A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-16 / 33. szám
ZSIBVÁSÁR Catherine Denevue negyvenhét évesen is szép és elegáns. Egy felmérés szerint minden második francia férfi őt tartja századunk nőjének. A színésznő ma visszavonultan ól vidéki birtokán, Normandiában. Kertészkedik és élvezi a magányt, de ha valamelyik estélyen mégis megjelenik, vitathatatlanul ő a legelegánsabb. Megmentik az élő ’'szimbólumot Az etiópiai császárság utolsó élő szimbóluma Toto, az oroszlán. Valamikor Haile Selassie császáré volt. Az országban történt változások után a katonák találtak rá, de nem mertek kezet emelni a császárság szimbólu-Érelzáródás kezelése lézerrel A lézert először alkalmazták sikerrel elzáródott ér megnyitására. A beavatkozást lézerangioplasztika néven említik a szakemberek. A kísérlet a iübecki orvosi egyetemen zajlott le egy 78 éves asszonyon, akinek egyik lábartóriája szűkült be kóros mértékben. Nála helyi érzéstelenítés után speciális sokszálas j katétert vezettek be fényvezetőként. Az eret sikerült mintegy fél óra után ismét átjárhatóvá tenni. A ballonos tágítástól eltérően az új módszerrel a vórrögöt nem az órfalba préselik, hanem azt teljesen elgőzölögtetni igyekeznek. Az új módszer alkalmazása esetén állítólag annak valószínűsége is kisebb, hogy az ér újból elzáródik. mára. Toto még ma is ól, viszont nem törődnek vele, enni is ritkán adnak neki. Épp ezért az addisz-abebai egyetemen mozgalmat szerveztek a megmentésére. Víztisztító növény Angliában, a Leicester Egyetemen az Ázsia, Afrika és Dól-Amerika trópusi övezeteiben termő Moringa oleifera nevű fával kísérleteznek. Ennek a — nyers retekére emlékeztető ízű — gyökerei, magjai, magrügyei és fiatal levelei ehetők. Maga a fa meglepően gyorsan nő, az ültetését követő 18 hónapon belül már virágot hoz, termést, magokat érlel. A vágási hulladéka jó élő sövénynek, illetőleg tűzifának. Az angol kutatók azt is fölfedezték, hogy ha a fa magjait folyó vízzel összekeverik, olyan vízben oldódó fehérjék képződnek, amelyek a benne levő részecskéket megkötik, és velük csapadékot alkotnak. Ebben fogva maradnak a baktériumok és vírusok, majd ezek s valamennyi többi lebegő részecske lassú keverés után a nehézségi erő hatására leülepedik. E kutatás fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a fertőzött víztől évente több mint hatmillió gyermek hal meg. Pazarló ínyencek A régi Róma tán legpazarlóbb kedvű ínyenceként Lucius Licinus Lucullust tartják számon. A lucullusi lakomáknak máig hírük van, bár ö sosem rendezett nagy és látványos vacsorákat, estélyeket. Az volt az elve, hogy a meghívott vendég ne legyen kevesebb, mint a gráciák száma, azaz három; és ne legyen több, mint a múzsák száma, vagyis kilenc. Mert ha kevesen vannak, akadozik a társalgás, ha meg sokan, akkor oda a meghitt hangulat. Csodálatos fogásokat szolgáltatott fel. Fülemülenyelvből és lamingónyelvből készült pástétomot, egészben tálalt trójai vaddisznót (amely azért kapta e nevet, mert belsejében úgy sorakoztak a sült szárnyasok, mint a trójai falóban a katonák), továbbá sült pávát és tevetalpat meg szamárcsikó combhúsát boros-mézes mártásban. Lucullus egyébként művelt és kellemes ember volt. Lakomáinál híresebb volt a műgyűjtemónye meg a könyvtára. Nála is pazarlóbban szórta a pénzt lakomákra az Augustus és Tiberius császárok ideiében óit Barcus Gavius Apicus. Dúsgazdag ember volt, lakmározásai azonban hamar ieapasztották vagyonát, de rangján alulinak tartotta, hogy étkezési szokásain változtasson, jnkább választotta a méreghalált. Am mielőtt kiitta volna a móregpoharat, még jókedvűen vógigevett egy 132 fogasos vacsorát, hogy stílusosan távozzon az életből. A rómaiak egyébként a két méter hosszúra is megnövő muraena nevű angolnafólót tartották a halak arisztokratájának, piaci halárus nem is árulta. Az ínyencek külön halastavat tartottak, abban tenyésztették, Apikusnak is volt ilyen halastava. De önmagával együtt a halait is megmórgezte, hogy elkísérjék az alvilágba. A római lakomák vendégeinek különben az a nem éppen gusztusos szokása volt, hogy ha már teleettók magukat, csiklandozni kezdték torkukat egy pávatollal, amitől hányingert kaptak, így megszabadultak gyomruk tartalmától, s folytathatták az evést. Bolond szokás volt, a józanabb elméket jócskán meg is botránkoztatta. Legkiváltkópp a bölcs Senecát, aki e szavakkal lázi tóttá a népet: "Edunt ut vomant — vomunt ut edant" (esznek, hogy hányhassanak, hánynak, hogy ehessenek). A legszívesebben odavetette volna az oktalan pazarlókat az arénák oroszlánjainak étekül, mondván: eleget laktak jól ahhoz, hogy most már velük lakjanak jól. " 1 1 ' ................................... ' m i' 1111 26 A HÉT
