A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-06 / 36. szám

R. Lamon:

A sikertelen szökés

Sokan állítják, hogy minden változik, de ez nem igaz.

Hosszú évek óta élek itt Windvillben, de az "Egészségére” nevezetű kávéház semmit sem változott ezalatt. Csupán annyi történt, hogy Róbert visszavonult, így hát három esztendeje egyedül vezetem a kávéházat. Róbert — ha éppen nem a hegyekben vadászik — reggelente eljön egy kávéra, hogy ellenőrizze, rendben megy-e minden.

Nagyon nagy kár, hogy azon a reggelen, amikor Elsie Thompson beviharzott, nem ment vadászni.

A törzsvendégek közül egyedül az öreg Lester Heny ült a pultnál és iddogált.

A poharakat törülgettem, és közben a híreket hallgattam. Éppen Fred Bill személyleírását ismertették, aki megszökött a börtönből. A rendőrség feltetelezóse szerint a mi vidékünkön bujkál, állítólag a hegyekben.

A kávéhaz előtt megállt egy autó. Alacsony termetű tömzsi, szürke ruhás asszonyság szállt ki belőle, és rám förmedt:

— Ez a lebuj a chicagói Róbert Lányé?

— Igen — válaszoltam.

— végre egy jó hírl Chicagótól nyugatra nincs egyetlen település, ahol ne érdeklődtem volna Róbert felől — sziszegte, és revolvert húzott

30 A HÉT

elő a táskájából. — Most majd szerzek, illetve szerzünk neki egy kis meglepetést, mi ketten. Hogy is hívnak, fiatalember?

— Wesnek.

— Hát akkor jól figyelj, mit teszel ezek után, Wesl Mert könnyen megtörténhet, hogy kilyukasztom a bőröd. Ezért hát tégy úgy, mintha itt sem lennókl Ne feledd, a pisztolyban hat golyó vanl De csupán egyetlen személlyel akarok leszámolni. Róberttal.

— Miért?

— Mert tönkretette az életem. Hazaszökött Marta Disworthtal.

— Martával? Hisz a felesége voltl

— Volt? Meghalt?

Bólintottam.

— Hát ennek örülök. Róbert óriási hibát követett el, amikor nem engem vett feleségül. Ma is boldogan élhetnénk. De nem, ő nem gondolkodott,

egyre csak azután sóvárgott, hogy valahol az Isten háta mögött kávóházat nyithasson. Marta helyeselte az ötletet. Akkor hát menj, vedd el Martát, mondtam neki. Gubózzatok be valamelyik falucskábanl Én majd találok más férfit.

— Ha maga mondta Róbertnak, hogy vegye el Martát, akkor most utólagosan nem vethet a szemére semmit, amiért szót fogadott.

— Csakhát édes fiacskám, én azt hittem, csupán néhány nap kérdése,

hogy megtaláljam az igazit... de nem sikerült... Vártam, egyre vártam... aztán egy napon rádöbbentem, hogy az a másik, a más, az nem jön már soha. De sebajl Ez a mai nap emlékezetes lesz Elsie Thompsonnakl Megölöm őtl

— S ha nem engedem, hogy megölje?

— Nem akadályozhatod meg, engem nem állíthat meg már senkii Szitává lövöm, aztán beülök a kocsimba, és nekihajtok az első fának.

— Furcsa, ahogy most azt a fát emlegeti — mosolyodtam el magam. — Furcsa, mert ugyanaz történt Róberttal isi Két évvel ezelőtt nekihajtott egy fának. Akkor halt meg Márta is. Róbert súlyosan megsérült, az arcát úgy szétroncsolta, hogy alig ismerne ra, s a fél szeme is odalett. Attól kezdve nem lát rá.

— Hagyd abbal

— Jó, hölgyem. Csupán azt akartam ezzel mondani, hogy nem hal meg mindenki, aki nekimegy a fának. Ön is járhat úgy, hogy élve marad, fél szemére megvakulva, nyomorékként élhet majd tovább. Ha mindenáron meg akar halni, itt van a közelben egy beton híd.

Hirtelen lépteket hallottam. Kintről közeledtek. Az üvegajtón át nemsokára meg is pillantottam a forradásos arcot meg a sűrű ősz hajat. Elsie a bordámhoz nyomva a revolver csövét, úgy sziszegte:

— Meg ne moccanj, ha kedves az életed I

Ekkor nyílt az ajtó.

— Bukj le, Róbertl — kiáltottam rá. Az nem fogadott szót, csak meredten nézte a revolvert Elsie kezében.

Egy másodpercig sem tartott az egész. A férfi teste a földre zuhant, ón meg önkéntelenül is a nő után kaptam. Erre fejbe kólintott a revolverrel, és kiszaladt. Nyomban rá felbúgott a motor. 0

Lester még mindig a pultnál ült, és bárgyú ábrázattal nézte a halottat. Cigarettára gyújtottam, úgy bámultam a semmibe. Nem sokkal később hangos csattanás hallatszott.

Biztosan Elsie volt — jegyeztem meg csak úgy magamnak. Abban a pillanatban magas, erélyes tekintetű férfi lépett a helyiségbe, s meglepetten nézett előbb rám, aztán Lesterre. Majd a mozdulatlan testhez térdelt, megemelte a fejét, és azt mondta:

— De hiszen ez a szökött fegyencl Ki ölte meg?

— Valami őrült asszony — mondtam. — Téged akart megölni, apa.

Vércse Miklós fordítása Nagy László rajza