A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-06 / 36. szám
MAGÁNYOSOK KLUBJA Tisztelt Szerkesztőség! Az utóbbi időben csupa magánytól csöpögő levelet olvashattam ebben a rovatban. Megvallom őszintén, bár átórzem a magányosok sorsát, nem tudom őket sajnálni. Azt sem tartom helyesnek, hogy szinte szó szerint kimásolják a már megjelent levelet, s azt a maguk nevében — vagyis jelige és szám alatt — jelentetik meg. Szerintem épp ez a magányuk egyik oka: Nem mernek szembenézni önmagukkal, nem vizsgálják meg az életüket, nem is akarják megállapítani azt, hogy hol követték el a hibát. Mert egyszerűbb siránkozni a magányosság miatt, mint elismerni, hogy életünk valamely szakaszában rosszul léptünk. Mert akkor ugye a felelősséget is vállalni kellene. S ahhoz már nem fűlik a fogunk. Most elmondom a magam történetét, aki olvassa, okuljon belőlel Házasságunk harmadik evében derült ki, hogy nem lehet gyerekünk. Sok egymást marcangoló éjszaka után a férjemmel úgy döntöttünk, hogy örökbefogadunk egy kislányt. Dönthettünk volna úgy is, hogy ketten maradunk, s most siránkozhatnék unalmas magányomban, de a gyermekem ettől szerencsére megvéd. Van kivel foglalkoznom, s ez a foglalkozás boldogít. Kéthetesen kaptuk a picit, így szinte minden rezdülését figyelemmel kísérhettük. Csodálatos hónapokat éltünk át. Tanúi voltunk szép fejlődésének. Most kilencéves a kislányunk. Zavartalanul éltünk, mígnem egy "jóakarónk" felvilágosította gyermekünket családba kerülésének körülményeiről. Egész addigi életünk összeomlott. A kislányunk egyik napról a másikra úgy megváltozott, hogy alig ismertünk rá. Nem akart enni, a szeme alatt fekete karikák díszelegtek, az arca beesett. Az iskolában, ha felszólították felelni, meg sem mukkant. Esténként nem jött ki a konyhába lefekvés előtti puszira. Ha szóltunk hozzá igennel és nemmel 22 A HÉT felelt. Tekintete réveteg lett. Azt hittük valami betegség rágja. Elvittem a helyi gyermekorvoshoz, aki lázat mért, torkát nézte, de baját nem találta. A gyomra egy kicsit fájt, így még a vakbelével is kivizsgálták. Az a lelet is negatív lett. Végül a gyermekpszichiáterhez mentünk. Ugye nem kell mondanom, hogy mennyi szorongással léptem át annak a rendelőnek a küszöbét. Még lázadtam is magamban, hiszen az én gyermekem nem bolond! Csak szomorú. És abban a rendelőben kiderítették szomorúsága okát. Ott tudtam meg, hogy valaki beleavatkozott a család legszentebb titkába. Ma már azt is tudom, hogy helyesebb lett volna ezt a titkot elmondani a gyermeknek. Nekem is, a férjemnek is olyan természetes volt, hogy a sajátunk, édes gyerekünk a kislányunk, hogy meg sem fordult a fejünkben, az ebben való kételkedés. A mi szülői szerető szemünk még hasonlatosságot is vélt felfedezni a kislány egy-egy arcvonásában. Én például határozottan állítom, hogy a szeme állása éppen olyan, mint az enyém. A férjem pedig a kislány ajkának vonásaiban fedezi fel édesanyja ajakcsücsörítését. Nagyon szeretjük a kislányunkat és hisszük, hogy ez a szeretet felér a vérszerinti rokoni kötelékkel. Ma már, két év távlatából, a kislányunk is tudja mindezt. Nehéz volt ez a két év, de túl vagyunk rajta. Ma már tudom, hogy mindent, de mindent töviről hegyire el kell a gyerekemnek mondanom, akkor is, ha azt gondolom, hogy fölösleges. Sokat kell beszélgetnünk, hogy megismerjük a másik kételyeit, hogy bízhassunk a másikban. Nálunk helyreállt a szeretet és a bizalom. De vajon mit éreznek azok a gyerekek, akiknek az édesanyja folyton fáradt, rosszkedvű és társtalan. Akiknek az édesapja ki tudja melyik város melyik kocsmájában öblögeti sörrel bánatát, jogos gyermek utáni vágyódását. Hát nem lenne jobb, ha félre tennék az önsajnálatot és a gyermekük kedvéért megbékélnének egymással és elviselnék egymást? Azért mert nekik könnyen lett gyermekük, nem szenvedtek a hiányától — tán még korán is kapták —, hát azt hiszik, hogy nem kell róla gondoskodniuk? Ennyit akartam elmondani. Kedves magánytól szenvedő nőtársaim, ne vegyék zokon soraimat. Nem Önöknek akartam lelkiismeretfurdalást okozni, hanem a házasságban élőket inteni, a házasságkötés, a párválasztás, a gyermekvállalás előtt állókat figyelmeztetni, hogy felelősséggel döntsenekl Egy aggódó édesanya A Hót 91/438 TÁRSKERESŐ 26/184 barna hajú, barna szemű fiú szeretne megismerkedni hozzáillő lánnyal 26 éves korig a GA, NZ, DS járásból, de ez nem feltétel. Jelige: Holdvilág A Hét 91/417 38 éves, 160 cm magas, 60 kg-os elvált nő vagyok. Van két felnőtt gyermekem. Keresem azt a férfit, aki családi melegre vágyik, akivel megoszthatnám az elet örömét és bánatát. Gyermek nem akadály, fényképnek örülnék, a hozzáköltözósben reménykedem. Jelige: Tegyük széppé az életet! A Hét 91/418 16 éves barna hajú lány szeretne levelezni 17 — 18 éves fiúkkal. Fényképes leveleket várok. Jelige: Boldogság és szeretet A Hét 91/419 170 cm magas, 26 éves elvált nő vagyok. 6 éves fiamon kívül, aki nekem ez idáig a legnagyobb kincs ezen a világon, sem lakásom, sem autóm, senkim és semmim nincs. Egyszóval, aki úgy gondolja, hogy így kettőnket el tudna fogadni, megszeretni, annak a levelét türelmetlenül várjuk. Jelige: Szeretni és szeretve lenni... A Hét 91/420 19 éves, 160 cm magas, barna hajú, barna szemű érettségizett lány szeretne megismerkedni romantikát kedvelő fiúkkal 25 éves korig. Fényképes levelek előnyben. Jelige: Boldogság — szerelem A Hét 91/421 27 éves, 165 cm magas, elvált nő egy 6 éves kisfiú édesanyja vagyok. Társaság hiányában ezúton szeretnék barátságot kötni intelligens, becsületes, szerény férfival 37 éves korig a dunaszerdahelyi járásból. Jelige: Egy könnycsepp A Hót 91/437 40/160 zöld szemű, csinosnak mondott, középiskolát végzett, elvált nő, megismerkedne talpraesett, életrevaló férfival. Jelige: Léva A Hót 91/436 29 éves, 162 cm magas, szolid, barna hajú lány, szeretne megismerkedni egyszerű, becsületes, komoly szándékú legényemberrel, aki kedveli a falusi életet. Csallóköz és környékiek előnyben. Jelige: Hit, remény, szeretet A Hót 91/431 FIGYELEM! A jeligés hirdetéseket számmal látjuk el, ezért válaszadáskor a jeligét és a számot is tüntessék fel. Címet nem adunk ki, a válaszleveleket postán küldjük el. A hirdetés ingyenes, á szerkesztőség címén várjuk leveleiket: Redakcia A Hét Obchodná 7. Bratislava 815 44
