A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-23 / 34. szám

HÍRMONDÓ nyói Mr. Alfródnak (tagjai: Lázok Szergej - ének, gitár, Pál Balázs Róbert - ének, basszusgitár, Pál Balázs Marián - dobok); Emellett minden díjnyertes csapat fellép­het a DH és a MISZ által megrendezésre kerülő Nyári Ifjúsági Találkozó augusztus 3-i éjszakai műsorában. Sajnos, a tavalyi ROCKMISZ-szión is díjazott és idén is díjvárományos nagymegyeri TOTAL CHA­OS együttes nem jelent meg a gálaműso­ron. Az említett zenekarokon kívül a gálában fellépett még a heavý rrtetalt játszó komá­romi DELIRIUM TREMENS (tagjai: Tóth Laca - ének, Varga Zsolt - gitár, Czibor A jövő reménységei: a leleszi EX-'90 Géza - basszusgitár, Burkus Ricsi - do­bok) és a darkwavet játszó kürti TEMET­KEZÉSI VÁLLALAT (tagjai: Vígh Zsolt - ének, Melecsky Tibor és Korega Marián- gitár, Melecsky Zoltán - basszusgitár, Kádár Károly - dobok), amelyek csak pár hónappal ezelőtt alakultak, ezért talán jövőre nagyobb eséllyel indulhatnak a ver­senyen. Utószó-VICTOR MÁTÉ: — Nem számítottam rá, hogy ilyen erős lesz a mezőny, ezért kellemesen megle­pődtem. Tényleg csak árnyalatokon mú­lott, hogy melyik zenekar tetszett jobban és melyik kevésbé. Ami pedig a szerve­zést illeti, szerintem ez egy nagyon jó koncert volt. Elég változatos volt a me­zőny, többféle stílust képviseltek. Nyilván­való, hogy itt, Szlovákiában egy magyar zenekar nem tud magának akkora közön­séget teremteni, mint odaát. Most ennek a rendezvénynek köszönhetően is többen kaptak magyarországi meghívást, és vol­tunk jtt páran olyan magyarországi sza­kemberek, akik megjegyeztünk egy-kót együttest, amelyek pályáját továbbra is figyelemmel fogjuk kísérni. Ha meghívást kapok a MISZ-től, máskor is szívesen eljövök hasonló rendezvényre... Miskó Ildikó Fotó: Szabó Miklós Ec-pec, kimehetsz... Sokan vannak már országunkban, akik bőrükön tapasztalják a gazdasági reform kemény szabályait. Egyre nő a munkanélküliek száma, és nagyon sok embernek bizonytalan a jövője. Az ipolysági Pieta üzem megszűnő­­félben van. A nyugdíjasokat sorra el­bocsátották, néhány embert pedig, akiknek egy-kót éve hiányzott a nyug­díjkorhatárhoz, kónyszernyugdíjba küldtek. Az üzemben maradt körülbe­lül 500 dolgozó számára a vezetőség biztosítja a munkát. Július 1-jétől rész­vénytársasággá alakultak; a gazdasá­gi vezetők addig is azon munkálkod­tak, hogy minél szélesebb piacot biz­tosítsanak termékeiknek. így is el lehet beszólni — néhány mondatban — az üzem jelenlegi hely­zetét, ám a gyakorlat korántsem ilyen egyszerű. Ezúttal azonban nem az üzem önállósulási folyamatáról, az itt dolgozók létbizonytalanságáról aka­rok szólni, hanem a fentebb említett gazdasági reform könyörtelen törvé­nyeiről, s azoknak a gyakorlati megva­lósulásáról. Tudvalevő, hogy a Pieta vállalat — és sok más textilipari vállalatunk — szovjet piaca megszűnt. (Ennek a ténynek taglalása szintén megérde­melne néhány gépelt oldalt, de most ezt is mellőzzük.) Az ipari minisztéri­um utasította a Selmecbányái anya­­vállalat igazgatóját, hogy csökkentsék a termelést, a dolgozók számát, hogy váljon meg üzemétől (Nyitra, Ipolyság, Nagykürtös), esetleg az utóbbiakat szüntesse meg. A vállalatigazgató — elsősorban és érthetően saját üzemé­nek érdekeit tekintve — első lépés­ként értesítette a kihelyezett üzemek igazgatóit és utasította őket, hogy csökkentsék termelésüket, a dolgozók létszámát... A nyitrai üzem már tavaly különvált az anyavállalattól, az ipoly­sági és a nagykürtösi dolgozók június 30-i hatállyal fölmondást kaptak. Az ipolysági üzem igazgatója, Ja­roslav Škoda mérnök számba vette az összes lehetőséget, amellyel valame­lyest menthető a foglalkoztatottság helyzete a határmenti kisvárosban. De neki is utasítania kellett másokat, hogy szigorú lépéseket tegyenek. Ez történt például az üzemi konyha ese­tében. Líčko Erzsébetnek, a konyha veze­tőjének nincs könnyű dolga. Ő már a negyedik fokon áll az utasítások, meg­szorítások létráján. Tudomásul vette, hogy a konyhát és az ebédlőt gazda-Liőko Erzsébet sági bérbe kell venniük, de egyáltalán nem örül ennek a ténynek. Ahhoz, hogy a konyha és az ebédlő megélhe­tést biztosítson a benne dolgozók szá­mára, elsősorban nyereséget kell pro­dukálniuk. A nyereségből tudnák térí­teni a bérleti díjat és a dolgozók keresetét. A bérleti díj hatalmas ösz­­szeg, hiszen az épület nagy és fizetni kell az energiafogyasztást is. A dolgo­zók bérére szintén nem futná a szol­gáltatás bevételéből. Mindenképpen el kell bocsátani néhányukat. S ennek végrehajtása a konyha vezetőjére vár. — Nagyon nehéz helyzetben va­gyok — mondja Líčko Erzsébet. — Hogy jövök én ahhoz, hogy munkatár­saim közül válogassak, akikkel évek óta együtt dolgozom?! De mindenkép­pen tennem kell valamit, különben magam is az utcára kerülök! Ez a jelenség nem egyedülálló. A felsőbb vezetés utasítására a további szervek továbbadják az utasítást, s mindennek a levét a dolgozó ember issza meg. így aztán egyáltalán nem csoda, hogy az emberek hangulata szinte meghatározhatatlan, leírhatat­lan. A munkahelyi feltételek szinte egyre könyörtelenebbek, a más válla­latoknál való elhelyezkedés lehetősé­ge majdhogynem a nullával egyenlő. Bőven van még időnk addig, amíg arról beszélhetünk, hogy lassan-las­­san kiegyenlítődik a munkaerőpiacon a kínálat és a kereslet. Egyelőre a kilátástalanság, s egyre inkább az apátia jellemző helyzetünkre. Aki pe­dig a nagy társadalmi kiszámolós já­tékban kiesik, az a vesztes. Bármikor sor kerülhet bármelyikünkre. Ec-pec, kimehetsz... Fiala Ilona A HÉT 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom