A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-18 / 42. szám
gjgglgj HÍRMONDÓ sililim m A Csemadok Országos Választmánya 1991. szeptember 28-án Losoncon tartotta 2. ülését. Annak ellenére, hogy igen fontos kérdések szerepeltek a napirenden (pl. a szlovákiai magyar oktatásügy helyzete), 35 választmányi tag (39 %) nem jelent meg a tanácskozáson. A távolmaradás okait érdemes volna megvizsgálni, akkor talán arra a kérdésre is választ kaphatnánk, miért csappant meg a munkakedv számos Csemadok-alapszervezetben, mivel magyarázható az egyre hatalmasabb méreteket öltő tanácstalanság és letargia? Úgy látszik azonban, hogy a baj nem jár egyedül. Az ülésen megvitatott iémák csupa olyan problémát vetettek föl, amelyekre egyelőre nem sikerült kielégítő megoldást találni. Kétségtelenül oktatásügyünk helyzete a legaggasztóbb. A várakozással ellentétben az iskolák nem kerültek az önkormányzatok hatáskörébe, a centralizált irányítás a rendszerváltozást követően sem lazult. Az iskolákra rákényszerített igazgatóválasztás sok helyen megoldhatatlan problémát okozott, nem is szólva a civakodásokról és az elmérgesedett légkörről. Pedagógusaink zöme manapság nem tud az érdemi munkára koncentrálni, mert kisstílű pozícióharcokban fecsérli el energiái jelentős részét. A gondokat tetézi az anyagiak hiánya és a pedagógusutánpótlás akadozása. Révész Bertalan, a Nyitrai Tanárképző Főiskola tanára egyenesen szabotázsnak nevezte mindazt, ami a magyar pedagógusképzés körül folyik. Abban mindenki egyetértett, hogy a problémák megoldását a nemzetiségi oktatásügy önigazgatása jelenti. Elvégre gondjainkat mi ismerjük a legjobban, úgy illene tehát, hogy magunk dönthessünk a problémák orvoslásáról is. Az oktatásügyi tárca azonban egyelőre csökönyösen dacol ezzel a törekvéssel, s legföljebb jelentéktelen engedményekre hajlandó. A vitában természetesen nemcsak panaszokat hallhattunk, hanem nagyon okos elképzeléseket, sőt tervezeteket is. Csicsay Alajos pl. felvázolta egy gyökeresen átalakított iskolarendszer modelljét, amelynek ismertetésétől csak azért tekintek el, mert bízom benne, hogy maga a javaslattevő teszi ezt meg a közeljövőben. Zalabai Zsigmond "Losonci kátéjában (ezt a Németh László ihlette címet adta hozzászólásának) egyebek között a hátrányos helyzetű vagy most szerveződő kisiskolák anyagi támogatására buzdított (szervezze meg a Csemadok, hogy könyveket, tanszereket és oktatási segédanyagokat küldjenek oda). Javasolta továbbá, hogy tájainkhoz kötődő híres emberekről nevezzük el középiskoláinkat. Görföl Jenő rámutatott arra a fontos tényre, hogy ahol nincs magyar iskola, ott a Csemadok-alapszervezet munkája is stagnál, viszont a Csemadok aktivistái sokat tehetnek településük iskolájának fellendítéséért is. Többen szóvátették, hogy politikai mozgalmaink még a nemzetiségi oktatásügy kérdéseiben sem tudtak eddig közös nevezőre jutni, így aligha csodálkozhatunk azon,hogy a törvényhozásban nem sikerült semmilyen komolyabb oktatásügyi elképzelést előterjeszteni. A Csemadok támogatja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SZMPSZ) célkitűzéseit, s magát a szervezetet a szlovákiai magyar oktatásügy kérdéseiben illetékes szakmai testületnek tekinti. Sajnos sem az oktatásügyi tárca, sem politikai mozgalmaink nem veszik igazán komolyan az SZMPSZ-t. Amíg nem szűnik meg ez a bizalmatlanság, addig nagyon nehéz lesz konkrét eredményeket elérni. A Csemadok OV úgy határozott, hogy oktatásügyi elképzeléseit és célkitűzéseit eljuttatja politikai mozgalmainkhoz, és szorgalmazni fogja, hogy az SZMPSZ-szel közösen vitassák meg a további teendőket. Határozat született arról is, hogy szakértők bevonásával a Csemadok kidolgozza a nemzetiségi oktatásügy autonómiájának koncepcióját és az önigazgatás gyakorlati megvalósításának hogyanját. A másik megvitatott téma: a szlovákiai magyar amatőr színjátszás helyzete és távlatai sok szállal kapcsolódik az előbbihez, gondoljunk csak az iskolai színjátszásra. Az előterjesztett vitaanyag annyira részletes és problémafeltáró volt, hogy a vitában elsősorban konkrét részletkérdések kerültek terítékre. Többen is javasolták, hogy a Duna Menti Tavasz vers- és prózamondói versenyét rendezzék meg a keleti régióban. Abban mindenki egyetértett, hogy a Csemadok különösen a gyermekszínjátszás terén (beleértve természetesen a vers- és prózamondást, valamint a bábjátszást is) tehet sokat a magyar iskolákért. Az elszomorító anyagi helyzet azonban úgy látszik e téren is romboló hatású lehet. Az iskoláinkban kialakult feszültség is fékezi a gyermekszínjátszás kibontakozását, emellett még mindig nincs nagy becsülete annak a pedagógusnak, aki szabadidejét áldozza fel a gyermekek kedvéért. Ami a felnőtt amatőr színjátszást illeti, sajnos az ülésen nem sok biztatót hallhattunk. Egyre-másra szűnnek meg — anyagi nehézségek miatt — a korábban szebb napokat is látott csoportok, s mintha az amatőr színjátszás közösségteremtő kohéziós ereje is fogyóban lenne. Általában bajok vannak a közösségteremtéssel, az összefogással. Falvainkban, kisvárosainkban nagy a széthúzás, a közös ügyekért nehéz a tömegeket mozgósítani, jóllehet ma már senki és semmi nem tiltja ezt. Az országos választmány szervezési kérdésekről is döntött. Máté László személyében megválasztotta a Csemadok másik titkárát, aki elsősorban a keleti régió tevékenységét fogja irányítani és székhelye Kassán lesz. Feladata lesz továbbá az is, hogy ápolja a kulturális kapcsolatokat a régió határon túli területeivel és szervezeteivel is, elsősorban a Kárpátalján, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (Magyarország) és Románia nyugati megyéiben. Az OV viszonylag rövid vita után elvetette a tagdíjak módosításra tett javaslatot és nem döntött a Csemadok új jelképéről sem. A beérkezett pályaművek között akadt ugyan néhány színvonalas tervezet is, de még ezek sem fejezték ki — a választmányi tagok véleménye szerint — a Csemadok "lényegét". Tehát — egyelőre — továbbra is érvényben marad a régi jelkép. De vajon mikor lesz a lelkesedésünk is olyan, mint régen? LACZA TIHAMÉR A HÉT 9
