A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-23 / 34. szám
OTTJÁRTUNK Hagyományőrzés — kérdőjelekkel Nem számeltam össze, hány tábort szerveztek az idén nyáron Dól-Szlovákiában, de gyaníthatóan sokkal többet, mint az elmúlt években. Akár tábordömpingről is beszélhetnénk, s ez vógeredeményben jó dolog, hiszen azt bizonyítja, hogy az emberekben megvan az igény a tartalmas együttlétekre, a közös szórakozásokra, az új kapcsolatok és barátságok kialakítására. A legtöbb táborszervezőnek nincs is más célja, mint ezt az igényt kielégíteni, s ha a résztvevők jó hangulatban távoznak a táborból, akkor mindenki elmondhatja: megérte. Sajnos az örömbe sok esetben üröm is vegyül, a sikerélmény nem mindig zavartalan. Egy-egy népszerű tábor (pl. a somodi vagy az őrsúj-Szanyi Mária falusi) annyi embert vonz, hogy elhelyezésük, élelmezésük már-már erőt meghaladó feladat, s gondot okozhat a sokféle érdeklődés és elvárás összehangolása is. A mi tájainkon még csak most van elterjedőben a szakmai táborok szervezése (az amatőrcsillagász- és a képzőművészeti táborok inkább kivételnek számítottak), pedig nem vitás, hogy ezeké a jövő. Látni kell azonban, hogy azok a táborok, amelyekről fentebb szó volt, elsősorban a kamaszkorból már kilábalt fiatalokat és a huszonéveseket csábítják, esetleg az "örökifjú" középkorúakat. Igaz, sok gyermek is megfordul ott, de az általános iskolások nyári táboroztatása egyre nagyobb problémát jelent a szülőknek és az iskoláknak is. A pionírtáborokat (a Pionírszövetséggel együtt) elsöpörte a rendszerváltás, a cserkésztáborok szervezése viszont még nagyon az elejénél tart. Egyik-másik nagyvállalat megengedheti magának, hogy alkalmazottai gyermekeit a saját üdülőjében elfogadható áron üdültesse, de kérdés, hogy meddig még. Jövőre talán már nem lesz pénze az üdülő működtetéséhez sem, esetleg a talpon maradás — vagy a csődeljárás elkerülése — érdekében el kell azt adnia. Engem már huzamosabb ideje foglalkoztat a kérdés, vajon mit tehetne a Csemadok a gyermekek nyári táboroztatásának a megszervezéséért. A Csemadok OV tavaly októberi ülésén határozat született arról, hogy fel kell mérni a regionális Csemadok-gyermektáborok szervezésének a lehetőségeit. Sajnos ezügyben nem sok történt, bár az igazat megvallva nem is nagyon csodálkozom ezen, hiszen akik a legtöbbet tudnának segíteni ebben, a pedagógusok manapság — az oktatásügyi tárca jóvoltából — egészen más jellegű problémákkal vannak elfoglalva. Hogy e téren mégis mozdult valami, az egyik-másik szakmai társaság érdeme. A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság július utolsó hetében (pontosabban: július 27-e és augusztus 3-a között) Tallóson — a bentlakásos kisegítő iskola épületében — rendezte meg néprajzi gyermektáborát, ahol 30 általános iskolás korú gyerek ismerkedett a különböző népi mesterségekkel: a kosárfonással, az agyagozással, a mézeskalácssü-Ág Tibor téssel stb. Emellett persze bőségesen alkalom nyílt a papírhajtogatásra (origami) és a gyöngyfűzésre is, a közös nópdalénekiésekről már nem is szólva, ami nélkül semmiféle tábor nem képzelhető el. Szanyi Mária néprajzkutató-pedagógus vezetésével egy lelkes kis felnőttcsapat irányította a gyermekeket, az egyes szakterületek bemutatására pedig olyan embereket kértek fel, akiknek a kisujjukban van a mesterségük minden fogása és nemcsak ápolják 2 A HÉT
