A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
ZSIBVÁSÁR VAN, AKI KIBÍRJA Ötven horgászhoroggal a hátbőróben vonult fel ez a malajziai fiatalember azon a Kuala Lumpur-i hálaadó ünnepségen, amelyet Subramanium istenség tiszteletére rendeztek. Mintegy 700 ezer ember vett részt a hindu istenség látványos születésnapi ünnepségein, amelyekhez szervesen hozzátartoznak az ősi, hátborzongató "fakír" mutatványok is. KELL-E DÍSZZSEBKENDÖ Ezen lehet vitatkozni. Divatnak viszont most éppen divat. Egy régi vicc szerint az az abszolút elegáns, aki a zsebkendőit is méret után szabatja. Hát nem valóság lett a viccből? Immár seregnyi helyen vállalnak díszzsebkendő szabás-varrást, a kívánt méretben és fazonban. Nemcsak négyszögleteseket csinálnak, hanem kerekeket is, mint a tortalap, a szóién csipkézve, rollnizva. Az urakkal még rendjén is van a dolog: általában a szivarzsebükben hordják a díszzsebkendőt, a nyakkendővel harmonizáló színben s mintával. De fehér inghez a fehér díszzsebkendő is mindig jól mutat a zakó felső zsebében. A hölgyek viszont még arra sincsenek tekintettel, hogy a zsebkendő neve azért kezdődik "zseb"-bel, mert zsebbe való. Ha van a kosztümjükön zseb, éppenséggel kikandikáltatják a díszzsebkendőt onnan is, de kitűzik, befűzik mindenhová, ahová csak lehet. Tűvel odabiggyesztik a nyakkivágáshoz, mintha zsabó volna, átcsúsztatják az övön és kilógatják alóla, befűzik a karkötőbe, még a fülkarikába is. Kedvelt módi a felemás zsebkendő, a katicapötytyös, a tigriscsíkos, a virágos, a madeirával lyuggatott, hasonlóképp a nótabéli "csipkés szélű, drága kicsi kendő", amely valóban drága. »»»»»»»»»»x»»»#**»»»»»»##**»»#»»»»»»»» ZENÉLŐ NAPSZEMÜVEGEK Hordozható rádió egyelőre nincs otromba fejhallgató nélkül. Franciaországban most olyan napszemüvegbe épített rádiót kínálnak, amelyhez nem kell fejhallgató. Az apró fülhallgatót a szemüveg szárára lehet kapcsolni. Egyedüli szépséghibája, hogy csak monoban kapni. BENÖ-E A FEJÜNK LÁGYA? Csak az a kérdés, hogy mi a fejünk 26 A HÉT lágya és mikor nő be. Nos, a fej lágyának a fantanella majort, magyarul a nagy kutacsot nevezi a népnyelv. Vagyis azt a koponyarószt, amelyet csecsemőkorban csupán kötőszöveti hártya fed, így a kopónyacsontnak teljes összenövéséig lágy tapintású. Egészséges csecsemőnek a feje lágya fokozatosan kisebbedik, és kétéves kora körül már teljesen elcsontosodik. A néphit viszont az volt, hogy csak érett korban nő be az emberfeje lágya egészen. Sok honi vidéken a negyvenéves kort tartották fordulópontnak. Szokássá is vált, hogy aki a negyvenedik születésnapját ünnepelte, annak két kézzel szorosan körbefogták a fejét, hogy az e napon összenövő csontok jól illeszkedjenek. Hasonló okból tették a tizenhatodik évükbe fordult ifjak fejére vasabroncsot néhány afrikai törzsnél. Ezeknél ugyanis e korra tették a csontösszenövés idejét. Mindeme szokásokból ránk már csak néhány szólásmondás maradt. — Nem nőtt még be a feje lágya — mondjuk arra, aki éretlen magatartást tanúsít, a csavaros eszűre meg azt, hogy nem esett a feje lágyára, azaz helyén van az esze. ■»•»»»»»»»»»»»»»»»»»»»o»»»»*»»»»«»»»»»» A HALÁLZÓNA HASZNA Hogy egy-egy halálzónának is lehet haszna igazolja a volt NDK és a Németország nyugati fele közötti évtizedekig elzárt terület példája, ahol számos ritka madár fészkel, és helyenként a máshol már kipusztult növények is feltűntek. A tengeri sas is szívesen fészkelt a fallal és szögesdróttal elkerített sávban, de most már nem lelhet nyugalmat, mert a turisták megzavarják fényképezőgépeikkel. HOL ÉLNEK A TÜNDÉREK? Mondhatni földünk minden táján megtalálhatók. A régi görögök azt tartották, hogy a másodrendű istenségek között a tündérek alkotják a legnépesebb csoportot. És különböző néven ugyan, de az indián és eszkimó regékben is éppúgy felbukkannak, mint az ázsiai, afrikai mesékben, vagy az ír és skót mondákban. Közóp-Európában meg valósággal hemzsegnek. Ha eredeti valójukban mutatkoznak, káprázatosán szépek, de torz alakban vagy ráncos arcú öreg anyóka képében is képesek megjelenni. Az utóbbi jelmezt különösen kedvelik, mivel megadatott nekik az örök ifjúság, s épp ezért "játékból szívesen bújnak az öregség bőrébe". Szeretik a zöld színt, az éneket, táncot, a zenét. Elvarázsolni az embert nekik semmiség, s az sem ritka, hogy szerelemre gyúlnak egy-egy halandó iránt. De hatnak néhány termószetfölötti lényre is. A XVII. század végén egy Kirk nevű skót pap, a kis Abersboyle település lelkésze könyvet írt róluk. A mű fennmaradt kéziratát aztán Sir Walter Scott nyomtatta ki 1815-ben. A tiszteletes úr azt állítja, hogy beszámolója hiteles, mert úgynevezett kettőslátók, azaz szellemeket is látók elbeszélésein alapul, akik a tündérek titkos államaiban szabadon közlekedhetnek, és jól ismerik a jobbára láthatatlan lények tetteit és természetét. A pap egyébként, alighogy befejezte művét meghalt. A nép szerint a tündérek álltak bosszút rajta, mert elárulta titkaikat. Amihez azért hadd fűzzük hozzá: amikor a "bosszú" beteljesedett rajta, 96 éves volt.
