A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-06 / 36. szám
a városban tanított. Azt hiszem nincs szomorúbb látvány egy hídépítő mérnök számára, mint egy hídtorzó. Agócs Zoltán a párkányi Duna-parton sétálgatva egyre azon töprengett, miként lehetne ezt a hidat helyreállítani. Négy változat Az örvendetes társadalmi változásoknak köszönhetően időszerűvé vált a híd felújításának a napirendre tűzése is. A párkányiak többször is hangot adtak óhajuknak, de az esztergomi oldalon is megszólaltak a híd támogatói. Agócs Zoltán egy kis csapatot hozott létre az egyetemen és hamarosan elkészítették az újjáépítendő híd terveit. Pillanatnyilag négy változat "van forgalomban", hogy melyik valósul meg (ha megvalósul egyáltalán), azt a jövő dönti el. lenne. Mivel 20 százalékos anyagmegtakarítással számolnak, így a költségek lényegesen kisebbek lennének, mint az előző változat esetében (három nyílásnál 32 millió, öt nyílásnál 45 millió korona). A harmadik változat (3) egy ferdekábeles szimmetrikus, felsőpályás híd lenne. Agócs Zoltán szerint ez lenne a legmodernebb, a leggazdaságosabb (maximálisan 35 millió korona) és a legmerészebb megoldás, a legszívesebben ezt építené meg. A legreálisabbnak azonban a negyedik változat (4) látszik, amely egy tömörgerincű felsőpályás gerendahid lenne. Az előzőnél csak egy-két millió koronával kerülne többe, de karbantartása könnyebben megoldható. Ma már ugyanis azt is tekintetbe kell venni, hogy milyen kiadások részévé válik a transzeurópai teherforgalomnak, Magyarországon inkább regionális problémaként kezelik a kérdést, s központi szinten nem kívánják dotálni, Esztergom város önkormányzatának viszont nincs annyi "fölösleges" pénze pillanatnyilag — jóllehet a két fél 50 — 50 százalékban állná a költségeket —, hogy bele merjen fogni egy ilyen vállalkozásba. Mivel a szlovákiai oldalon a kormány hajlandó anyagilag is támogatni az ügyet, így elsősorban a magyarországi félen múlik a híd további sorsa. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon a bősi vízlépcső körüli huzavona nem akadályozza-e a Mária Valéria híd újjáépítését. Agócs Zoltán szerint nem, s bízik abban is, hogy nem csupán a híd felavatásának közelgő centenáriuma vagy az esztergomi Suzuki autógyár, netán a budapesti világkiállítás fogja motiválni a Az első változat (1) szerint az eredeti hidat kellene újraépíteni. Érdekes módon ez lenne a legköltségesebb: 1990-es árfolyamon számítva mintegy 56 millió koronába kerülne az öt hídnyílás megépítése (Agócs Zoltán szerint tanácsos lenne a meglévő pályatesteket is felújítani). Amennyiben csak a hiányzó három nyílást pótolnák, a költségek 40 millió koronát tennének ki. (Megjegyzendő, hogy a mederpillérek nagyon jó állapotban maradtak meg, csekély ráfordítással alkalmassá tehetők rá, hogy a híd testét tartsák. Ez kb. 30 — 40 százaléknyi költségmegtakarítást jelent.) A második változat (2) is nagyjából az eredeti híd alakját követné; alsópályás, párhuzamos övű, rácsos szerkezetű híd jelentkeznek a jövőben. Egy híd esetében nem elhanyagolható szempont, milyen gyakran és milyen helyeken kell karbantartást végezni rajta. Természetesen az eddig elmondottak csak közvetlenül a hidra vonatkoznak, a hídra vezető utak rendbehozatala, illetve a híd szélességének a növelése további pénzt igényel. Szerencsére komolyabb infrastruktúra-bővítéssel nem kell számolni, így a végösszeg nem lenne több 70 millió koronánál. Mind a 4 változat esetében acélszerkezettel számolnak a tervezők, Agócs Zoltán vasbetonból épített hidat nem is támogatna. Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy a híd mindenekelőtt a párkányi — esztergomi régióban élő emberek közötti kapcsolatok elmélyítését tenné lehetővé. Mivel a tervek nem számolnak azzal, hogy a híd szerves rekonstrukciót, hanem az itt élő emberek természetes belső igénye is. A híd lehetővé tenné azt is, hogy végre a külföldiek is felfedezzék a Dunakanyar természeti szépségeit. Sok szlovákiai magyar is szívesen felkeresné a Duna jobb partját ezen a szakaszon, ha nem kellene akkora kerülőt megtennie. Akit bővebben is érdekel a párkányi Mária Valéria híd problémája, az jöjjön el 1991. szeptember 14-ón Párkányba, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság által szervezett Széchenyi Emlékülésre, ahol Agócs Zoltán docens előadást tart a híd felújításával kapcsolatos elképzelésekről. Lacza Tihamér A HÉT 21
