A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-18 / 42. szám
hognak a helybeliek, és joggal. — De azt sem tudjuk hol vásároljunk. A faluban nincs zöldségbolt, Bősre utazzunk tán azért is? Aki falun él, tudja milyen minőségen aluli a falusi zöldségesboltok árukínálatai — Van a faluban halastó, nem messze az újonnan ásottól, annak a vize nem jött fel a kertekig. A buzgár okozta ezt a nagy áradást a kertekben. A kerti halastó oldalából tört elő. A gazdája biztosan tudott a buzgárról, mert amikor először telefonáltak neki, hogy jöjjön, mert menteni kell, visszatelefonált, hogy a pajtában vannak homokzsákok, használják. Aki nem a Duna partján nőtt fel, aki még nem látott buzgárt, aki nem látta az áradó, rohanó Dunát, az azt hiszi, hogy egy pajtában elfér annyi homokzsák, amennyi egy buzgár veszélytelenítéséhez kell. A víz nőtt, a rádió minden órában az árvízveszélyről adott híradást, de a halastó gazdája nem érezte szükségét, hogy mentse a tulajdonát. Nem tudom, hogy gondolt-e valaha arra, mi lesz a környező házakkal, ahol emberek élnek, laknak — az az egyetlen otthonuk és nincs biztonságos más lakásuk—, hogy mi lesz a faluval, ahova hétvégén a saját portájára jár pecázni, hogy mi lesz az egész környékkel, ha a buzgár eluralkodik, ha nem sikerül megfékezni? — Olyan volt az udvara — emlékezik ismét valaki a faluból —, mintha szivacson jártunk volna. Az emésztőgödör tetején a vaslapot csak úgy emelgette a víz. A pumpáskutat nem kellett húzni, csörgött magától. Az országúti aszfalt is imbolygott. — Kedden végre előkerült a tulajdonos, egyenruhások kísérték. Jobb is. Még megverte volna őt a helybeli ember... — Ha most hallaná, hogy elmarasztaljuk, tán még meg is szúrna minket... Tárgyilagosan csak annyit állapítok meg, hogy rendkívüli módon elmérgesedett a helyzet a falusiak és az idegen között. A helybeliek félnek, bemutatkozni nem mernek. Az idegen védi a tulajdonát, portáját lezárja. A homokzsákokat — a halastó és a buzgár szomorú maradókát — csak messziről fotózhatom le. Egyesek és mások Amikor annak idején a faluban híre ment, hogy halastó készül a gát tövében, felháborodott a falu népe. OTT JÁRTUNK Panasz panaszt követett, mígnem a hatóságok is kénytelenek voltak foglalkozni az üggyel. A szakemberek április 13. és 16. között helyszíni szemlét tartottak (1982-ben), amelyről augusztusban ki is adták a megfellebbezhetetlen döntést. Jó lenne, ha valaki, akinek jó az emlékezete, elmondaná, hogy a helyszíni szemle és az írás kiadása között miért telt el annyi idő. Mert azok után, hogy annyi rosszat megtudtunk az elmúlt másfél év alatt a szakmai és a pártérdek összefonódásáról és arról, hogy ha a szakvélemény nem szolgálta a pártérdeket (államérdeket, kormányórdeket) akkor a szakembert némították el, vagy hallgatott magától — sok mindenre gondolhat az ember. Hogy esetünkben mi az igazság, azt nem tudom. Tény viszont, hogy létezik egy szakvélemény a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság vízgazdálkodási szakosztályának fejléces papírján, Vöd - 401-40/1982 szám alatt iktatva és 1982. augusztus 24-óvel keltezve, amelyben semmiféle szempontból nem találták veszélyesnek a kerti halastót. S ezt hót teljes pontban bizonyították. Tételesen: Nem számít vízügyi szempontból objektumnak, kívül esik az árvízvédelmi sávon, árvízvédelmi szempontból nincs negatív hatása, nem okoz töltésázást vagy buzgárt. Ha különglegesen nagy víz jön, akkor be kell temetni, és a tulajdonosnak ezért nem jár kártérítés. Végezetül az azóta ezerszer ismételt szentencia: Ha megépül a Bős-Nagymarosi Vízlépcső a Csallóközben elméletileg nem lesz több árvíz. Hát igen, elméletileg! És a valóságban? Mára kiszáradt a buzgártól mélyített halastó. Már csak a partján száradó homokzsákok jelzik, hogy itt életveszély fakadt a tisztán feltörő vízből A valóságban a Duna elvtárs uraimók kedvéért sem respektálja a pecsétes papírt, és nem tanul meg olvasni. Úgy viselkedik, ahogy évszázadok óta viselkedett. A partján élő ember tudja ezt. Akkor is, ha nem szerzett "lng"-et semmilyen főiskolán. Kedves Janko, Klimčík, Jakša, Füry, Voško, Dvorák, Moravčík, Buček, Šebán elvtársak! Az Önök szakvéleményét tartalmazza az a hót pont. Az élet azt bizonyította, hogy tévedtek. Az Önök aláírása bizonyára szerepel más vízügyes, az erőművel összefüggő szakvéleményen is. Tévedésüket a Dunaparti emberek virrasztó gátőrzéssel, homokzsák töltéssel helyrehozták. Az ilyen szakvélemények alapján megépített erőmű okozta károk viszont helyrehozhatatlanok! A Duna tanít minket, okuljunk belőlel A SZERZŐ FISTER MAGDA FELVÉTELEI A HÉT 3
