A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
FOLYTATÁSOS regény 2. Hétfőn Szűcs Zsolt alig várta már, hogy vége legyen a napnak. Sokat várt ettől az estétől. Talán két hónapja, hogy összefutott Ibikével az autószerelő káefté udvarán. Ibiké a káefté igazgatójának új titkárnője. Amikor hozzájuk került, megindult a suttogás a műhelyben meg a taxisok között, hogy a főnök belehabarodott egy konzervgyári hivatalnoknő riszáló hátsójába, s felvette a nőt titkárnőnek. Ibolya férjezett, van egy gyereke, de a takarítónő szerint a háztartás és a gyereknevelés a férje gondja, mert az asszonyka a sok társadalmi és egyéb elfoglaltsága miatt nem törődik sem a háztartással, sem a gyerekével. A káeftében viszont aranyat ér, mert agilis, erélyes, jó szervező, és mindent el tud intézni. — Teszi magát, mint két krumpli egy zsákba’. így van ez, ha buta ember magos pócra kerül — mondta Ibikéről Pista bácsi, a mühelyfőnök. — Mer’ neki atitkárnéság marha magos póc... — Dicsérd meg a ruháját vagy a frizuráját, mindent megkapsz tőle, ami férfiembernek köll — röhögött olajos képpel az egyik szerelő. — Köll a rossebnek! Hiába a cicoma, büdös. Ki se állhatom az izzadtságszagú, közönséges nőket. Mert ez mosdatlan szájú: úgy káromkodik, mint egy kocsis. Igaz, érettségizett, de nem látszik rajta, baj van az intelligenciájával is. Erősen festi magát, mert azt hiszi, ez a divat, és ízléstelenül öltözik. Pedig azt képzeli magáról, hogy most lépett ki a Burdából. Mi az, te még nem ismered? — kérdezte Tóth Géza, akit Szűccsel együtt bocsátottak el a BAZ, a pozsonyi autógyár fejlesztési osztályáról. Géza most a káefté egyik személytaxisa. Szűcs úgy emlékszik, verőfényes, szép tavaszi nap volt, áprilisban szokatlanul meleg. Már messziről felfigyelt a túl magas sarkú cipőben pipiskedő, feltűnően öltözött nőre. Fehérre hidrogénezett haja rózsaszín árnyalatú, rózsaszín a körme,-'a szemhéja, s valami édeskés rózsaszínség lengi körül egész alakját, ami viszont ellentétben van erős csontozatával és férfias arcával. Szűcsöt éppen ez az ellentét vonzotta. — Kezét csókolom — köszönt veleszületett udvariassággal, s közben csak úgy megszokásból, minden mellékgondolat nélkül, mélyen a nő szemébe nézett. — Jó napot, mérnök úr. Maga miért kerül engem? A megszólítás jól esett Szűcsnek. Amióta itt tehertaxis, senki sem szólította mérnök úrnak. — Már mindenkit ismerek, csak magát nem. Ibiké vagyok és tegeződjünk. Szervusz — csicseregte kezét nyújtva a rózsaszín tünemény. — Szervusz — csókolta meg a feléje nyújtott kezet Szűcs. Meglepődött, amikor a titkárnő bizalmasan belékarolva hozzábújt, és vele folytatta útját, pedig az előbb még ellenkező irányba igyekezett. Azóta naponta találkoztak. Ibiké szeméből mind egyértelműbb biztatást olvasott ki, s szavai napról napra kétértelműbbekké váltak. A férfit meghökkentette az asszony viselkedése: még a felesége sem szokott ilyen bizalmasan hozzábújni mások jelenlétében. Ibolya pedig többek szeme láttára a szó szoros értelmében a nyakába ugrott örömében, amikor megtudta, hogy Zsolt is a Csemadok. Pozsony-óvárosi Alapszervezetének tagja, s időnként el-eljárogat a gyűlésekre, rendezvényekre. — Ez korlátlan lehetőségekkel kecsegtet, nem gondolod? — búgta a férfi fülébe. Szűcs könnyű szédülést érzett, ami végigbizsergett egész testén. Mohón az asszony derekára simította tenyerét, s már húzta volna magához, de Ibiké kisiklott a karjaiból. — Türelem — suttogta, s eltűnt a főnök irodájában. Pénteken aztán Ibiké végre meghívta Szűcsöt a lakására egy kávéra. A SZERDAHELYI TAMÁS ------------ 2-férfi valóban csak egy kávét kapott, mert otthon volt az asszony férje meg a gyereke. De ebből is kis híján botrány lett. A kávé miatt majdnem elkésett a születésnapja alkalmából rendezett ünnepi vacsoráról, mert Ibiké lekísérte a kapuig, s ott hosszasan csókolóztak, majd az asszony búcsúzóul hamiskásan kacsintva megjegyezte: hétfőn eljöhetsz, megmutatom a szalvétagyűjteményemet. Holnap lemegyünk az anyósomhoz falura, de én hétfőn reggel már munkában leszek. A férjem csak kedden jön haza a gyerekkel. Hétfőn este tehát Szűcs az utolsó fuvar után gyorsan helyére vitte a kocsit. Természetesen előbb még tankolt, de most, szokásától eltérően, nem pepecselt az autó körül, át sem öltözött, hanem úgy, ahogy volt sietett az asszonyhoz. Útközben még vett egy szál anthuriumot, Ibiké kedvenc virágát. — Azért szeretem, mert olyan érzéki, emlékeztet valamire, mosolygott kétértelműen az asszony. Furcsa — nézegette az égnek meredő porzójú piros virágot Szűcs —, engem művirágra, halotti koszorúba való viaszvirágra emlékeztet. A férfi pontosan hatkor csöngetett Ibiké lakásán. Most érnék haza — villant át az agyán, de Évának még délután megtelefonálta, hogy Csemadok-gyűlésre megy, vigye magával valamelyik barátnőjét vagy gyerekét a koncertre, amire Éva szerzett jegyet. Ibiké testhez simuló ruhában nyitott ajtót. Csupasz, kissé csontos válla gyöngyházfényben sejlett fel az előszoba sötétjében. A szobába érve Ibiké gyors mozdulattal szabadult meg fekete ruhájától. Zsolt szája kiszáradt a látványtól: az asszony a ruha alatt nem viselt fehérneműt. A férfi remegő kézzel nyúlt az asszony után, de az hátravetette a fejét, és félig hunyt pillái alól kacér pillantást vetve rá így suttogott: 18 A HÉT
