A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-23 / 34. szám
HÍRMONDÓ nyói Mr. Alfródnak (tagjai: Lázok Szergej - ének, gitár, Pál Balázs Róbert - ének, basszusgitár, Pál Balázs Marián - dobok); Emellett minden díjnyertes csapat felléphet a DH és a MISZ által megrendezésre kerülő Nyári Ifjúsági Találkozó augusztus 3-i éjszakai műsorában. Sajnos, a tavalyi ROCKMISZ-szión is díjazott és idén is díjvárományos nagymegyeri TOTAL CHAOS együttes nem jelent meg a gálaműsoron. Az említett zenekarokon kívül a gálában fellépett még a heavý rrtetalt játszó komáromi DELIRIUM TREMENS (tagjai: Tóth Laca - ének, Varga Zsolt - gitár, Czibor A jövő reménységei: a leleszi EX-'90 Géza - basszusgitár, Burkus Ricsi - dobok) és a darkwavet játszó kürti TEMETKEZÉSI VÁLLALAT (tagjai: Vígh Zsolt - ének, Melecsky Tibor és Korega Marián- gitár, Melecsky Zoltán - basszusgitár, Kádár Károly - dobok), amelyek csak pár hónappal ezelőtt alakultak, ezért talán jövőre nagyobb eséllyel indulhatnak a versenyen. Utószó-VICTOR MÁTÉ: — Nem számítottam rá, hogy ilyen erős lesz a mezőny, ezért kellemesen meglepődtem. Tényleg csak árnyalatokon múlott, hogy melyik zenekar tetszett jobban és melyik kevésbé. Ami pedig a szervezést illeti, szerintem ez egy nagyon jó koncert volt. Elég változatos volt a mezőny, többféle stílust képviseltek. Nyilvánvaló, hogy itt, Szlovákiában egy magyar zenekar nem tud magának akkora közönséget teremteni, mint odaát. Most ennek a rendezvénynek köszönhetően is többen kaptak magyarországi meghívást, és voltunk jtt páran olyan magyarországi szakemberek, akik megjegyeztünk egy-kót együttest, amelyek pályáját továbbra is figyelemmel fogjuk kísérni. Ha meghívást kapok a MISZ-től, máskor is szívesen eljövök hasonló rendezvényre... Miskó Ildikó Fotó: Szabó Miklós Ec-pec, kimehetsz... Sokan vannak már országunkban, akik bőrükön tapasztalják a gazdasági reform kemény szabályait. Egyre nő a munkanélküliek száma, és nagyon sok embernek bizonytalan a jövője. Az ipolysági Pieta üzem megszűnőfélben van. A nyugdíjasokat sorra elbocsátották, néhány embert pedig, akiknek egy-kót éve hiányzott a nyugdíjkorhatárhoz, kónyszernyugdíjba küldtek. Az üzemben maradt körülbelül 500 dolgozó számára a vezetőség biztosítja a munkát. Július 1-jétől részvénytársasággá alakultak; a gazdasági vezetők addig is azon munkálkodtak, hogy minél szélesebb piacot biztosítsanak termékeiknek. így is el lehet beszólni — néhány mondatban — az üzem jelenlegi helyzetét, ám a gyakorlat korántsem ilyen egyszerű. Ezúttal azonban nem az üzem önállósulási folyamatáról, az itt dolgozók létbizonytalanságáról akarok szólni, hanem a fentebb említett gazdasági reform könyörtelen törvényeiről, s azoknak a gyakorlati megvalósulásáról. Tudvalevő, hogy a Pieta vállalat — és sok más textilipari vállalatunk — szovjet piaca megszűnt. (Ennek a ténynek taglalása szintén megérdemelne néhány gépelt oldalt, de most ezt is mellőzzük.) Az ipari minisztérium utasította a Selmecbányái anyavállalat igazgatóját, hogy csökkentsék a termelést, a dolgozók számát, hogy váljon meg üzemétől (Nyitra, Ipolyság, Nagykürtös), esetleg az utóbbiakat szüntesse meg. A vállalatigazgató — elsősorban és érthetően saját üzemének érdekeit tekintve — első lépésként értesítette a kihelyezett üzemek igazgatóit és utasította őket, hogy csökkentsék termelésüket, a dolgozók létszámát... A nyitrai üzem már tavaly különvált az anyavállalattól, az ipolysági és a nagykürtösi dolgozók június 30-i hatállyal fölmondást kaptak. Az ipolysági üzem igazgatója, Jaroslav Škoda mérnök számba vette az összes lehetőséget, amellyel valamelyest menthető a foglalkoztatottság helyzete a határmenti kisvárosban. De neki is utasítania kellett másokat, hogy szigorú lépéseket tegyenek. Ez történt például az üzemi konyha esetében. Líčko Erzsébetnek, a konyha vezetőjének nincs könnyű dolga. Ő már a negyedik fokon áll az utasítások, megszorítások létráján. Tudomásul vette, hogy a konyhát és az ebédlőt gazda-Liőko Erzsébet sági bérbe kell venniük, de egyáltalán nem örül ennek a ténynek. Ahhoz, hogy a konyha és az ebédlő megélhetést biztosítson a benne dolgozók számára, elsősorban nyereséget kell produkálniuk. A nyereségből tudnák téríteni a bérleti díjat és a dolgozók keresetét. A bérleti díj hatalmas öszszeg, hiszen az épület nagy és fizetni kell az energiafogyasztást is. A dolgozók bérére szintén nem futná a szolgáltatás bevételéből. Mindenképpen el kell bocsátani néhányukat. S ennek végrehajtása a konyha vezetőjére vár. — Nagyon nehéz helyzetben vagyok — mondja Líčko Erzsébet. — Hogy jövök én ahhoz, hogy munkatársaim közül válogassak, akikkel évek óta együtt dolgozom?! De mindenképpen tennem kell valamit, különben magam is az utcára kerülök! Ez a jelenség nem egyedülálló. A felsőbb vezetés utasítására a további szervek továbbadják az utasítást, s mindennek a levét a dolgozó ember issza meg. így aztán egyáltalán nem csoda, hogy az emberek hangulata szinte meghatározhatatlan, leírhatatlan. A munkahelyi feltételek szinte egyre könyörtelenebbek, a más vállalatoknál való elhelyezkedés lehetősége majdhogynem a nullával egyenlő. Bőven van még időnk addig, amíg arról beszélhetünk, hogy lassan-lassan kiegyenlítődik a munkaerőpiacon a kínálat és a kereslet. Egyelőre a kilátástalanság, s egyre inkább az apátia jellemző helyzetünkre. Aki pedig a nagy társadalmi kiszámolós játékban kiesik, az a vesztes. Bármikor sor kerülhet bármelyikünkre. Ec-pec, kimehetsz... Fiala Ilona A HÉT 11
