A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-05 / 27. szám

GONDOLKODÓ Új üzletpolitika ? Csinosítja üzleteit, vendéglátóüze­meit Feleden a Jednota Fogyasz­tási Szövetkezet. Az esztétikus, tetszetős kirakatok felkeltik a járó­kelők figyelmét. Jóleső érzesse! leszögezhetnénk, hogy íme ismét léptünk egy arasznyit előre közsé­günk szépítése terén. Örömünk azonban nem teljes, ugyanis min­denütt csak szlovák nyelvű felirato­kat olvashatunk. A kétnyelvűeket eltávolították, és szlovák nyelvűek­­re cserélték fel őket. Három üzlet­vezető egybehangzóan állította, hogy ők erről nem tehetnek. Eze­ket a munkálatokat a Jednota szövetkezet rendelteel. Az ő utasí­tásuk alapján végzi munkáját a kirakatrendező. Az üzletvezetők kötelessége, hogy biztosítsák a szövetkezettől kiküldött személy­nek a megfelelő munkafeltételeket, és nincs jogukban a kivitelezés módján változtatni. Jártam a pol­gármesterünkéi is, aki szintén nem helyesli az efféle megoldást. Azon­nal felhívta a Rimaszombati Jed­nota Fogyasztási Szövetkezet ez ügyben kompetens dolgozóját, akitől ígéretet kaptam a dolgok mindenki számára kielégítő rende­zésére. Ennek ellenére semmi vál­tozás nem történt. Az ember ilyen dolgok láttán gondolkodni kezd, és magyaráza­tot keres a jelenségre. Tudni sze­retné, miért választotta a Jednota üzemegységei csinosításának ezt a módját községünkben? Esetleg ez egy új üzletpolitka lenne? Talán így szeretné növelni az üzletei forgalmát? Amennyiben ez a szán­dék vezette az illetékeseket, furcsa módon próbálnak célt érni. Megle­hetősen szokatlan az üzleti gya­korlatban a reklámozásnak az a módja, amit itt alkalmaztak. Eddig úgy tudtam, hogy a jó üzleti szel­lem egyik alapelve a vásárlók minél jobb, előzékenyebb kiszol­gálása és megbecsülése. Ennek az elvnek pedig feltétlen velejáró­ja: kétnyelvű közegben, kétnyelvű feliratok jelenléte. Eddig még nem tapasztaltam, hogy a magyar vá­sárlók pénzét visszautasították volna a kasszánál, pénzük vásár­lóereje ugyanolyan, mint szlovák polgártársaiké. Ráadásul közsé­günk lakosságának többsége ma­gyar nemzetiségű. Ebben az eset­ben bizonyosan ők juttatják na­gyobb nyereséghez a Jednotát. Mégsem tartanak érdemesnek bennünket arra, hogy magyar fel­iratokat is elhelyezzenek üzletei­ken. Nem látom technikai akadá­lyát sem a kétnyelvűségnek, hi­szen latin betűkkel írunk mi is, nem használunk kínai írásjeleket. Nehezen tudok rájönni a problé­ma nyitjára. Talán rossz oldaláról közelítem meg a dolgokat? Eset­leg ez a megoldás lenne a napja­inkban oly divatos, felelős politiku­saink részéről minden adandó al­kalommal hangoztatott kisebbség­barát politizálás egyik gyakorlati megnyilvánulása? Kétlem, hogy ez lenne megbecsülésünk és a felénk irányuló valódi jószándék jele. A Jednota illetékesei ebben az esetben még a nyelvtörvény rendelkezéseire sem hivatkozhat­nak, mert azok sem korlátozzák a kisebbségek nyelvének használa­tát a fogyasztási szövetkezetek termékeinek reklámozásánál. E je­lenséget inkább a jól bevált régi praktikával magyaráznám, mely szerint úton-útfélen hangoztatjuk a kisebbségekről való gondosko­dást, és közben minden hivatalban teszik az ellenkezőjét. Sétáljunk végig Rimaszombat utcáin, ve­gyük szemügyre üzleteit, aztán hasonlítsuk össze például a 25 évvel ezelőtti állapottal. A felirato­kat figyelve lehangoló az ered­mény. Nem is csoda, hiszen az újonnan felépülő vagy felújított üz­letekben, szolgáltatóüzemekben már nicsenek magyar nyelvű felira­tok. Hírközlő eszközeink szinte naponta tájékoztatnak nemzetisé­gi, kisebbségi témákat is érintő tanácskozásokról, melyeknek saj­nos eddig nem láttuk gyakorlati hasznát. Az ezeken a fórumokon elfogadott elvi álláspontok szá­munkra csak üres szólamoknak tűnnek, mivel gyakorlati alkalma­zásuk a kisebbségvédelem terüle­tén, felelős hivatalnokaink kisebb­ségellenes alapállása miatt falba ütközik. Nézetem szerint ezen az áldatlan állapoton csak kitartó, megfontolt és összehangolt politizálással lép­hetünk túl. Passzivitásunk a min­ket ért sérelmek esetében igen kedvez az ellenünk munkálkodó erőknek. Mert, ha nyugodt a fel­szín, akkor minden rendben van: "jó a kisebbségpolitikánk, elége­dettek a nemzetiségek". Ezért ne maradjunk közömbösek, hanem adjunk hangot tiltakozásunknak, és az ügyben illetékes hivatalban próbáljuk kieszközölni a számunk­ra is elfogadható döntést! A cikk megírása után egy fon­tos, írásom lényegi mondaniva­lóját érintő információhoz jutot­tam. Polgármesterünk értesített, hogy többszöri utánjárás után ígéretet kapott a magyar nyelvű feliratok utólagos feltüntetésé­re. Ennek ellenére, mivel nem egyedi esetről van szó, és a pozitív végkifejlet sem a kisebb­ségeket megbecsülő, egyenran­gú és egyenjogú partnerként elismerő, lojális magatartásfor­ma természetes következmé­nye, hanem személyes tiltako­zás eredménye, kérem, közöljék írásomat. EGYÜD LÁSZLÓ Foto: Krascsenits Géza 4 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom