ez irányú munkái. Baritz Györgyről ír, illetve 1823-ban készített dunai állóhíd-tervéről, majd a hortobágyi kőhídról. A legendáshírű Hatvani István és Irinyi János munkássága egyaránt érdekli. Ugyanebben az időszakban rendre jelennek meg Budapesten, máig is becsült szaklexikonok. Az irodalminak Benedek Marcell a szerkesztője (Benedek Elek fia), a művészetit Barát Béla és társai közreműködésével Éber László szerkeszti. 1928-ban megjelenik Győző Andor kiadásában az első magyar nyelvű, modern, műszaki lexikon. Amint a belső címlapon olvasható: szerkesztették: dr. Lósy- Schmidt Ede — dr. Barát Béla. Feltétlenül ennek létrehozását tekinthetjük legmaradandóbb értékű művének. A két vaskos kötet (másfél ezer szövegoldal) felöleli az építészet, a mérnöki és gépészmérnöki tudományok, az elektrotechnika, a kémiai ipar, a mechanikai technológia, a bányászat-kohászat és az erdészet címszavait. 1800 szövegközi ábra, valamint 180 képes táblán látható mintegy 700, igényesen kivitelezett illusztráció teszi teljesebb értékűvé a lexikont. A maradandóságot nem véletlenül emlegettük az imént. Szakirodalmi munkássága elvezette ugyan a technikatörténeti tárgyak gyűjtéséhez, 1939-ben sikerült megalapítani a Magyar Műszaki Múzeumot, azonban kormányzati döntéssel a muzeális anyagot, még abban az évben átszállították Kassára, ahol a háborús események egyáltalán nem kímélték. E második szlovákiai vonatkozás után említsük meg, életének egy újabb székelyföldi epizódját. 1943- ban szülővárosát keresi fel, és a helyi napilapban (Székely Nép — akkori felelős szerkesztője a fiatal Koréh Ferenc) cikksorozatot közöl a Székely Nemzeti Múzeum célja, feladata és rövid története címmel. Öt évre rá halt meg Budapesten. A közelgő Feketeházy-évfordulón kívül azért is érdemes alakját felidéznünk, mivel valahogy elfeledkeztünk róla. Születésének centenáriumán a hozzánk eljutó szakmai, ismeretterjesztő sajtóban nevét hiába kerestük. A helyi sajtóban nem emlékezhettünk rá, mivel — úgymond — külföldön élt (mint múzeumunk történeti íróját azért csak "becsempésztük" a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükörbe). Érdekes módon iskolája sem emlegette a neves diákok között (1918-ban is csak Schmidt Ede Budapesten élő mérnökről emlékeztek meg. Szerepe lehetett a feledékenységben a névváltoztatásnak is). Közös dolgaink rendezésébe azonban a róla való megemlékezés is beletartozik. KÓNYA ÁDÁM
