A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-18 / 42. szám
OTT JÁRTUNK Életveszélyben Halastó a gát mellett Bár a szapi csárda elég híres (főleg a kirántott baromfimájat érdemes ott megkóstolni) gondolom van, aki nem tudja hol fekszik ez a több száz lelkes község. Nos, Bős és Medve között, a Duna bal partján. Az alvízcsatorna közvetlen tövében. Itt fog nagy árral tova rohanni a turbinákról lezúduló víz — persze csak, ha a helybeliek megengedik. Ennyit a természeti körülményekről. S most visszatekintek az időben néhány évet. Egészen a hetvenesnyolcvanas évek fordulójáig. Amikor is gazdát cserélt a szapi Petőcz porta. A tulajdonos kiöregedett a házból, eladta hát egy helybéli fiatalembernek, aki viszont csakhamar túladott rajta. De a portát s rajta a házat már nem helybeli, még csak nem is Duna melléki ember vette meg, hanem egy pozsonyi színész. Nagy keletje volt akkoriban a Dunaparti telkeknek. Hiszen üdülőkörzetet ígért a vizes lobby — akkori pártunk és kormányunk — a Bős- Nagymarosi Vízlépcsőrendszer teljes hosszában. Nem kárhoztatom ón sem az eladót, sem a vevőt. Mindenki azzal kereskedik, amivel tud. Csak háti Ha majd elnémul az utolsó madár, ha kiszárad az utolsó folyó, ha learatjuk az utolsó gabonatermést, akkor látjuk majd meg, hogy a pénz nem ehető. Jó, ha van, de meg kell gondolni, hogy mit kockáztatunk a megszerzésével! A töltésről nézve völgyben fekszik a falu, de a töltés olyan magas, amilyen magas víz várható az alvfzcsatornában Nem tudom, hogy a Petőcz-kert új gazdájának megmondta-e valaki, hogy ott nagy víz idején buzgár szokott fakadni. Ha megmodták volna, akkor talán nem ássa ki a halastavát. Mert ugye egy valamire való nyaralóhoz — és a régi paraszt porta annak szolgált — halastó is dukál! Tény viszont, hogy a kiásás után a helybeliek enyhén szólva nyugtalankodni kezdtek. Ennek viszont írásos nyoma is van. S most ugorjunk egyet az időben. Emlékezzünk az idei nyárra, amikor a vízállásjelentés és az árvízveszély szerepelt a híradások első helyén. A Duna tetőzósót megelőző két-három nap és éjszaka nagyon sok "furcsa" helyzetet teremtett. Ekkor pattant ki újra, most már botrányos méreteket öltve, a Petőcz-kerti halastó ügye. Mintha szivacson jártunk volna Szeptember végén jártam a faluban. A malacok néhol még mindig "emeletes" ólban feküdtek. (A nagy víz idején meg kellett emelni a padlót.) A kertekben, sajnos, csak a gyom nő. Mert az egykettőre újranő. A vetemóny mind kiveszett. A ház előtt álldogáló asszonyok azt mesélik, hogy az ő életükben — többen élénken emlékeznek az 1956-os nagy vízre — már többször volt magas a dunai vízállás, a kerten, az udvaron is átfolyt a víz, de csak átfolytl Kárt nem tett. Most meg fel kellett törni a járdát, hogy utat csináljanak a víznek. Olyan helyeken volt lábszármagasságú az ár, ahol máskor bokáig sem ért. — Most vásárolhatjuk a paprikát, a paradicsomot, a krumplit — do-Ez a halastó olyan régi, mint maga a falu. Jól megvannak egymással 2 A HÉT
