A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-27 / 39. szám
HÍRMONDÓ Széles úton járjatok Nem tudom hányán lehettünk a galántai járási hivatal tanácstermében. Nem tudom hányunkat hozott ide a szájtáti kíváncsiság, hányán voltak a meghívottak és hányán a szülők, akik szorongó (ezt is csak feltételezem) csemetéiket kísérték el az új, ismeretlen világ kapujáig. Mindannyian az első szlovákiai magyar, de talán az első szlovákiai magángimnázium ünnepélyes megnyitójára érkeztünk. Azt viszont tudom — mert sokan mondták, s ugye az ismétlés a tudás atyja —, hogy a pillanat történelmi volt. Biztosan az volt, mert az elnöki asztalnál helyet foglaló — tehát a meghívást elfogadó — prominensek közül (elnézést, ha rosszul számoltam volna) csak ketten nem szóltak. Ők pedig a pillanat történelmiségét biztosan felismerik. (Azt csak csendben jegyzem meg, hogy volt idő, amikor a pillanat történelmisége igazodott — igaz más prominensek megjelenéséhez-megnyilvánulásához. Ez már múlt, fátylat reá.) Egy biztos, nem szerettem volna Tóth Lajos bőrében lenni, annyi szépet és jót mondtak el róla — majdnem szentté avatták —, ahogy néhányan fogalmaztak, az iskolaügy rakoncátlan gyermekét. Csakhogy gyanús dolog a szentté avatás. Legfőképpen az zavar benne engem, hogy élőt nem lehet avatni. Én Tóth Lajosban nem a hibátlan embert tisztelem, de tisztelem a tenniakaró embert, a "homo nyüzsgőt". Emlékszem egy galántai találkozásunkra. Ahogy mondani szokták, rossz passzban volt. Érthető, akkor csaptak a hullámok a legmagasabbra a Vörösmartyklub feje felett. — Ne félj, én mindig megtalálom a magamnak való feladatot— mondta. Szóval az éljenzők és gáncsoskodók seregének megléte ellenére hosszú életet kívánok Tóth Lajosnak a megálmodott gimnázium szolgálatában. Kívánom azt is, hogy a most hozsannázó tömeg a menet közben biztosan jelentkező nehézségek láttán-tapasztaltán se kiáltson "Feszítsd meg"-et, hanem a bajokon segíteni tudók és akarók sorába álljon. Nyugtalan heteket, hónapokat, éveket kívánok a magániskola életrehívóinak, éltetőinek. Küzdelmet, eredményes harcot. Olyat, amelyben a többi iskola is edződik, mert a kihívásnak meg akar felelni. Kitartást az igazi eredmények jelentkezéséig, melyek nem fognak azonnal felbukkanni — mert nem is jelentkezhetnek rögtön, csak évek múltán. Kísérlet ez az iskola, melynek eredményétől nagyon sok függ. Balsikere évekre, évtizedekre vetheti vissza az ügyet. Országosan, de szlovákiai magyar viszonylatban biztosan. Azt kívánom tehát, hogy széles úton járjatok. (görföl) Tóth Lehel felvétele »»e»»»»»»»»»*#»»»»»»»»»»»»»»»»»*»»»»»»»»»»»»»»«««»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»*«»»»»»»»'»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»*»»»*»»* A jót érdemes eltanulni Kisgéres azon falvaknak egyike, ahol a hagyományok sorából a legtöbb maradt fenn a Terebesi járásban. Az ősidők óta ismert közmondást, hogy: Ha van a faludban szalma, ne menj a szomszéd faluba szénáért, mert lehet, hogy töreket sem kapsz... sokáig megszívlelték, főleg házasságkötéskor — mélázik el a múlton Bácskái Árpádné, született Rácz Veronika. Jó néhány szokás él még, amelyeket a családi ünnepek, például a keresztelés, lakodalom vagy a temetés alkalmából gyakorolunk. A tradíciókhoz tartozik a géresi bélés készítése is, amelyet így és ilyen formán sehol másutt nem sütnek környékünkön. Szinte rácsodálkozik az ember a régiek találékonyságára, amikor ilyen finom és olcsó eledellel találkozik. A hozzávalókat nem érdemes leírni, mert elkészítésének fortélya van, ezt látni kell. Az alaptészta sima és félgrízes lisztből készül, meggyúrva langyos, sós vízzel. Közben többször hajtogatják, finoman kenegetik olvasztott hájzsírral, hogy leveles tésztát kapjanak. A töltelék lehet kapros-túró, édes, illetve savanyú káposzta, vagy töltelék nélküli — ennek özvegybéles a neve. Apáink és nagyapáink asztaláról nem maradhatott el ez a fajta étel, mondja Vera néni, mert finom volt, laktatott és könnyen csúszott utána a jó hideg géresi borocska a mezőről fáradtan hazaérkező embereknek. Gyertek, emlékezzünk együtt Ünnepi találkozó afüleki gimnázium 40 éves fennállása alkalmából 1991. október 12-én, szombaton FÜLEKEN 10.00 órakor Ünnepély a Vigadóban 15.00 órakor Összejövetel a gimnáziumban 19.00 órakor Fogadás a Vigadóban Részvételi díj 150,— Kés Jelentkezzetek szeptember végéig: Reimann Vass Jolán Pošta Fiľakovo 986 01 8 A HÉT Demes Tiborné
