A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-27 / 39. szám
ERŐMŰ ÉS POLITIKA A bósi erőmű kérdését immár nem lehet depolitizálni. Nem lehet csak energetikai, ökológiai, vízügyi probléma, pedig ez lenne a jó. Sajnos, egyre inkább politikai üggyé fajul, s kezd a csehszlovák bei- és külpolitika botránykövévé válni. Az Új Hullámhossz egyik nyárvégi műsorában politikai mozgalmaink képviselői fejtették ki véleményüket Bős ügyében. A. Nagy László, az SZNT alelnöke, az FMK elnöke. — Röviddel az SZNT Elnökségének augusztusi ülése után a sajtóban megjelent egy hír, amely szerint az erőmű csehszlovák szakaszán leállították a C-variáns munkálatait Összefügg a hír a tanácskozással és határozatával? • Duray Miklós képviselő, az Együttélés p.m. elnöke (Méry Gábor felvétele) — A sajtóiroda sajnos nem közölte, hogy kitől származik a hír, ennek ellenére nagyon pozitívan értékelem. Beilleszthető ugyanis egy olyan folyamatba, amely kedvezőbb feltételeket teremt a kialakult patthelyzet feloldásához. Ugyanis a magyarcsehszlovák tárgyalások holtpontra jutottak, azért is, mert mindkét fél mereven ragaszkodik álláspontjához. Ha a csehszlovák oldalról nézzük a kérdést a C-variáns egy radikális megoldás, amely szöges ellentétben áll a korábbi egyezményekkel. Ez a magyar partnert is olyan magatartásra kényszeríti, amely az eddigi tárgyalásokon feloldhatatlan volt. Ha a hír igaz, akkor értékelhető egy csehszlovák gesztusként is a szeptemberi tárgyalások előtt. — Az SZNT elnöksége milyen értelemben foglalkozott az erőmű ügyével, és mondhatjuk-e, hogy Bős ügye parlamenti ellenőrzés alá került? — Igen, ez így van, az SZNT környezetvédelmi bizottsága kapta állandó feladatul a kérdést. Az említett elnökségi ülésen Zemko alelnök lényegében nagyon korrektül teljesítette az Eurolánc képviselőinek adott ígéretét és tájékoztatott a velük folytatott tanácskozásról. — A hazai szlovák sajtóban, a rádióban, még augusztus folyamán felreppentek találgatások arról, hogy az FMK küldöttsége Budapesten járva a csehszlovák érdekeknek megfelelő nyomást kívánt gyakorolni magyar parlamenti képviselőkre. Mi az igazság? —A hír úgy igaz, hogy valóban járt küldöttségünk Pesten, nem is egy, kettő. Tárgyaltunk az SZDSZ, Fidesz, és az MDF képviselőivel. Szó nem volt arról, hogy mi nyomást gyakoroljunk a magyar politikai élet képviselőire. Mi arra vállalkoztunk ebben a kérdésben, hogy közvetítünk. Azt próbáltuk megvizsgálni, hogy van-e lehetőség az ellenzék és a kormánypártok közt valamiféle hidat találni. A kérdés ugyanis az, hogy a Bős — Nagymaros kapcsán • A. Nagy László, az SZNT alelnöke, az FMK elnöke (Gyökeres György felvétele) kialakult nemzetközi patthelyzetnek van-e olyan megoldása, amelyik mindkét fél számára elfogadható. — Néhány cseh lap felkapta azt az állítást, hogy Bős nemzetiség-ellenes, tehát magyarellenes mú. Helytállóak-e véleményed szerint ezek az állítások? — Bős nem nemzetiségi kérdés, fontos kérdése ugyan a hazai és a magyarországi társadalmi életnek, de nem lehet így megközelíteni. Igen, súlyosan érinti az itt lakók életét, akik történetesen zömében magyarok, de ez véletlen egybeesés. Ezt viszont nem szabad nemzetiségi ellentétek szítására kihasználni, s aki így tesz, az alapvetően félreérti a kérdést. Bős mindenkit érint, tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzetiségű. Duray Miklós, az Együttélés PM elnöke, a Szövetségi Gyűlés elnökségének tagja. — Nagy vihart kavart a Mladá Fronta Dnes lapnak adott nyilatkozatod, amelyben Bőst a magyar nemzetiség ellen létesített műnek nevezed. Kifejtenéd nekünk is álláspontod? — így igaz, nemzetiség-ellenesnek neveztem Bőst A velem interjút készítő újságíró arra volt kíváncsi, hogy mi a politikum a bósi építkezésben, mi az tehát, ami mozgatja az ügyet? Teljesen nyilvánvaló, hogy ha a szakemberek bebizonyították, hogy óriási környezeti károsodás következhet be, ha a közgazdászok bebizonyították, hogy nem kifizetődő, ha az energetikusok bebizonyították, hogy minimális energiát fog termelni, és ha bebizonyosodott az is, hogy hajózási feltételeket a Dunán enélkül is meg lehetett volna teremteni, akkor már csak egyetlen szempont marad, a politikai. Én ezt próbáltam elemezni, és ez nem egy új helyzet ezt az álláspontomat évekkel ezelőtt, a nyolcvanas években már a bécsi televízióban is elmondtam... — És azt hiszem, ez voK az álláspontja a Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának is annak Idején...? — Igen, akkoriban ez a bizottság egyértelműen emellett tette le a voksot az erőmű politikai hátterét próbálta leleplezni. Akik engem a szóban forgó interjúért támadtak, azok vagy nem értenek a kérdéshez, vagy nem értenek a politikához, vagy pedig egy olyan politikai célt szolgálnak, amely nem a mi választóink érdekeit követi. — A Mladá Fronta Dnes interjújáról sokan azt állítják, hogy túl konfrontativ? — Lehetséges, hogy igazuk van, azonban nem hiszem, hogy több lenne benne a konfrontációra való felhívás, mint például abban a belügyminiszteri rendeletben, amely kirendelte a tüntetők ellen a rendőrséget És attól sem kell nagyobb konfrontáció, hogy a kormány nem kéri ki a lakosság, tehát az érintettek véleményét — A nyár folyamán számos alkalommal láthattunk téged és képviselőtársaidat kint a csölösztól gáton. Értelmét látod e polgári tiltakozó akcióknak, és lesz súlyuk majd, ha Bősről valahol valakik dönteni fognak? — Én nagyon szükségesnek tartom e megmozdulásokat. Persze nem állítom, hogy ez az egyetlen módja és eszköze a vélemény megformálásának. De amikor a kormány nem hallgatja meg a lakosság, sót a szakemberek véleményét sem, akkor bizony egyetlen lehetőségként kell kihasználni. Én a tüntetők oldalán állok, igaz, mint parlamenti képviselő, megpróbáltam más eszközökkel is kifejteni véleményemet, sikertelenül. Az interjúban is elmondtam, hogy számomra sem maradt más hátra, mint hogy állampolgárként beálljak a tüntetők közé. Mentelmi jogommal tulajdonképpen a tüntetőket védtem, mert amikor eléjük álltam, akkor a rendőrség nem mert beavatkozni. — Lehetünk-e egyáltalán optimisták abban a tekintetben, hogy végül Bősnél a józan ész győzedelmeskedik? — Én abban vagyok optimista, hogy tudom, a szlovák kormány döntésével jóváhagyott megoldás egyszerűen nem valósítható meg. Ez nem járható út. Én továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy a végső szót a helyi lakosságnak kell kimondania, és a leggazdaságosabb az lenne, ha az erőművet lebontanák. Biztos, hogy ebből nyerne a legtöbbet mind a helyi lakosság, mind az egész nemzetgazdaság. Új Hullámhossz, 1991. augusztus 31. Polák László A HÉT 7
