A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-23 / 34. szám
OTTJÁRTUNK a régi hagyományokat, hanem készségesen tovább is adják azokat. A gyerekek szemmel láthatóan élvezték a közös foglalkozásokat, s gondolom szívesen eljönnek jövőre is. Hogy lesz-e hova eljönniük, az persze már egy más kérdés. Szanyi Mária bizakodó. Nem kis gondot jelentett ugyan a szükséges anyagiak előteremtése, de sikeresen megbirkóztak ezzel a feladattal, s őszintén remélik, hogy jövőre is találnak támogatót (talán többet is), aki hajlandó lesz pénzt áldozni egy ilyen nemes cél érdekében. Az idén amolyan "zártkörű rendezvény" volt ez a táborozás, hiszen a Néprajzi Társaság tagjainak gyermekei vettek részt rajta. Szanyi Mária azonban őszintén szeretné, ha legközelebb már maguk a gyermekek dönthetnék el: eljöjjenek-e ide. Ág Tibor, aki a népzenei foglalkozásokat irányította, úgy véli: egy ilyen , táborozás alkalmával jól ki lehetne nának, már nem lesz mit megmutatni a gyerekeknek. A néprajzi gyermektáborban nemcsak a gyermekeknek van mit tanulniuk, sok mindent megtanulhatnának azok a pedagógusok is, akiknek egész éven át gondban fő a fejük, mivel is köthetnék le a gyermekek figyelmét a napközis foglalkozásokon. A vessző- és a "sústya"-fonás, a gyöngyfűzés és a papírhajtogatás hasznos időtöltés lehetne bármelyik unatkozó (és ezért rendetlenkedő) gyerek számára. Igaz, egyre többször hallani, hogy takarékossági okokból bezárják egyik-másik iskola napközijét, de nem kizárt, hogy a valódi ok a tehetetlenség — a tanácstalan napközis tanító nénik nem tudnak mit kezdeni a rakoncátlan gyerekekkel. v Nap mint nap tapasztalom, hogyan aprózódik és atomizálódik a társadalom. Egy-egy rendszerváltás, társadalmi kataklizma alkalmával talán törvényszerűnek is mondható ez a folyamat, de a darabjaira hullott egészet ismét össze egészíteni az iskolában tanultakat, csak az a baj, hogy a zenei nevelés színvonala szinte a padlóig süllyedt. Az sem tett jót a népzenei hagyományok ápolásának, hogy az egyes nópdalköröket és hagyományőrző csoportokat versengésre késztették a Tavaszi szél... ürügyén. Szanyi Máriával pedig arról cseréltünk véleményt, hogy miképpen lehetne a néprajzot és a népi kultúra alapismereteit bevinni az iskolába. E téren több évtizedes a mulasztásunk, s félő, mire az illetékesek lépni kívánkellene raknunk valahogyan, s mindenkinek a maga módján. Örül az ember a közösségteremtő igyekezetét látva, és jó szívvel ad hírt a példamutató kezdeményezésekről. De tartok attól, hogy a szakmai féltékenység, az irigység vagy a rosszindulat hamarabb megtermi a maga gyümölcsét, mint a hasznos ügyért munkálkodók fáradozása. Reménykedjünk,' hogy ne így legyen. LACZA TIHAMÉR Fotó: Prikler László A HÉT 3
