A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-27 / 39. szám
m a HÍRMONDÓ T. G. Masaryk emléke Vágsellyén T. G. Masaryk 1937-ben bekövetkezett halálát nagy megrendüléssel fogadta a korabeli Csehszlovákia, annak ellenére, hogy a volt köztársasági elnök 87 éves korában hunyt el. Halálát követően országos gyászt rendeltek el az egész köztársaság területén. Ebből az alkalomból országszerte gyászmiséken emlékeztek meg a volt köztársasági elnökről. Gyászolt a szlovákiai magyar kisebbség is, hiszen Masaryk filozófiájának alapja a humanizmus volt. Az ó demokratikus felfogása, hogy minden nemzet és nemzetiség élje az ő eredeti nyelvi és nemzeti formáját és ennek fejlesztésében akadályozva ne legyen, támogatásra s rokonszenvre talált mind az ellenzéki magyar pártok mind a támogatói körében. Ennek alapján bátran kijelenthetjük, hogy a szlovákiai magyarság gyásza őszinte volt. A volt köztársasági elnök halálát követően 1938. január 29-én a Vágsellyei járás választmánya határozatban fogadta el T. G. Masaryk emlékének tiszteletét. Ennek értelmében a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 20. évfordulója alkalmából a járási székhelyen Vágsellyén, T. G. Masaryk szobra felállításának tervezetét hagyták jóvá. A szobor elkészítésére kiírt pályázatot, négy pályázó közül, Jozef Pospíšil pozsonyi szobrászművész nyerte meg. Az ő terve alapján T. G. Masaryk mellszobra sziléziai bazalt talpazaton állt volna és az egész emlékmű nagysága elérte volna a 3 métert. Az emlékmű felállítáHELYREIGAZÍTÁS Lapunk 34-es számában, a Kései sebgyógyító című írásban tévesen jelent meg, hogy a Szovjetunióba az NKVD által elhurcoltakat kártalanító törvény vonatkozna azokra is, akik francia, angol vagy amerikai fogságban voltak. A valóság más. A törvény egyelőre csak a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltak kártalanítására vonatkozik. A francia, angol és amerikai fogságban töltött idő kárpótlásáról tárgyalások folynak. Az olvasók és az érintettek szíves elnézését kérjük. sának anyagi fedezésére a járási választmány 50 000 koronát hagyott jóvá, azzal a feltétellel, hogy a szobornak október 15-re el kell készülnie, ugyanis az emlékmű ünnepélyes leleplezését október 28-ra tervezték. A szobor felállításának helyét a járási hivatal vezetője, a járási főnök jelölte ki, éspedig az állami iskola előtti téren, mely a városka legforgalmasabb helye volt. Az emlékmű felállításának országos visszhangja volt. A szlovák napilapok (Slovenský denník, Národné noviny) külön kiemelve foglalkoztak az eseménnyel s nagy megelégedéssel vették tudomásul, hogy a jubileumi évben a magyar lakosság tisztelettel emlékezik meg az államalapító T. G. Masarykról. Az eredeti tervek megvalósításába közbeszólt a történelem. J. Pospíšil szobrászművész 1938. október 20-i levelében arról értesítette a járási hivatal vezetőjét, hogy a mellszobor elkészült, de az avatásra nem kerül sor az október 28-ra kitűzött időpontban, ugyanis a hitleri Németország által megszállt Sziléziából nem szállították számára a megrendelt bazalt talpazatot, melyre a következő feliratot tervezte: T. G. Masaryk (1850 — 1937). A levelet október 26-án, tehát egy héttel az első bécsi döntés előtt kézbesítették a járási hivatalnak. Az 1938. november 2-án hozott első bécsi döntés értelmében nemcsak Vágsellyét, hanem a járás majd egész részét is Magyarországhoz csatolták, így a szobor leleplezése és tervezete örök időre a fiókba került. Bukovszky László Tudósítás egy szomorú vásárról Csöndes, szomorú esemény volt az idei ružinovi vásár. Legalábbis a tavalyihoz képest. (A Pozsonyt kevéssé vagy egyáltalán nem ismerő olvasók kedvéért fontosnak tartom legalább így zárójelben megjegyezni, hogy Ružinov a szlovák főváros II. városkerületének egy meglehetősen nagy kiterjedésű része.) Áru ugyan akadt ott bőven, még leszállított áron is, ám hiányzott a fizetőképes vásárlóközönség. Alighanem ennek tudható be, hogy a máskor oly nagyhangú árusok is meglehetősen csöndesek voltak: senki sem kínálta harsány hangon a portékáját, senki sem akart akár erőszakkal is vevőt "fogni" a tömegben — de persze tömeg sem volt. Azoknak, akik ott sétálgattak — hogy ne mondjam: lézengtek—a sátrak között, tulajdonképpen még a zsebtolvajoktól sem kellett tartaniuk, hiszen a zsebesek is csak tolongásban "érvényesülnek", márpedig tolongás ezúttal nem volt a vásárban. Akadt egyébként olyan árus is, aki portékájával együtt a sátrát is áruba bocsátotta, s ezen nem is csodálkozhatunk: jelenlegi feltételeink között a legügyesebb maszek is csődbe juthat, hiszen igazi piac csak ott létezhet, ahol az embereknek pénzük van, azaz tudnak vásárolni. A vásár szomorkás hangulatát csak fokozta, hogy hiányoztak Ružinovból a vásári mutatványosok — talán már nem is léteznek ilyenek? — s a közönséget óriási nyereményekkel kecsegtető csalók, bár körutam során felfigyeltem egy nem éppen bizalomgerjesztő kinézetű asszonyságra, aki boldog-boldogtalannak elpanaszolta, hogy 'első díjat: egy hanglemezt" (I) nyert, de nem adták neki oda. Hogy hol és mikor történhetett ez az égre kiáltó igazságtalanság, nem sikerült kiderítenem, mert — noha a vásár egész területét bejártam — sehol sem láttam senkit, aki hanglemeznyerésre buzdította volna a nagyérdeműt. Pedig a dolog üzleti oldala érdekelt volna, hiszen ki is akarna manapság éppen hanglemezt nyerni? Annak talán már egy könyvet is felajánlhatnánk... A legszomorúbb vásári élményem ezúttal az volt, hogy a szemem láttára büntettek meg — 200 koronára — egy fiatalasszonyt, aki engedély nélkül árusította a tengeri malacait. Szegény tengeri malacokról ugyanis lerítt, hogy a közelmúltban születtek, s gazdájuk csak azért vitte "vásárra a bőrüket", mert sajnálta őket elpusztítani. A történtek után nem kétséges, mi lesz a sorsuk... A vásártértől alig párszáz méternyire, a Nagyszombati vám alatti aluljáróban ugyanekkor két — alighanem Jugoszláviából "elszármazott" — szélhámos szédítette, illetve fosztotta meg pénzüktől a tisztes, ám gyors meggazdagodásra vágyó családapákat sőt -anyákat. (E szélhámosok kelléktára mindössze három lyukas aljú gyufásdoboz és egy papírgalacsin. Aki kitalálja, melyik gyufásdoboz alatt van a papírgalacsin, ezer koronát nyerhet, ha viszont téved, ő szabadul meg — méghozzá nagyon gyorsan — egy ezrestől.) A közelben egyetlen rendőr sem tartózkodott.. A rendőrök alighanem illegálisan árusított tengeri malacokra vadásztak... Varga Erzsébet A HÉT 9
